A bor, ami egy kicsit a tiéd is

Az egészen új koncepció szerint útjának indult sorozat nem csak közösségépítő, de tényleg a borszerető közönségnek szól.

Egészen különleges dolognak lehetünk részesei a Winelovers Selection egyes alkalmain, hiszen az egészen új koncepció szerint útjának indult sorozat nem csak közösségépítő, de tényleg a borszerető közönségnek szól.

A lényege röviden: vegyél részt a válogatás legalább egyik eseményén, kóstolj meg és értékelj 10 bort ugyanabból a fajtából, mondd el (jelen esetben írd le) a véleményedet. Mindenki szavazata számít, hiszen a résztvevők pontjait a sorozat végén a szervezők összesítik, így alakul ki a végső sorrend, és kerül palackba a Winelovers közösség „saját” bora. Így, ha néhány hónap múltán a kezedbe kerül egy palack a legjobbnak ítélt borból, büszkén mondhatod el barátaidnak vagy családodnak, hogy ebben a választásban bizony egy kicsit te is benne vagy.

„Melyik a legjobb bor? Az, amelyik Neked tetszik” – olvashatjuk abban a kis kiadványban, amely ezen az estén az asztalon várt minket, amikor beléptünk a kóstolóterembe. Ez olyannyira igaz, hogy a részvételhez nem kellett semmilyen tudás vagy előképzettség, csupán a bor szeretete és persze némi kíváncsiság a nevezett tételek és maga a sauvignon blanc fajta iránt.

Az este tematikáján Bálint László DipWSET, a Borkollégium oktatója vezetett végig minket. Elsőként megtudtuk, hogy összesen 30 nevezés érkezett a felhívásra, a borok így tízes csoportokba rendezve, három különböző estén, válogatásonként 4 alkalommal kerülnek az alkalmi borbírálók elé. Persze amellett, hogy valóban a nekünk tetsző bor kerüljön a Winelovers palackba, a szakmaiság is nagyon fontos: az egyes esték eredményeinek összesítésével kialakuló lista első 4-6 tétele egy szakértőkből álló bizottság előtt versenyzik tovább, ahol az eltarthatóság, az érlelhetőség és más, valóban szakmai szempontok alapján dől el, melyik sauvignon blanc lesz az abszolút győztes.

Bár egy-egy elejtett mondatból azért kiderült, hogy a résztvevők többsége nem csak otthon vagy barátai körében, de „rendes” borkóstolókon is többször részt vett már, mégis fontos volt, hogy a választásunk azért összemérhető, és így összesíthető legyen, ezért a bevezető után két nagyon fontos kérdést is tisztáznunk kellett: elsőként azt, hogy milyen jegyeket keresünk egy sauvignon blanc-ban, másodszor pedig azt, hogyan, pontosan milyen szempontok alapján és hogyan értékeljük a borokat.

Ha többet szeretnél tudni a Sauvignon Blancról, ebben a cikkben mutattuk be a fajtát!

Ez utóbbiról, vagyis az értékelésről ejtsünk néhány szót. Ahogy a teremben, úgy az olvasók között is biztosan sokan vannak, akik részt vettek már WSET képzésben, de legalábbis ismerik annak értékelési rendszerét. Ha ezzel a tudással érkeztünk a terembe, bátran állíthatom, hogy még akkor is bőven volt mit tanulnunk a borbírálati alkalmon. Ugyan egy „egyszerű” borkóstoláshoz pontosan ugyanolyan körülmények az ideálisak, mint a borbírálathoz (lehetőleg délelőtt kóstoljunk, megfelelően hűtöttek legyenek a borok, tiszta legyen a poharunk, ne legyenek a teremben zavaró illatok, kerüljük a kóstolás előtt a nagyon intenzív ízű ételek és italok fogyasztását – hogy csak a legfontosabbakat említsük), de az értékelés egészen másképp történik – még ha alapvetően ugyanazokat a tulajdonságokat vesszük is sorra az egyes tételek megismerésekor.

Mielőtt magára a kóstolásra került volna a sor, az elméleti bevezető utolsó pontjaként ezért megismertünk néhány borbírálati módszert (BLIC rendszer, rangsorolásos rendszer, 100 pontos rendszer), végül az OIV (Organisation Internationale de la vigne et du vin) 100 pontos rendszerét alkalmaztuk: a bor karakterét 10 különböző szempontból vizsgáltuk, és ezeket 5 szintű skálán értékeltük. (A WSET-es rendszertől eltérően itt tehát konkrét pontokkal értékeltük a borokat – ami egy picit azért eltérő gondolkodást igényel, mint a WSET rendszere szerinti kóstolás.)

Éppen ezért, hogy mindenki biztosan ugyanabban a koordináta-rendszerben mozogjon, érdemes mindig egy ún. „belövő” borral összehangolni a közös origót. Így történt ez velünk is: az önálló pontozás után közösen átbeszéltük az első sauvignon blanc-ra adott pontokat.

