Gondolj csak arra, mi is az az autó – négy kerék és egy motor. Lényegében az autók ugyanazt az alapfeladatot látják el: elvisznek minket „A” pontból „B” pontba, majd vissza. Ahogy azonban ezt mindnyájan tudjuk, vannak ilyen és amolyan autók. Az áruk pedig elképesztő mértékben függ attól, mi a márkájuk, hol készültek, ki készítette őket… A borral pontosan ugyanez a helyezet.

 

– Mivel az alapszintű borok készítésekor csak alapszintű dolgok kerülnek szóba, az Angliában 4,99 fontos áron értékesített borokat használom fel, hogy bemutassam, hová kerül a pénzünk – kezdi elemzését Matt Skinner. – Visszafelé haladva először vegyük le a 17,5 százalék forgalmi adót, így alig több mint 4 font marad. A következő lépésben vonjuk le a vámilletéket, amely 1 font palackonként. A maradék 3 fontból körülbelül 1 font kerül a forgalmazóhoz, és újabb 1 font a csomagolás. Ha jól számoltam, kevesebb, mint 1 font maradt. Gyakorlatilag ilyen keveset költünk a palackot megtöltő folyadékra. Vegyen mindenki mély levegőt: bármilyen sokkolóan hangzik is, a 6,99 fontos áron kínált bor valószínűleg kétszer olyan jó minőségű, mint a 4,99 fontért vásárolható palack. – Összezavarodtál? – kérdezi Matt, aki nem mellesleg Jamie Olivier londoni Fifteen éttermének borászati szakértője. – Vond le a forgalmi adót, a vámot, a forgalmazó árrését, a csomagolási költséget, és a megmaradó összeg – amely lényegesen nagyobb, mint a 4,99 fontos palacknál – az, amit a nedűre költünk. Kétszeres minőség, minimális feláron.

Ugyanezt az aranyszabályt alkalmazhatjuk Magyarországon is, ahol hasonló a helyzet.

A magyar vásárlók többsége – ahogy a világon szinte mindenütt– főleg ár, nem pedig minőség alapján veszi le a borospalackot az áruházak polcairól. E mögött persze nem csak az alacsony magyar átlagjövedelem áll. Félünk, hogy pénzünkért – 4-5000 Ft vagy még több – nem azt kapjuk, amire számítottunk. Ha nagy a választék egy borszaküzletben, elbizonytalanodunk, hogy mit válasszunk, és hajlamosok vagyunk az árcédulák alapján dönteni. Pedig ahogy Londonban, Magyarországon is számtalan pluszköltség nyomja meg annak az italnak az árát, amit végül pohárba töltünk.

Ahogy a bor ára növekszik, ugyanúgy sokasodnak az árat meghatározó tényezők. A termelési költségek nagyban különböznek egymástól, ezért a bor származási helye a leglényegesebb tényező a beárazásban.

Az elért és kiérdemelt hírnevet meg kell fizetni, így az árban jelentős szerepet játszik a termelő. Egyes kevésbé neves borászok azonban a borvidék hírnevére, elhelyezkedésére, a márkanév vagy a szőlőfajta elismertségére építve árazzák be a boraikat.

Miközben egyes szőlőfajták láthatólag ellenállnak a divat változásának, más fajtákról ez nem mondható el, és áruk ennek megfelelően emelkedik vagy csökken.

Miközben a legjobb termelők még a leggyatrább években is remek borokat készítenek, az évjárat minősége is szerepet játszik az árban – bár ironikus módon a borok ára a legrosszabb években csak ritkán esik, ez alól csak Bordeaux az egyetlen kivétel.

Ha kevesebb készül a borból, és van rá igény, az emeli az árat.

Hasonlóképpen, ahogy egy ritka bor éveinek száma gyarapszik, úgy csökken a forgalmazott palackok száma, ami szintén jelentős hatást gyakorol a bor árára.