Ma a budapesti, no meg persze komáromi, győri vinotékákban is fellelhetők boraik. Sőt egy igényes válogatásáról ismert borkereskedő cég is felvette a borvidék egyik termelőjének borait a listájára. No igen, ez a terroir!

Ha Kisújfalu egy magasabb pontjáról délre tekintünk, látjuk a pár kilométerre levő Duna túloldalán álló a neszmélyi dombot. Ez egy hasonló termőhely, vagy talán itt többről is szó lehet, mint ami az Ászári borvidékből kihozható?

Bizony itt nagy meglepetések várják a látogatót, elsősorban Bott Frigyesnél. Ő már túl van az alapozáson és sokan irigyelnék Szekszárdon vagy Egerben is azt a borüzletet ahol nem csak saját borait árulja, de egri, villányi, somlói stb borok is vannak. De irigyelhető a kóstolóház, a kert, a pince is. Ez egy igazi családi top borászat. Választéka széles, rengeteg bemutatóra kap meghívást egész Magyarországra. Saját imázsa, de marketingje is egyaránt nagyon jó. Egy borukat szeretném kiemelni: pinot noir a 2006-os évjáratból.

A régebbi térképeken Kürt  volt oda írva,  ahol ma Strekov látható. Itt  működik egy szépen fejlődő pincészet, melyet Melecsky Tibor és Sütő Zsolt gondoznak.  Öt hektáros a birtok, új telepítéseik jól erednek, ígéretes a bővülés. Vörös boraik kicsit más ízlést mutatnak, mint ami nálunk mértékadó, viszont kóstoltam náluk egy igen-igen szép chardonnay-t.

Mátyás András a lassan de biztosan ismertté váló bortermelő (eredetileg gépészmérnök), aki jó pár éve jelen van a Borkalauzban is. Szakmai tekintetben is jó munkatársa a család, a feleség Ágota és a fiúk András meg Attila, akikkel külső segítség nélkül el tudják végezni a nem csekély szőlőápolási feladatokat.  Kiindulásként csak néhány hektárt műveltek, de most egyszerre mintegy 12 hektár betelepítése folyik egy kivételesen jó területen. Boraik közül a 2006-os chardonnay selection-t emelném ki. 

Azon a pincesoron, ahol Andrásnak társával, Szabó Tiborral a pincéi vannak, behívtak egy nem egészen bizalomkeltő pincébe. Amolyan se villany se víz, csak százötven éves penész jellegű pince. Penész falakon és hordón egyaránt. Törésbiztos, vastagfalú poharat kaptam a kezembe, szinültig megtöltve. Már kerestem a helyet, ahová letegyem ha udvariasan belenyaltam, s mi lett a vége? Az utolsó cseppig kiittam… Ennyit tud ott a terroir és a látszatra cseppet sem modern „technológia”.

Ha az egyik képre nézünk, azon egy romos présház látható. Ha volna valahol nálunk egy ilyen szép, paticsfalas épület, régen elvitték volna egy skanzenbe. Kisujfalun is (Nova Vieska) sok ilyen borház ma már csak múltidéző emlék, de van, amelynek vékony falai között komoly illat és ízgazdagsággal bíró, testes borok laknak. Hatalmas borkultúra lehetett itt valamikor. S én kultúrára, nem termelésre gondoltam!

Érdekes jelenség  Karkó János pincéje és hatalmas fogadója, Búcs faluban, kifejezetten helyi turisztikai értékesítésre készíti borait. A jó konyha még az egyszerűbb borokat is elviszi. S mindez Esztergomtól csak 15-20 percre!

A végére hagytam a Muzsla „hegység”  végében (Hegyfarok a helyi neve) Béla község büszkeségét, az Egon Müller németországi (Saar vidéki) csúcsborász tulajdonában levő pincészetet. Az ott található kastély utolsó gazdája az Ullmann bárók családja volt. Horribilis költséggel restaurálták, van benne egy elegáns, egész évben nyitva tartó étterem is. A kastély ma remek keretet ad a prominens borászatnak. Főborászuk Petrech Miroslav, nagy meglepetést szerzett nekünk azzal, hogy a bemutatott valóban nagy minőségű rajnai rizling és más borokban a mi nem is gyakorlatlan szánk a benne kimutatható cukornak csak a felét-harmadát sejtette. A borok stílusa kísértetiesen emlékeztet a pincészet németországi boraira. Magas savtartalmuk tökéletesen kompenzálja a cukrot. Ízviláguk alakításában jelentős szerep jut a fajélesztőknek.

Emlékezve az előző számunkban a Kárpát medencéről írottakra, ez a tanulmányút is megerősített abban, miszerint vitathatatlanul nagyszerű vörös boraink mellett ez a nagyobb földrajzi egység a Kárpátok között, elsősorban a szép fehér borok bölcsője.