A Szürkebarát név hallatán valószínűleg sokaknak elsősorban egy badacsonyi, balaton-melléki, balaton-felvidéki, vagy mátraaljai kedves kép kéredzkedik előtérbe. Pedig ha a fajta jellemzőit és változatos stílusát igazán szeretnénk megismerni, érdemes több napra bepakolni a képzeletbeli bőröndbe, és elkalandozni a világ más tájaira is, ahol leginkább Pinot Gris néven lelhetünk nyomára. Olaszországban Pinot Grigio-ként, a Loire-völgyben és Svájcban Malvoisie néven találkozhatunk vele, Ausztriában és Németországban édes változatát Ruländer, száraz változatát Grauburgunder néven találhatjuk meg, Horvátországban pedig Crvena Klevanjka névre hallgat. Korábbi, Elzászban használatos nevét, vagyis a Tokay d'Alsace-t, illetve a Tokay Pinot Gris-t azonban már ne keressük, hiszen az EU szabályai miatt Elzász Régió bortermelőinek küldöttsége 2006-ban Párizsban ünnepélyes keretek között jelképesen „visszaadta” Magyarországnak a "Tokaji" név használatát, és a továbbiakban a Pinot Gris elnevezést alkalmazzák.

A középkorban már ismert, nagy és szerteágazó Pinot-családnak száznál is több tagja van, de közülük csak három testvér vált igazán széles körben ismertté, a Pinot Gris, a Pinot Blanc, valamint a Pinot Noir - ez utóbbi a kékszőlők csapatát erősíti.

Miután részletesebben megismerkedünk a magyar vonatkozású Szürkebaráttal, érdemes körüljárni két jelentős nemzetközi stílust is, az elzászi típusú Pinot Gris-t, valamint az olasz típusú Pinot Grigio-t, mivel bár genetikailag ugyanarról a szőlőfajtáról beszélünk, két egészen eltérő „nyelvet beszél” a két különböző termőhelynek köszönhetően.

A hazánkban Szürkebarátként ismert fajta eredetével és történetével kapcsolatosan a nemzetközi szakirodalom jelentős magyar vonatkozásokat, hagyományokat említ, amelyek felett egyáltalán nem szabad(na) elsiklanunk.

Elsőnként IV. Károly (1316-1378) német-római császár nevét kell megemlítenünk, aki a cisztercita szerzeteseken keresztül hazánkba telepíttette a fajtát, mely 1375-ben terjedt el nagy mennyiségben a Badacsony lejtőin.

A fajta másik jelentős magyar vonatkozású említése Lazarus von Schwendi (1522-1583) német hadvezér nevével fonódik össze. 1564-ben II. Miksa császár szolgálatába állva Magyarországon látta el a törökök elleni védelem irányítását, melynek során visszafoglalta a törököktől a tokaji várat és megszervezte egész Tokaj-hegyalja védelmét. Mindemellett felismerte a tokaji borok rendkívüli minőségét, és betelepítette elzászi és badeni birtokaira az általa tokajinak vélt - mára már egyértelműen – Szürkebarátot, melyet emiatt neveztek (2006-ig) Elzászban Tokay d’Alsace-nak.

A fajtát hazánkban a Balaton menti borvidékeken jelenleg 1000 ha területen termesztik, de emellett Magyarország szinte valamennyi borvidékén megtalálható, köszönhetően annak, hogy változatos talajokon is jól érzi magát, azonban a melegebb, vulkáni termőterületeket kedveli leginkább.

 

Nemzetközi kitekintésben a Pinot Gris különösen jól érzi magát például a franciaországi Elzász borvidékén. Bora ezen a vidéken telt, gazdag, és gyakran az ászkolásnak köszönhetően nehezebb, erőteljesebb stílusú. Nagy testű, szinte olajos viszkozitású, hosszú élettartamú borokat produkál itt a fajta, melyeket száraz, félédes, illetve édes változatban is palackoznak, fűszeres, trópusi gyümölcsös jegyekkel. 

A Pinot Grigio az olasz stílus megtestesítője. Olaszország hűvös, északkeleti vidékén található a legnagyobb egybefüggő Pinot Grigio telepítés. Tipikusan száraz, könnyű, üde, magas savtartalmú bort ad, melyet rozsdamentes acéltartályokban készítenek, tehát egyáltalán nem érlelnek hordóban. Ezáltal zamatában friss citrusosság, zöld gyümölcsös jegyek érezhetők. Legtöbbjük egyszerű bor, melyet érdemes fiatalon fogyasztani.

