A Juhfarkról Laposa József szavai jutnak eszembe, abból az időből, amikor még abban a szerencsében lehetett részem - néhány tucat kiválasztottal egyetemben - hogy részt vehettem a néhai Magyar Borok Háza borkóstolóin. A juhfarkkal kapcsolatosan a Mester egy általa tartott borbemutatón a következő gondolatot osztotta meg velünk: „A juhfark egy olyan kapocs, amely összeköti az ősi magyar borkultúrát a maival.”

A szőlő levelei világosak, vékonyak, nyúlt vállöblűek. A szőlőfürt tömött és hengeres alakú, a hengeres alakzat a fürt végén visszapenderedik – akár a juh farka. Ezáltal kapta a szőlőfajta a juhfark elnevezést, és valahol ez a fajta „rákfenéje” is, mivel a kunkorodásnál a nedves környezetben könnyedén beindul a rothadás. A bogyók fehéres-zöld színűek, olykor sárgásak, és általában hamvasak. Bőtermőnek mondják, késői érésű fajta, október első felében szüretelhető, és mint említettük rothadásra hajlamos.

Jó évjáratokban szépen gyűjti a savakat, karakteres, megfelelő érleléssel száraz borokat ad. Illata egyedi, szinte egy illatkaleidoszkóp. Előfordulhatnak benne csonthéjas gyümölcsök, kókusz, kesudió, mandula, dió, mogyoró, különböző érlelési illatok. Az érlelést meghálálja, jót tesz neki a hordózás, a reduktív, könnyed stílusú juhfarkkal nemigen találkozni. A legszebb tételeket a Somló adja igazi kézműves vonulatokban, hagyományos megoldásokkal. Manapság a fajtából igazi férfias bor készül, bár egyes rossznyelvek szerint - a juhfark-ellenes táborból - borát kiegészítik egyéb fajtákkal, hogy „felhasználóbaráttá” tegyék. Ha Somló, akkor mineralitás, egy igazi bazaltékkő, illatban, ízben jelentkező kiemelkedő ásványossága lehengerlő. Némi animalitást is felvehet illatban, például bőrös jegyeket - utalva a névadó állatra.

 

A Somlón már szabadulnának a mendemondától, ám a borfogyasztó szemében a juhfark a nászéjszakák bora. Erőteljesen tartja magát az a hit, hogy a juhfark az a bor, amelyet a XVIII. században a Habsburg uralkodóház férfitagjai fogyasztottak férfiasságuk karbantartására. Nem utolsósorban a fiú porontyok nemzését is e borhoz kötötték: ha a frigyre lépés éjjelén jó somlóit fogyasztottak, akkor nagyobb eséllyel pályáztak hímnemű utódra. Ebben a Habsburgok után már több európai uralkodóház is hitt, hogy milyen sikerrel jártak, arról nem szól a fáma. A juhfark kizárólagosságát megkérdőjelezi a történetben az a tény, hogy a somlói bor régebben olyan házasítás volt, amelyben a sok-sok szőlőfajtát együtt szüretelték. Régi feljegyzésekből tudjuk, hogy akadt olyan birtok, ahol 40 különböző szőlőfajtából állt össze a híres somlói. Mára a sokszínűségnek a filoxéra és a kommunizmus „áldásos” tevékenysége véget vetett, Hamvas Béla is még „cuveé”-ben kortyolgatta kedvenc somlóiját.

A juhfark igazi otthona a Somló – ez vitathatatlan. Magyarországon kezdi a fajta újra elfoglalni méltó helyét. Hamvas után szabadon, a „Világbéke bora” a somlói, melynek része a juhfark, a világ nedűi között is méltán képviselheti hazánkat.