Jó bornak is kell a cégér – veti föl a Heti Válasz újságírója az interjú elején. És valóban, Gyöngyöspata nemzetközi hírnévre tett szert az utóbbi időben, ám erről a hírnévről szívesen lemondanának – mondja Losonci Bálint. A borász hét éve érkezett a településre a fővárosból „Szecskő Tamás és Karner Gábor borait is ismertem erről a vidékről, s meggyőztek arról, hogy itt lehet különleges, egyedi borokat készíteni” - mondja.

Losonci Bálintnak meggyőződése, hogy több száz rosszabb helyzetű település van. „Amikor megvettük a birtokot, láttam a kockázati tényezőket, csakhogy borászati szempontból olyan csoda van itt a föld alatt, hogy legyőzte az összes ellenérvet. Egyszerre andezites és meszes talaj, ami egyedülálló. Olyan mészparaméterek vannak, mint Champagneban.” Losonciék nagyon szigorú terméskorlátozással dolgoznak, hitvallásuk szerint a nagy bor a tőkén születik, nem a pincében. „A legkomolyabb boroknál fél és egy kiló közötti szőlőt hagyunk a tőkén” – mutat rá, hogy nincs kompromisszum.

 

Az év borászfelfedezettje egyébként nem a Mátraaljára, hanem sokkal inkább Tokajba vágyott először. „Az első álmom Erdőbénye volt. Csakhogy messze van, és tízszeres áron lehet földhöz jutni. Családunknak Nógrádban, Kutasón volt házikója, a feleségemmel úgy gondoltuk, ott élünk majd, itt pedig a szőlő van, az a harminc kilométer semmi. Tévedtünk, sok az. Három éve ideköltöztünk.” Persze mindehhez azt is hozzáteszi, hogy ma már egy cseppet sem bánja, hogy nem Tokaj környékén kötött ki.

A falu jelentős részben tevékeny, egymást segítő emberekből áll, akik büszkék a múltjukra – vallja Losonci. Az újságíró kérdésére, miszerint, indulna-e a megüresedett polgármesteri székért, a fiatal borász úgy válaszol, hogy fontosabb, hogy a borral vigye jó hírét a falunak, s megmutassa, hogy Gyöngyöspatán van, ami célt, megélhetést adhat sok családnak.

„A rendszerváltásig harmonikus kapcsolat volt a cigányok és a magyarok közt” – avat be a korábbi patai állapotokba Losonci Bálint. Tizenöt-húsz éve kezdődtek a gondok egy betelepítéssel. A rendszerváltás környékén gyanús körülmények között vittek Gyöngyöspatára családokat környékbeli településekről. Olyanokat, akiktől azok a falvak szabadulni akartak. Ezek a családok aztán másképp viselkedtek, mint a tősgyökeres pataiak. Itt is folytatták a bűnözést: lopások, rablások. És, ami a legrosszabb, a fiatalabb nemzedék számára már ők az etalon – sorolja a problémákat Losonci, aki hozzáteszi, hogy sajnos valószínűleg a gyöngyöstarjáni iskolába járatják majd a gyereküket, mert féltenék a helyi iskolatársaktól.

Losonci azt is elmondja, hogy a szőlőben főként időseket alkalmaz napszámosnak. A hatvanas - hetvenes nemzedéknél még megvan a fizikai munka becsülete. A hetvenévesekre sokkal jobban lehet alapozni, mint a fiatalokra – derül ki az interjúból. „Van viszont két patai cigány ember – apa és fia –‚ akikkel érdemes dolgozni. Talpig becsületes, szorgalmas, rokonszenves emberek. Az lenne jó, ha ők lennének a hangadók a cigány közösségben. Ők azonban halk szavúak. Az, hogy őket is megfélemlítették az egyenruhák, fájó és igazságtalan, de sajnos az ő életmódjuk számít kivételnek.”

Losonci Bálint a Tőkések – Mátrai Kézműves Borászkör tagja. Karner Gáborral és Szecskő Tamással alkotják a klubot, tisztelik egymás munkáját, kedvelik egymás borait. Meggyőződésük, hogy a Mátrai borvidéken vannak olyan kivételes adottságú dűlők, ahol elsősorban a földben rejlő geológiai értékekből eredően összetett, tömör szerkezetű, harmonikus, és erős egyedi karakterrel rendelkező borokat készíthetnek.

A Tőkések márciusban voltak portálunk vendégei.