Közép érésű (szeptember vége, október eleje), aránylag kisebb termőképességű, de nagy termelésbiztonságú borszőlőfajta. Fürtje kicsi, átlagtömege 60 gramm, hengeres és nagyon tömött. A továbbnemesítések során inkább a nagyobb és a lazább fürtű töveket viszik tovább. A bogyók kicsik, piszkosszürkék, hamvasak, középvastag héjúak. Teljes érésben lilásan elszíneződnek, ez időnként a halvány aranysárga szín mellett rózsaszínes árnyalatot képez a borban. Vesszője közepesen erős, vékony, lilásszürke és hamvas. Levele tagolt, jellegzetesen ötszögletű.

Viszonylagos fagytűrése és rothadás-ellenállósága jó, fekvés és talaj iránt mérsékelten igényes, kevés zöldmunkát igényel.

Nagy terhelés mellett savai nem tudnak beérni, ezért a termésmennyiség visszafogásával jelentősen javítható a bor minősége. Töppedésre és aszúsodásra is hajlamos, de ezt kevésbé használják ki a termelők. Általában 17-20 mustfok körüli értékkel szüretelik, késői szüretben ennél még magasabb cukortartalommal. Savtartalma még ekkor is harmonikus, lévén, hogy több savat képes termelni, mint az Olaszrizling.

Igazán nagy minőséget bak- vagy fejművelés mellett, esetleg alacsony kordonon ad. Keresztezésével létrejött szőlőfajták: Jubileum 75 (Ezerjó X Szürkebarát) és Karát (Kövidinka X Szürkebarát).

Tűz és méz keveréke – így jellemezte valaki egyszer a Szürkebarát borát. Tökéletesen megállja a helyét a jellemzés, hiszen teltség, zamatgazdagság, élénk, de finom savösszetétel jellemzi, amely mellett általában diszkrétebb, ásványi jellegű, fűszeres, mézes illatok és ízek dominálnak, jellegzetes, gyógyfüvekre (édesgyökér, macskagyökér) emlékeztető ízkomponenssel.

A fajta általában alkoholban és extraktban is gazdag borokat ad, jó években magas cukorfokkal érik be, és természetes maradékcukra által édeskés, vagy kifejezetten édes bort ad, aromái azonban száraz változatban mutatkoznak meg és bontakoznak ki igazán, de édes iskolázásban is rendkívüli tételek születnek. A fajta jelentős savtermelő, bora hosszas érlelésre is alkalmas, a fahordót minden esetben meghálálja. Lassan fejlődik, csak évek múltán mutatja meg igazi értékeit, akár 10-15 évet is eltölthet palackban.

Természetesen, mint minden fajta esetében, most sincs másképpen, vagyis érdemes a termőhelyről és az alkalmazott borászati technológiáról tájékozódni, illetve az évjáratot szemügyre venni, mielőtt ételpárt választunk az adott bortételhez. Míg a könnyű, üde Pinot Grigio saláták, halak, garnélarák és osztriga kísérője lehet, addig a testesebb, erőteljesebb Pinot Gris – főképp, ha egy leheletnyi édesség is árnyalja - egy szelet frissen sült libamáj mellett teljesít szépen. Ugyanígy kedves párja lehet húspástétomoknak, quiche-eknek, illetve főtt marhahúsnak is. Egy érlelt, száraz Szürkebarát szépsége borjú, lazac, gombás ételek, zöldszószos tészták mellett érvényesül kiválóan, könnyedebb változata kapros raguval tálalt halhoz és gnocchi-hoz remek párosítás. Személyes tapasztalat alapján bátran állíthatom, hogy egy vajban sütött halfilé baconos szárított paradicsomos raguval és cuscussal igazán csak egy ásványos, Balaton-körüli termőhelyről származó Szürkebaráttal élvezhető teljes ízgazdagságában.

Bár világfajtáról beszélünk, nemzetközisége, a világ különböző borvidékein kialakult stílusai mellett a fajta - az Olaszrizling mellett - a Magyarországon termesztett borszőlőfajták körében a legek közé sorolható, hiszen szinte valamennyi borvidékünkön megtalálható, rendre megbízható minőséget ad és nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét. A termésmennyiség visszafogásával, későbbi szüretekkel, a talajhoz való közelebb engedésével még szebb és egyedibb borok előállítására törekednek egyes borászok, felélesztve ezzel a Szürkebarát hagyományait, régi ízeit és karaktereit.