A bejelentés kapcsán elhangzott néhány információ arról, miért is jó a HNT-nek, és a minisztériumnak egyaránt, ha a szőlő-bor ágazatban elindítja tevékenységét egy szakmaközi szervezet. A szervezeti formáról valószínűleg már egyre többen halottak, de annak igazi tartalmáról, működéséről, hasznáról csak kevesen tudnak.

Önszerveződésére viszonylag sok példát találhatunk a múltban a szőlő-bor ágazat vonatkozásában. A borászok szintjén több szakmai szervezet is működik, amelyek tevékenységéről valamilyen formában már a többség hallhatott. A nagyobb borászatokat tömörítő Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége, vagy a kisebb családi pincészeteket összefogó Vindependent jelentősebb múltra visszatekintő szervezetek. A többség számára leginkább a hegyközségi szervezetek ismertek, mint a szakmát képviselő szervezetek. A hegyközségeken kívül a szakmai szervezetek tagjait a közös érdekeltség, a hasonló piaci helyzet, az egy irányba mutató piaci törekvések kötik össze. A hegyközségek tagjait egyrészt a törvényi kötelezés, másrészt a tevékenységük végzésének helye tereli egy szervezetbe. Ebben a cikkben azt mutatjuk be, hogy a közösségi jog milyen szabályozási háttérrel látta el a szakmaközi szervezeteket, a következő cikkben pedig ennek a szőlő-bor ágazatra vonatkozó magyarországi végrehajtását fogjuk részletesen bemutatni.

 

A szakmaközi szervezetek céljai, felépítésük logikája jelentős mértékben eltér a szakmai szervezetekétől. Ahogy nevében is benne van, az ágazat egyes szakterületei szerint szerveződött szakmai szervezetek közös érdekeinek képviseletét igyekszik ellátni egy szervezeten belül. Elvben a szakmaközi szervezet egy ágazat összes szereplőjének (termelő, feldolgozó, kereskedő) érdekeit igyekszik közös nevezőre hozni. A közösségi jogszabályok azonban elegendőnek tartják azt is, ha legalább két meghatározó csoport részvételével alakul meg a szakmaközi szervezet.

A szakmaközi szervezeteknek néhány Európai Uniós országban már komoly múltja van. Élenjáró ebben Franciaország, ahol általában is nagyszámú érdekképviseleti szervezetbe tömörülnek az ágazati szereplők. Magyarországon sokáig egyetlen szakmaközi szervezet létezett csak, a zöldség-gyümölcs ágazatban. Korábban az ágazatokat inkább terméktanácsok képviselték, amelyek gyakorlatilag mára megszűntek. A szakmaközi szervezetek jogi hátterének megteremtését az gyorsította fel, hogy az EU Közös Agrár Politikájának reformja során a termelők önszerveződésének nagyobb teret kívántak az európai döntéshozók biztosítani a közösségi, vagy tagállami beavatkozási lehetőségek csökkentésével párhuzamosan.

Az Alaprendelet II. Cím, III. Fejezete foglalkozik a szakmai és a szakmaközi szervezetek keretjellegű szabályozásával. A szabályozás szükségességét bemutató preambulum szerint a szakmaközi szervezeteknek fontos szerep juthat az ellátási lánc szereplői közötti párbeszéd, valamint a legjobb gyakorlatok és a piaci átláthatóság előmozdítása terén. A preambulum szól arról is, hogy a borpiac jobb működése érdekében a tagállamoknak lehetőséget kell kapniuk a szakmaközi szervezetek által hozott döntések végrehajtására. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy szakmaközi szervezeten belüli döntés akár kiterjeszthető az ágazat (termékpálya) összes szereplőjére. Így egy szakmaközi szervezetben meghozott döntés biztosabban el tudja érni kívánt hatását az egész ágazatban. Egy szakmai szervezetben belül meghozott, a tagokra nézve kötelezően alkalmazandó, döntés a szervezet jellegéből adódóan csak a tagjaira nézve lesz kötelező, annak kiterjesztése a szervezeten kívüli szereplőkre nem lehetséges.

Az alaprendelet 157. cikke alapján a tagállamoknak a szakmaközi szervezetek elismerésére lehetőségük van, kötelezettség nem terheli őket erre vonatkozóan. A szakmaközi szervezeteket a tagállamok nem alakíthatják meg, a szervezetnek alulról szerveződőnek kell lennie. Az önszerveződés mellett a szakmaközi szervezetek elismerésének másik fontos alapelve, hogy az Alaprendelet 157. cikkében rögzített feladatok közül legalább egyet el kell látnia. A vállalható feladatok elég szerteágazók lehetnek, mint a termelés és a piac ismeretének és átláthatóságának növelése, piaci ártendenciák meghatározása, a potenciális exportpiacok felkutatása. Az Alaprendelet 158. cikke foglalkozik általánosságban a szakmaközi szervezetek elismerésének legfontosabb eljárási lépéseivel. Az Alaprendelet 164. cikke foglalkozik a szakmaközi szervezeti döntések kiterjesztésének lehetőségével. Fontos szabály, hogy a kiterjesztett szabályokat időbeli korlát mellett lehet csak alkalmazni, másrészt csak olyan szakmaközi szervezetek döntései terjeszthetők ki, amelyek reprezentatívak az adott ágazaton belül, azaz legalább az érintett termék vagy termékek előállításának, kereskedelmének vagy feldolgozásának szereplői közül legalább a kétharmadukat képviseli, azaz a szakmaközi döntés az ágazat szereplőinek minősített többsége számára már amúgy is kötelező.

A közösségi jog a szabályozással a piacszabályozási eszközök alkalmazásának egy részét átengedte a piaci szereplőknek, ahol azokat vélhetően hatékonyabban, a többség egyetértése mellett tudják megválasztani és alkalmazni.