Elterjedésük leginkább annak köszönhető, hogy évjárattól függetlenül állandóan azonos minőségben készíthetők. Egyes típusaik aperitifként, mások desszertekhez vagy önállóan fogyasztva is ajánlottak. A likőrboroknak három csoportja van:
- csemegebor
-  ürmösbor
-  fűszerezett bor

A csemegeborok kétféle eljárással, erjesztéssel vagy keveréssel készülnek. Hazánkban elsősorban a keveréssel történő eljárás terjedt el, külföldön azonban, elsősorban a különleges minőségű csemegeboroknál kizárólag az erjesztést alkalmazzák. A csemegebor alapanyaga átlagos minőségű fehér-vagy vörös, hibátlan, természetes bor. Ehhez sűrített vagy töményített mustot, magas fokú borpárlatot, színezéshez pedig karamellt vagy karamellizált sűrített mustot adnak. Ahhoz, hogy a csemegebor harmonikussá válhasson, s hogy elnyerje fejlett ízét, zamatát, legalább 6 hónapos érlelés szükséges. A csemegborok elnevezésekor nem lehet termőhelyre, borvidékre vagy szőlőfajtára hivatkozni, csak fantázianevet alkalmazhatnak, vagy pedig általános csemege fehér, csemege vörös lehet az elnevezés. (Kivételt képez a „muskotály” elnevezés, amelyet akkor lehet alkalmazni, ha kifejezetten érezhető a boron a muskotály zamat.) A csemegeborokat a különböző borvidékeken más és más módszerrel állítják elő. Ezeket a híres külföldi borkülönlegességeket a készítés és az érlelés sajátos technológiája jellemzi.  Mivel ezek az eljárások egy-egy borvidéken alakultak ki, a borfajták neve is rendszerint innen származtatható. A nevezetes külföldi italféleségek közül a portugál Portói és a Madeira, az olasz Moscato és Marsala, a francia eredetű Kagor, a spanyol Malaga, valamint a görög Samos a legismertebbek.

Tágabb értelemben e kategóriába sorolhatók az élesztőhártya alatt érlelt borkülönlegességek, a sherry jellegű borok is. Az ilyen típusú borok készítésének „őshazája” Dél-Spanyolország, az Andalúziában lévő Jerezi-borvidék, melynek világszerte nevezetes bora a Xéres (angolul sherry) már háromezer éve ismert. A sherry egyedisége elsősorban sajátos készítésmódjában („serrizálás”) és a hártyaképző borélesztők aerob anyagcsere-tevékenységében rejlik. A többéves érlelés után a sherry borostyánkősárga színű, különleges illattal és fanyarsággal rendelkezik, s szinte kivétel nélkül száraz. A leghíresebb a spanyol Sandeman sherry. A sherry védet márkanév, a spanyolok megkapták a szó kizárólagos használati jogát.

 

Már az ókori görögöknél is ismert volt a fűszerekkel, például ürömfűvel készített bor emésztést elősegítő jótékony hatása. Így jöttek rá a különböző fűszeres borok készítésére, s így terjedtek el a francia, olasz és német borvidékeken. Az ürmösborokat a csemegeboroknál felhasznált alapanyagokon kívül az egészségre ártalmatlan fűszerek és drogok - fehérüröm, fahéj, vanília, mustármag, zsálya, szegfűszeg, ánizs, borókabogyó, narancs-és ciromhéj, bodzavirág, ezerjófű, levendula és kakukkfű - vagy ezekből nyert szeszes kivonatok felhasználásával készítik. Az ürmösborok többnyire aperitif italok, édes-kesernyés ízzel, kellemes aromával és intenzív illattal. Az ürmösborok esetében sem lehet hivatkozni a termőhely, a borvidék és a szőlőfajta nevére.

A fűszerezett borok keveréssel készülnek, mesterségesen megnövelt cukor- és alkoholtartalmú, növényi eredetű adalékanyagokkal dúsított italok. Lényeges különböznek a csemegebortól és az ürmösbortól abban, hogy előállításukhoz vízben oldott répacukor, finomszesz és mesterséges aromák hozzáadása is megengedett. Érzékszervi jellemzőik közül fontos követelmény a jellegnek megfelelő szín, a tiszta megjelenés, a harmonikus íz, zamat és illat. Vermutbort – ürmös – és fűszerezett bort – szinte minden bortermelő országban készítenek. Legnagyobb hagyományai azonban Olaszországban vannak, ahol 1786 óta folyik ipari méretű vermutgyártás.

Legismertebb típusai:
- rosso, amely vörös színű, aromás, intenzív illatú, harmonikusan édes ízű, némi keserű utóízzel
- bianco, amely világoszöld és zöldesfehér színű, intenzív, leginkább a vaníliára emlékeztető illatú, édes, enyhén keserű utóízzel
- extra dry, amely egészen világos zöldesfehér színű, finom, de kevésbé intenzív illatú, kifejezetten száraz ízű, határozottabb kesernyés utóízzel
- amaro, bitter, amely többnyire sötét borostyánsárga, intenzív íze édes és tartósan tapadó, nagyon keserű

Szalai Nikoletta