Mészáros Gabriella rövid felvezetőjében általánosságban beszélt a rozé tulajdonságairól, készítési technológiájáról, a fogyasztói oldal igényeiről. Majd kihangsúlyozta, hogy ezen az estén „semmi olyan nem lesz, mint amire számítani lehet”. Igyekezett olyan borsort összeállítani, ami a kategória különlegességeit, nem megszokott borait mutatja be. Így széles skálán kóstoltunk a Kunságtól Kaliforniáig, csendes bortól a habzón át a portóiig.

Vakon kóstolva, a borok párban érkeztek, így könnyebben kiérezhetőek voltak a hasonlóságok, vagy éppen a kiemelkedő különbségek. Még a bevezető alatt poharainkba kaptuk az első párost, egy kaliforniai és egy szicíliai rozét. A kaliforniai Gallo megjelenésében halvány rózsaszín, illatában a túlérett eper dominál, melyből egyértelműen a Grenache szőlőfajta ugrik be. Kóstolva a jelentős maradékcukrot, alacsony savérzetet, komplexitás hiányát jegyeztük fel, de ennek ellenére egy kedves, barátságos, alacsony alkoholtartalmú borral indítottunk, olyan érzésünk volt, mintha eper szörpöt fogyasztanánk. Ezzel szemben a szicíliai párja, poharunkban furcsa, alapvetően sárgás színvilágot mutat, határozott animális és némi élesztős illata mellett ízében sem találtunk semmi magával ragadót, határozott savak és kicsit poshadt dinnyére emlékeztető ízjegyek jellemzik.

A két beugró után egy osztrák gyöngyöző és két magyar csendes bor következett. A burgenlandi Hillinger secco egy hozzáadott szén-dioxiddal rendelkező gyöngyözőbor, mely hagymahéj színnel és szapora gyöngyözéssel indít. Illatában visszafogottabb, inkább élesztős, mint gyümölcsös karakterű. Hosszú utóízét egy szekszárdi siller követte. A Takler Fuxli intenzív, mély színű, zárkózott illatú, élénk savérzetű, cserzőanyagban gazdag, gyümölcsös bor, mely inkább a déli testesebb rozékat közelíti meg. Ezzel szemben a másik magyar, a Font rozé tutti-fruttis, epres, málnás illatú, jó szerkezetű, lendületesen induló, egyensúlyban lévő igazi nyári bor, melyet egy eperkrém leves mellé képzelünk el.

 

Az első hat boron gyorsan túlléptünk, addig kiemelkedőt nem nyújtva, a társaság kíváncsian várta a folytatást, mely egyből szép tételekkel indított. A két provence-i rozé megjelenésében a termőhelyre jellemző, őszibarackos árnyalatúak, hagymahéj színűek és általában Grenache, Cinsault és Syrah alapúak. Az első a borszakírók abszolút kedvence, a Jolie-Pitt Miraval Cotes de Provence, ami egy elegáns, könnyű, de mégis egyensúlyban lévő, gyümölcsös, krémes, kellően hosszú lecsengésű bor. A második mélyebb színű, illatában nagyon intenzíven a fekete ribizli levelének jegyei dominálnak, míg kóstolva élénk, kiegyensúlyozott, jó szerkezetet mutató borral találkoztunk.

Ezután érdekes volt, ahogy egy Cava és egy Loire-i Crémant érkezett párban. Mindkettő határozott élesztősséggel rendelkező, de a Cava melegebb karakterű, gyümölcsösebb vonalat képviselő, hordóhasználatból adódó karamellességgel kiegészülő ital. A Crémant ezzel szemben elegánsabb, de alapvetően hűvösebb, vegetális vonulatú pezsgő.

Kiemelkedő párost alkotott a két spanyol Codorniu Cava, mindkettő pinot noir alapú, az első helyi szőlőfajtákkal, míg a második chardonnay-val kiegészülve. A Seleccion Raventos egy kimondottan elegáns, illatában élénkebb, gyümölcsösebb, kóstolva krémes, hosszú lecsengésű pezsgő. Az Anna de Codorniu pedig megjelenésében mélyebb színvilágú, a piros gyümölcsök mellett édes fűszerességgel kiegészülő, szintén jó egyensúlyt mutató spanyol cava.

Végül a kóstoló zárásaként a Jackfall Rózsabimbó Villányi rozét két portugál jellegzetesség követett. A Mateus Rosé nem egy kifejezetten szerethető arcát mutatta, a gyümölcsösség alapvető hiánya és kicsit fülledt, vegetális karakter jellemezte. Míg az utolsó, a tipikus portugál erősített bor rozé változata a piacon népszerűségnek örvend, de az alkoholtúlsúly következtébe egy egysíkú, nem egyensúlyban lévő, komplexitás hiányában gyorsan felejthető zárótételként szerepelt.

Tehát egy viszonylag széles skálán mozgó borsorral lettünk gazdagabbak az este végére, mely a közepén csúcsosodott ki, ahol egy-két igazán szép rozéval találkoztunk. A közönségkedvenc és a kóstolósor legjobbjának megszavazott sztárpár bora, a provence-i Miraval Cotes de Provance 2013 lett, melyet a Codorniu Raventos Cava követett.

A kóstolt borok listája: