Kóstoltunk már Posipot, Prokupacot, Vranecet vagy esetleg Plavac Mali-t? Gondolom, hogy nem töltünk minden nap ilyen borokat a poharunkba. Pedig akár meg is tehetnénk, hiszen egy kötelező Horvátországi nyaralás alkalmával be is szerezhetjük őket. Azonban érdemes egy picit tovább is menni. Ha Bosznia-Hercegovinába, Macedóniába, Montenegróba vagy akár Szerbiába látogatunk egy teljesen új, felfedezésre váró borvilág tárul fel előttünk. A balkáni borok világnak egy kis darabkáját mutatta be a VinCén az amerikai születésű, de Bécsben élő Darrel Joseph előadó.

Az előadás nem indult sem pontosan sem zökkenőmentesen a technika ördögének köszönhetően. Valószínűleg Darrel minden kétséget kizáróan indulhatott volna az egy előadás alatt legtöbbször kimondott „I am sorry”, illetve az „I am so sorry”, mentegetőzésekért járó címért, amely ilyen mértékben teljesen szükségtelen és indokolatlan volt.

Lássuk, hogy milyen borokat kóstoltunk ex-Jugoszláviából a teljesség igénye nélkül:

Posip 2013, Zlatan Otok borászat, Hvar sziget, Dalmácia, Horvátország

A Posip nevű fehér borszőlőből készült bor Dél-Dalmáciából. A bor készítőjét Zlatan Plankovicsnak hívják, a borászatát pedig Zlatan Otoknak. Annak ellenére, hogy nagy mennyiségben termel Plavac Malit is, a Pospra is nagy hangsúlyt fektet. A szőlő Korcsula szigetéről származik de Zlatan borászata a nem messze található Hvar szigetén van. A Posip szőlőt nem Hvar szigetén telepítette hanem Makarskán, ami 100 kilométernyi távolságra van Korcsulatól. A Posip ültetvény mészköves talajon található, gyönyörű kilátással a tengerre. Kóstolva a bor nagyon fiatalnak tűnt, ami nem is volt csoda, hiszen megtudtuk, hogy egy tartálymintával van dolgunk. Fő jellemzők: mineralitás, frissesség és elegancia, amit egy tartálymintától azért még nem szoktunk elvárni. A szőlőt 2005-ben telepítették, vagyis még elég fiatal. Kézi szüret. 20.000 palack/év, alk:13,5 v/v%, Sav: 5,5 g/l, ár:5,50 - 6 euró.

Skrlet (Selekcija) 2011, Kosovec pincészet, Moslavina, Horvátország

Egy nagyon pici település, a horvátországi Moslavina fehérbora következett. A Skrlet nevű fehér szőlőfajta, amelynek két különlegessége is van. Az egyik az hogy mindössze 70 hektáron termesztik, a másik pedig hogy csak Moslavinán és környékén található, Zágrábtól 60-70 km távolságra dél-keletre. Könnyű, üde nem túl bonyolult bor. Max. 1 év az eltarthatósága, de nem is tervezik többre. A borász a 29 éves Ivan Kosovec. A bor 20%-a spontán erjedt ki, míg 80%-ában szelektált élesztőtörzseket használt. Az első bornál könnyebbnek tűnt. Kis citrusosság, herbális jegyekkel, szép savszerkezet. Alk: 13,5 v/v%, sav: 7,0 g/l.

Prokupac 2011, Ivanovic pincészet, Zupa, Szerbia

Dragoslav Ivanovic vörösbora a Zupa nevű borvidékről, melyen a szőlőtermesztés több ezer évre nyúlik vissza Szerbiában. A Prokupac szőlőt 70-100 éves ültetvényekről szüretelték. A pincészet szinte zsebkendő méretűnek mondható a maga 2 hektárjával. Itt is a mészkő dominál a talajszerkezetben. Illatában könnyű, légies, fűszeres aromák dominálnak, vörös bogyós gyümölcsökkel, kis mineralitás és földes jegyek. Leginkább a mi kadarkánkra emlékeztetett. A bor összetétele: Prokupac: 85 %, Merlot: 8 %, Cabernet sauvignon: 7 % Finom tannin szerkezet, de mégis érezhető.

 

Vranac „Hercegovacki Vranac” 2011, Vukoje borászat, Trebinje, Bosznia-Hercegovina

Az egész országban összesen pár ezer hektáron találhatunk Vranac a vörösbort adó szőlőültetvényt, főleg Hercegovinában. Trebinje 40-50 km-re található Dubrovniktól keletre, a szárazföld belsejében. Annak ellenére, hogy a borvidék nem közvetlenül a tengerparton fekszik a mediterrán hatás érzékelhető, még úgy is, hogy hegyekkel és dombokkal van körülvéve. A borászt Vukojének hívják, akiről megtudtuk, hogy kiemelkedő üzleti látásmóddal és kreativitással rendelkezik. A Balkáni háború után kezdett bele a szőlőtelepítésbe és borkészítésbe, úgy hogy a Vranac szőlőfajtára fókuszált leginkább. Egy kis szemantikai érdekesség: Ha Vranac-nak láltjuk leírva a szőlőfajtát, illetve a bort, akkor egyértelműen beazonosítható, hogy csak Bosznia-Hercegovinában szüretelhették, illetve ott készült belőle a bor. Ha Vranec-et látunk a címkén, akkor a bort csak is Macedóniában készíthették. Mindeközben ugyanarról a szőlőfajtáról beszélünk. A Vranac jellemzői közé tartozik a nagy hozam és a határozott savszerkezet, gyümölcsös jegyekkel kiegészítve. A 2011-es borunkra nem süthettük volna rá a komplexitás bélyegét, szerencsére azonban a piros bogyókra emlékeztető gyümölcsössége és enyhe dohányra hajazó illatvilága mentette meg a szürke unalomtól. Fiatal tanninok. Mindent egybevéve: sokáig ne tartogassuk. Sav: 6,5 g/l.

Vranec 2011, Stobi borászat, Gradsko, Mecedónia,

A macedóniai Stobi borászat a viszonylag fiatal, innovatív pincészetek közé tartozik. A Tikves borvidék szélén helyezkedik el. A borászat 600 hektárról vásárol fel szőlőt. A régióra amúgy a nagyon meleg, forró nyarak a jellemzőek. A poharunkban lévő bort adó szőlőt 25 éves tőkékről szüretelték, vagyis még Jugoszláviában lett eltelepítve az ültetvény. Sokkal több a gyümölcsösség és sav benne az előző borunkhoz képest. Érezhető a benne lévő potenciál. Alk:14,5 v/v%, ami közel sem volt bántó, nem lógott ki, bár kis alkoholos édesség érezhető volt a végén.

Plavac Mali „Stagnum” 2006, Milos pincészet, Ponikve, Peljesac-félsziget, Dalmácia, Horvátország,

A kóstolósor legnagyobb meglepetése és legérdekesebb borát az 54 éves Frano Milos Plavac Mali vörösbora volt. A 80-as évek végén kezdte a borászkodást, ma már 15 hektáron gazdálkodik. Milosról megtudtuk, hogy olyan ember, aki a borkészítésnél napi szinten követeli meg a tradíciók betartását, és akinél éppen ezért hagyománytisztelőbb borászt nehezebb lenne elképzelni Horvátországban. Amikor Darrel azt mondta a borászról, hogy ő a Plavac Malit csak a dübörgő tanninok és hatalmas alkoholok mentén tudja elképzelni akkor a szkepticizmusom egy kicsit kezdett felerősödni bennem. A sóbányák mineralitása 3000 méter mélyről keveredve a legérettebb és legérleltebb eperdzsemmel. Nagyon intenzív ízérzet volt az első benyomásom. Annak ellenére, hogy az ember szája, fogai és nyelve egységes egészet képezve, megbonthatatlanul tapadtak össze, ugyanakkor eddig még nem tapasztalt élménnyel ajándékozott meg. Tényleg minden túláradóan sok volt benne, de nagyon jól állt neki. A tanninok túlsúlyát ne úgy képzeljük el, mint egyes borvidékeinken tapasztalható tanninburjánzást, hanem ahhoz a Szamos cukrászdában kapható valódi étcsokoládéból (és nem porból) készített forró csokoládéhoz tudnám hasonlítani, amiből már az első korty is teljesen eltelít bennünket. Ugyanakkor érezzük, hogy az egészet meg kell innunk az élvezet jegyében. És ettől még a tetején található tejszínhab sem riaszt vissza, hiszen az is minőségi tehéntejből (és nem növényi zsírból) készült.