Amikor Debreczeni Mónika, a Vylyan Pincészet tulajdonosa arról kezdett mesélni, 1994-ben milyen fóliával letakart tartályokban készítették férjével az első kékoportó borukat, semmi nem utalt arra, hogy valójában egy irodalmi délutánba oltott címkebemutatóra invitálták az újságírókat.

 

 

Pedig a helyszín (Magvető Café, a hasonló nevű kiadó közösségi tere) és a közönség soraiban felbukkanó arcok (Juhász Anna irodalmár, Székely Csaba erdélyi drámaíró) alapján akár lehetett is volna sejteni valamit, de a sajtótájékoztató tényleg úgy indult, mint egy átlagos negyedszázados jubileum.

 

A tulajdonos hölgy annak rendje és módja szerint felsorolta az első 25 év meghatározó állomásait. A már említett, a bordeaux-i Challenge International du Vin versenyen rögtön aranyérmet szerzett, még mindig iható állapotban levő első boruk mellett szót ejtett azon 1997-es, már-már „abszurd” merészségükről, hogy három évjárattal a hátuk mögött megjelentek a Hong Kongi nemzetközi kiállításon; Ipacs Szabó István főborász 1999-es csatlakozásáról és férje, Debreczeni Pál 2004-es tragikus haláláról is. A közelmúlttal és jelennel kapcsolatban a fejlesztésekről esett szó, a grillterasz és a napelemek már készen vannak, ezeket követi hamarosan egy téliesíthető terasz. A boraikról megtudhattuk, hogy a stílust tekintve ars poeticájuk az

még a prémium kategóriában is arra törekednek, hogy a végeredmény „ne legyen lomha, alkoholos, unalmas, nagytestű”.

 

A 25 éves Vylyan számokban
13 termesztett fajta
120 hektár szőlőterület
21 hektár cabernet franc
0,6 hektár csókaszőlő (a legtöbb a világon)
5 dűlőben területek
600km össz sorhossz
3 borcsalád (DHC classicus, válogatás, prémium)
19 féle bor
8-900 tonna leszüretelt szőlő évente
700 ezer palack bor
25 országba irányuló export

 

Az első 25 év után Debreczeni Mónika áttért a jövőre, ezzel pedig – mint utóbb kiderült – elérkeztünk a nap fénypontjához. Felvezetésként elmondta, szeretnék a boroknál említett frissességet minden fronton fenntartani, ennek egyik eleme, hogy áttervezték a prémium boraik megjelenését, címkéjét. „Mind a hét prémium borunk külön személyiség és külön történet, a címkék viszont szinte teljesen egyformák voltak. Ezen változtatni akartunk” – adta ki a tulajdonos egy évvel ezelőtt a parancsot.

 

 

Ilyet már látott a világ, olyat azonban valószínűleg még nem, ahogyan ez végül megvalósult. A Vylyan Pincészetnél a művészet mindig fontos szerepet játszott  (elég csak a Bogyolé címkéjére gondolni, ami minden évben egyetemistáknak meghirdetett grafikai pályázaton nyeri el a formáját), de az irodalmat ilyen direkt módon még nekik sem sikerült korábban bevonniuk. Hét írót kértek fel (a névsor veretes: Cserna-Szabó András, Dragomán György, Grecsó Krisztián, Háy János, Parti Nagy Lajos, Szabó T. Anna, Székely Csaba), mindegyiküknek egy bort kellett megkóstolnia, majd írnia róla. A műveket aztán továbbadták Veress Tamás grafikusnak, aki ezek alapján megtervezte a címkéket. (Az írások és a címkék elérhetők a www.borbol-lett-muveszet.hu oldalon.)

 

A címkék bemutatása után Debreczeni Mónika át is adta a helyet Székely Csabának, Veress Tamásnak és Juhász Anna moderátornak, hogy egy kerekasztalbeszélgetés során meséljenek a szöveg és a rajz megszületéséről.

 

 

Székely Csaba elmondta, nagyon nagy megtiszteltetésnek tartja a felkérést, egyrészt mert a Vylyan a kedvenc pincészete (tényleg!), másrészt mert ilyen írókkal került egy társaságba. „Az első kóstolástól a szöveg végén kitett pontig egy hét telt el” – avatta be a közönséget a műhelytitkaiba. Azt is elmesélte, hogy munka közben szereti, ha van mellette egy pohár, de az nem bor szokott lenni, mert szerinte a bor emelkedettebb, különlegesebb alkalmakra való. A szakmájából hozott hasonlatot: „Nekünk, erdélyieknek a pálinka a fő ital, amit csak felhajtunk, aztán megyünk tovább, olyan mint egy reklámszöveg. Ezzel szemben a bor egy regény, amiben el lehet mélyedni, ehhez viszont időre van szükség.”

 

Ezután Veress Tamás árulta el, melyik szöveggel mennyit „küzdött”. Állítása szerint volt, ahol gyakorlatilag elsőre sikerült a végső rajz, míg például éppen Székely Csaba szövege esetében ötször-hatszor is finomítania kellett az égbe emelkedő alak vonalain, hogy a végeredmény ne legyen túlzottan szenvedélyes.

 

 

A kerekasztalbeszélgetés végén elhangzott, hogy a címkék bevezetése ezzel a sajtóeseménnyel távolról sem ért véget, egy gyakorlatilag egész éven át tartó intenzív kampány keretében folytatódik. Lesznek újságmegjelenések, kihelyezett plakátok villamos- és buszmegállókban, illetve egy hét estet felölelő felolvasóest-sorozat a Magvető Caféban a hét szövegíróval.

 

Talán nem túlzás azt állítani, a borágazatban tényleg egyedülálló kezdeményezés született.