Az igazi munka itt kezdődött csak igazán. A bevezetőben elhangzott, hogy egy átlagos borbíráló 30-35 tételig képes minden egyes tételnek a megérdemelt figyelmet szentelni, és egy borbírálat alkalmával átlagosan 4.5-5 perc jut egy borra. Mi ehhez képest könnyített terepen dolgozhattunk, hiszen „csak” 10 borral kellett foglalkoznunk, és tételenként 6 percet kaptunk. A teremben elhangzó sóhajokből és szófoszlányokból ítélve biztos vagyok benne, hogy már az első két-három tétel után mindenkiben tudatosult: ugyan a kíváncsiság, a tanulás, és bizonyos szempontból a szórakozás iránti vágy voltak azok, amelyek idehoztak minket, de ez bizony nagybetűs MUNKA és kihívás a javából!

A legnagyobb nehézséget talán az adta, hogy kóstolás közben (ahogy a borbírálók egyébként hivatalosan csinálják) nem beszélhettünk egymással, így amennyire időnk engedte, szorgalmasan jegyzeteltünk is, hogy az egyre gyűlő élményeket a végén megoszthassuk a mellettünk/előttünk/mögöttünk ülővel. És ezt is tettük, ahogy véget ért az este hivatalos része. Miután megbeszéltük a kialakult sorrendet, és lelepleződtek az egyes sorszámokhoz tartozó borok és pincészetek, kisebb csoportokban folyt tovább az este. Végre megbeszélhettük egymással, ki mit tapasztalt, mit szeretett és esetleg mit nem egy-egy borban, és a még a poharakban maradt sauvignon blanc-okat is vissza-visszakóstoltuk (ezt egyébként a hivatalos borbírálat során, az utolsó tétel megkóstolása után is ajánlott megtenni!). És még ha nem is tökéletesen egyezett a véleményünk a megkóstolt borokról, abban mindannyian egyetértettünk, hogy sokat tanultunk az este során, és mindenképp érdemes volt eljönnünk.

Szerencsére van még néhány alkalom a sorozatból, így, ha a cikk olvasásakor kedvet kaptál ahhoz, hogy egy estére te is borbíráló legyél, akkor még nem maradtál le a lehetőségről! A még hátralévő alkalmakat itt találod.

És ha már egyszer egy borszerető közösség választja ki a Winelovers borát, megkértünk néhány résztvevőt, mondják el ők nektek, hogy miért érdemes eljönni a rendezvényre, és mi az, ami nekik különösen tetszett ezen az estén. Íme a válaszok:

Dóri: „Azért jöttem, mert nagyon megtetszett a vakkóstolás, hogy nem látom a címkéket, hogy nem kapok semmilyen benyomást róluk, hanem tényleg teljesen „natúran” kell kóstolnom. Nagyon tetszett ma, hogy a sauvignon blanc tíz különböző arcát ismerhettem meg, mert igazából mindegyik bor mást mutatott: megvoltak a fajtajegyek, de mégis mindegyik egyedi volt. Így nem sokszor kóstol az ember, nem sokszor van ilyen lehetősége.”

Luca: „Mi azért jöttünk el erre a borkóstolóra, mert rendszeresen járunk kóstolókra a barátnőimmel, de fehérbor-kóstolón, és ilyen tematikus kóstolón ritkán veszünk részt. Érdekelt, hogy teljesen vakon kóstolunk, ugyanabból az évjáratból, ugyanabból a fajtából fehérborokat. Mi Pécs környékéről származunk, így fehérborokat ritkán kóstolunk, ezért is volt érdekes este ez.”

Anna: „A barátnőm hívott, azért jöttem ide. Előtte már jártam egy egyéves borsuliba, így valamit értek már a témához. A suliban is volt hasonló kóstoló, amikor csak egy fajtából kóstoltunk, de valahogy kevésbé volt „formális” a hangulat, ezért kevésbé koncentráltunk, mint itt ma, és emiatt a mai alkalom nagyon jó volt. Amiatt, hogy mindegyik bor ott van előttünk, vissza is tudtuk kóstolni az előzőeket, így nagyon jól össze lehetett a borokat hasonlítani. Így még jobban kijött, hogy egy fajtának mennyiféle megjelenése van. Nekem emiatt volt érdekes.”

Karesz: „Én a bor szeretete miatt vagyok itt. A magyarországi borvidékeket 4 évvel ezelőtt elkezdtük végigjárni, és hát az egyik kedvenc fajta a sauvignon blanc. Éppen ezért azt gondolom, hogy egy ilyen kóstolót nem igazán lehet kihagyni. Az, hogy megtapasztalunk 10 sauvignon blanc-t 10 borvidékről, tízféle stílust és illatot – azt gondolom, hogy ez mindenképp hatalmas élmény volt. Nyilván voltak olyan tételek, amikre azt mondanánk, hogy ezért nem adnánk ki pénzt, de a végére az jött ki, hogy az össz-átlag sorrendje nagyjából azonos. A Winelovers eseményekre már visszajáró vendég vagyok, így azt gondolom, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy én itt voltam.”

Vanda: „A 18. születésnapomon fejeztem be a WSET középfokú kurzusát, és célom az, hogy feljebb jussak ebben a szakmában. Nagyon érdekel, hogy egy borról mennyi minden tud kiderülni – és hogy akár a pincészetig is visszavezethető az útjuk.”