Az idei versenyre egyébként 914 minta érkezett, amely egy fajtaversenynél nagyon jó szám! Ezek egyharmada nyerhetett érmet. 53 arany, 187 ezüst, és 65 bronz született. Természetesen taroltak a francia borok, nyilván a minták nagy része innen érkezett. Csak aranyból 41-et vittek el.

Úgy tűnik, nem túl sok hazai borász lát fantáziát a nemzetközi borversenyekben, pedig aki nevez – jó, jó, vállalva az ezzel járó költségeket – az nyerhet, jó kis reklámot teremtve ezzel borának. A boron feltüntetett díj emblámája már önmagában vevőcsalogató, és a médiában még világgá is kürtölik a nyertesek nevét. Joggal, hiszen az eredmények szakértők véleményét tükrözik, a palackra ragasztható tanúsítvány pedig úgy reklámozza aztán a bort, hogy közben igazat mond. Ez a legbecsületesebb reklám.

A hazai borászok között mégsem divatosak a borversenyek, pontosabban vannak notórius borversenykerülők. Ennek hátterében a negatív tapasztalatok állnak, illetve az, hogy egy nagy név csak bukhat egy ilyen versenyen, hiszen eleve elvárják tőle az aranyat. Ha ez akár a bíráló    inkompetenciája, figyelmetlensége, fáradtsága, akár az erős versenytársak miatt nem sikerül: a borásznak bizony nem esik jól. Ráadásul igen gyakran művész lelkű emberekről van szó, hiszen sokszor valóban művészet, amit két kezük és a természet segítségével teremtenek. Érthető, hogy nem könnyű feldolgozni saját gyermekük kudarcát.

Sokan, ha nem nyernek semmit, vagy éppen fényesebb érmet vártak: messze elkerülik  nem csak azt a borversenyt, ahol csalódás érte őket, de másutt sem próbálkoznak többet. Noha a legtöbb nagy külföldi borversenyre a Budavári borfesztivált (és nemzetközi borversenyünket, a Vinagorát) is szervező Borkultúra Kft. megszervezi a hazai borászok részvételét. Így kevesebb gonddal, nyűggel és kisebb költséggel megoldható a nevezés, mintha közvetlenül a borász intézné a mintaküldést. Ám a magyar borászok szkepticizmusával ők sem tudnak mit kezdeni.

 

Az egri KNW, vagyis a Kovács Nimród Winery (korábban Monarchia) évek óta vezető fajtának szánja Chardonnay-ját, melyet battonage módszerrel készítenek. A tulajdonos szemléletéből következően amolyan amerikai módon. Persze amerikai mód alatt nem a '80-as, '90-es évek rossz értelemben vett ABC borait értjük, ahol a bort agyoncsapták a  fával. Mellesleg ezt a hibát akár el is követhetnék, hiszen oly sok hazai borász teszi akár Egerben, akár másutt.

A pincészet koncepciójába pedig jól illeszkedik, hogy immár évről-évre érmeket hoz a bor Burgundiából: a chardonnay szűkebb hazájából. Hiszen a burgundiai fehérbor nem más mint a chardonnay. Ez adja a verseny rangját.
Idén ugyan csak egy ezüst csillant a 2008-as tételnek, de a fentiek fényében ne fanyalogjunk ezen. Főleg, hogy tavaly aranyat nyertek 2007-es borukkal. Első érmüket egyébként 2006-ban szerezték a versenyen, 2004-es évjáratukkal. Minden évben Chardonnay battonage tétellel versenyeznek.

Az Év Borásza Malya Ernő által irányított Nyakas Pincészet is visszatérő vendége a Chardonnay du Mondnak. Nézzük az utóbbi öt év eredményeit:

2007-ben arany 2005-ös Budai Chardonnay Selection Barrique borukkal
2008-ban „csak” egy bronz 2006-os Budai Chardonnay Semi Sweet Selection Barrique borukkal
2009-ben újra arany a Selection Barrique 2007-es tételével
2010-ben 2009-es alap, reduktív (nem hordós) tételük kapott ezüstöt, ami igen szép eredmény. Ráadásul a bor a 2010-es Vinitalyn nagy aranyat kapott (a borversenyek díjazása nem mindig kompatibilis, de a nagy arany, ugye egyértelmű, hogy a non plus ultra)
Idén semmi – nem baj, lesz jobb is!

