Koch Csaba első kadarkája a 2011-es. Természetesen ez is nyert itt-ott, de nem ez az érdekes, hanem a bor helye és szerepe abban a stílusvitában, ami a fajta mibenlétéről szól. Az egyik tábor szerint a kadarka színe legyen világos, tehát nem meggyes, hanem inkább cseresznyés vagy téglás árnyalatú, illatában domináljon az őrölt paprikás fűszeresség, szájban legyen sima, de tüzes, testét illetően előny a karcsúság. A másik tábor azt vallja, a kiválogatott klónok képesek vastag, telt, komplexen fűszeres és gyümölcsös bort adni a fajtára jellemző finom tüzességgel és akár nagy testtel.

Az első csoportba tartozó kiválóság például a Frittmannéké évről évre, a másikba tartozik Balla Géza, Jekl Béla, Vida Péter és Maurer Oszkár kadarkája.

Nos, a Koch Csabáé valahol a kettő között van: roppant elegáns, arányos, sima ivású, fűszeres és tüzes. Nem mutat akkora testet, mint a Balláé szokott, de jóval erőteljesebb a kunsági megfogalmazásoktól. Gyümölcsösebb, mint az alföldiek, de nem ér el a föntebb fölsoroltak sűrűbb íz- és zamat áradatáig. Fűszeres és tüzes, ám ezeket a jegyeket egy végtelenül arányos miliőben mutatja be.

Önálló, egységes, elegáns és szép világ.