A Törley cégcsoport, melyhez a BB, a Chapel Hill, a Hungária, a Walton, a Francois, a Szent  István Korona, a György Villa és a Kemendy márkanevek is tartoznak szintén rendszeres borverseny-látogató, elsősorban pezsgőivel.
Íme az ezüst eső, amely az utóbbi öt évben csak ezen a versenyen hullott rájuk:

2011 Chapel Hill Chardonnay Collection Brut
2010 Chapel Hill Chardonnay Brut
         Torley Chardonnay Brut 2006
2009 Chapel Hill Chardonnay - Winemaker's Collection 2008
2008 Gyorgy Villa Chardonnay 2007
         Chapel Hill Sparkling Chardonnay
2007 Kemendy Pazmandi Chardonnay Barrique 2006
         Torley Chardonnay Brut
         Szent Istvan Korona Chardonnay 2006 (bronz)
         Chapel Hill Sparkling Chardonnay (bronz)

No, persze lehet mondani, hogy nagy cég, van pénz borversenyekre, de azt is látni kell, milyen tudatosan használják a borversenyeket a brandépítésre. Talán ennek is köszönhető, hogy például Észtországban messze piacvezetők pezsgőfronton. Még észt nyelvű honlapot is üzemeltetnek, elképzelhetetlenül ismertek, és népszerűek a balti országban a Törleyvel.

Tehát az említettek legalább idén is megpróbálták. Ezek a versenyek fontos visszajelzéseket adhatnak, ha néha nem is értünk egyet az eredménnyel. Persze többnyire akkor, ha nem kapunk aranyat... A magyar borokat mégis elhelyezi a világtérképen.

Mit lát most egy érdeklődő, aki megnézi a magyar eredményeket? Két ezüst, egy bronz (ezt az Etyeki Kúria nyerte). Természetesen nem ezt a néhány borászt kell elmarasztalni, aki nem nyert aranyat – inkább az az érdekes, miért nem neveztek többen? Hiszen inkább ők rontják a magyar bor hírnevét, és akadályozzák, hogy felkerüljünk a világ bortérképére. Régi magyar betegség ez, a „csak mi tudjuk, hogy jók vagyunk” megelégedettsége. Annyit azért javasolnék, hogy a közös marketingkeretből támogassák a nemzetközi borversenyeken való részvételt, hogy ez még kevesebb költséggel járjon a borász számára. Hiszen a díjak nem csak egy-egy pincészet, de a magyar bor általános presztízsét is emelik!

Azzal, hogy éppen egy fehérboros szőlőfajta legnagyobb nemzetközi versenyén nem veszünk részt, a lehetőségeinket szűkítjük be.  A mi klímánk ugyanis elsősorban fehérborok készítésére alkalmas,  egy-egy borvidékünk, dűlőnk talajadottsága pedig kifejezetten nagy borok készítésére ad lehetőséget. Visszatérve az eredménylistára: milyen következtetést tesz egy kívülálló, ha ránéz a három érmünkre? Bizonyára nem arra gondol, hogy Magyarország a fehérborok országa... Nem kell feltétlenül öt aranyat nyernünk ahhoz, hogy ezt a képet sugalljuk. Megtenné az is, ha 8 érmünk lenne egy arannyal – mint idén mondjuk Bulgáriának...

Vinitaly katalógusa szerint egyetlen magyar pincészetként lesz jelen a Szeremley Birtok a világ második legnagyobb borkiállításán, melyet április 7-től 11-ig rendeznek Veronában. 

Persze, az olaszok szerint a Vinitaly a legnagyobb és a legfontosabb, de ezt könnyű lenne vitatni. Azt viszont nehéz, hogy a két vagy maximum 3 legfontosabb vásár egyike - tudtuk meg Kardos Gábortól, a Szeremley kereskedelmi vezetőjétől. - A Vinexpo még mindig globális piacvezető, és kereskedelmi szempontból a ProWein is hasonlóan fontos. Ott van még a London Wine, de azt csak az anglomán elfogultságban szenvedők tarthatják a legfontosabbnak. Mi tíz éve járunk mindegyikre. A Szeremley évrő-évre elviszi a magyar bor hírét Veronába, Londonba, Bordeaux-ba, Düsseldorfba.

Szerencsére magyar stand azért volt. Sőt tizennyolc magyar bortermelő  kiállított a világ egyik legnagyobb borüzleti rendezvényén. A 135 négyzetméteres közösségi magyar stand az Agrármarketing Centrum támogatásával jött létre, néhány borászat pedig kereskedelmi partnere standján vett részt a ProWein-on.

Galériánkban megtalálhatóak a márciusban rendezett düsseldorfi Prowein borkiállításon készült fotók, melyeket Master of Wine hallgató újságírónk, Kielmayer Kristian készített.