A közösségi bormárkák célja ugyanaz: egységes, jól beazonosítható megjelenés mellett, azonos szabályok szerint készült, de nem uniformizált borokkal közösön meghódítani a fogyasztókat. Kihasználni az egységben rejlő lehetőségeket, a figyelmet nemcsak a borra, hanem az adott régióra irányítani. Nem elhanyagolható eredmény az sem, hogy a kezdeményezés a borászokat összehozza, közös munkára, tapasztalatcserére sarkallja.

 

Az egyes márkák szabályozása, vevőköre már eltér egymástól. A közösségi bormárkák „prototípusai” az egri és a szekszárdi bikavér, igaz, ezeknél hiányzik az egységes megjelenés és sokkal nagyobb a borászok szabadsága. A Winelovers River Nighton megjelenő BalatonBor, REDy és PH-Érték bormárkák igazi előfutárának a mostanság kissé csendesebben működő szekszárdi Fuxlit gondolom. Nem véletlen ezeknek a csoportosulásoknak a létrejötte: egyértelmű, hogy a túltermelési gondokkal küszködő magyar borágazatnak, pláne miután a szabadpiaci körülmények között a világ összes borával kell versenyeznie, a közösség jelentheti a megoldást a talpon maradáshoz.

A három közül a BalatonBor a legrégebbi, és így a legkiforrottabb is. Létrehozója a Balatoni Kör és a Rizling Generáció, az első évjáratuk a 2015-ös volt. Kizárólag olaszrizlingből készül, alacsony alkoholtartalommal, jelentős részben tartályos erjesztéssel és érleléssel. Könnyű, ízes, jó ívású, fröccsnek is alkalmas igazi vízparti bor.

 

A BalatonBornak több funkciója is van. Népszerűsíti a Balaton környéki borászokat és legfontosabb fajtájukat, az olaszrizlinget. A tópartra látogatók számára egy külsőségeiben és beltartalmában is jól beazonosítható bort kínál, a fogyasztó tudja, mire számíthat. Felhasználása többrétű, jól megállja a helyét napközben frissítőként és esti poharazgatások alkalmával is. Végezetól pedig a tó körül egyre népszerűbb, háromszintű termékpiramis alapját, egyfajta iránymutást ad még azoknak is, akik maguk nem készítenek BalatonBort. A rendszer nyitott, a névhasználat feltétele az évenkénti érzékszervi vizsgálaton (értsd: kóstolón) való megfelelés. Fontos hangsúlyozni, hogy a borok, a szigorú szabályok ellenére, mutatják az adott pincészet stílusát és a termőhelyet. Erre volt jó példa egymás után kóstolni a Pócz Pince és a Bujdosó Szőlőbirtok balatonlellei borait, illetve a Laposa Pince badacsonyiját. A lelleiek hozták a déli part kerekebb, melegebb, kicsit lomhább karakterét, míg a Laposa bor a pincére és Badacsonyra jellemző feszességet, határozottabb savakkal. Mindeközben mindhárom fajtajelleges volt.

 

Nekem egyébként az összes fehér közül a kötcsei Veszprémi Pince olaszrizlingje tetszett a legjobban, mert jól mutatta dél barátságos arcát, pompás savakkal kiegészítve, ízben pedig egy egyenes, tiszta olaszrizling köszönt vissza. A vörösborok közül (mert azt is hozott egy-két balatoni borász) a dörgicsei Mörk Pince 2018-as cabernet franc-ja volt a nyerő. Pompás szerkezet, szép tannin-sav egyensúly, gazdag, fajtajelleges ízekkel, ahol a hűvös vonulat kicsit hátrébb szorult. Megállapíthatjuk, a franc ezen a vidéken is jó helyen van.

 

A REDy a 2018-ban született villányi bor. Portugieser alapú vörös házasítás (erre utal nevében a „red” szó),  fiatalosra hangolva (y, mint y generáció). Könnyű, gyümölcsös, buli- vagy bisztrobor. A borvidék a REDy-vel nehéz fába vágta a fejszéjét. Először is el kell hitetni a fogyasztókkal, hogy a portugieser lehet jó is. Sokan sokat tettek az elmúlt évtizedekben fajta hírnevének megtépázásáért.

 Másrészt örömteli, hogy készül egy olyan bor, ami leköveti a fogyasztók, elsősorban az y generáció igényeit. Meghódításukhoz azonban egyszerre szükséges tökéletes bor, kemény marketing és sok erőforrás Meglátjuk, hova fut ki, ha végre felnő egy borászközösség, aki ért a marketinghez és tudja is használni. Mindenestre jó dolog, hogy a Villányba látogatóknak lett egy gyümölcsös, könnyed, jól fogyasztható, nem rozé belépőboruk.

 

A kóstol REDy borokban a portugieser aránya 50-60% körül alakult. Egyik kísérője volt kivétel nélkül mindenhol a kékfrankos. A harmadik elemnek is igyekeztek nem tanninos fajtákat találni, a bordóiak, ezúttak (szerencsére) háttérbe szorultak. A kedvenceim a bemutatott tételek közül, a Teleki és a Polgár borok voltak. Mindkét pincészetnél ráéreztek a lényegre: nem hiányzott belőlük a lendület, amit a kékfrankos adott,  ott volt a sok piros bogyós gyümölcs gazdagon, és nyomokban fel-felbukkant a portugiesernek a meleg, kicsit fűszeres vonulata is. Tannint csak mutatóban találtunk.

A Weinelovers hajón bemutatkozó három közösségi kezdeményezés közül a leglegfiatalabb a roppant találó és szellemes nevű PH-Érték Pannonhalmáról. Ennek a kicsi, ám adottságai miatt nagyon értékes, sokáig mégis  „egy borászatos” borvidéknek igazán szüksége van a közösségi megjelenésre. A PH-Érték borok rajnai rizling alapúak, meghatározott technológiával, fajtaösszetétellel, (ezekről a weboldalukon részletesen lehet olvasni). Itt is érzékszervi kóstolás alapján adják meg a pincéknek a részvételi engedélyt. Az együttműködés fő szorgalmazója a Pannonhalmi Főapátság pincészete volt, ők jól látták ugyanis, hogy egy fecske nem csinál nyarat, kellenek a társak ahhoz, hogy valami elindulhasson. A borászatok és jó borok már rendelkezésre állnak, de eddig kevés erőforrásuk volt a megjelenésre. Remélik, hogy most sikerül lépniük egyet előre,  a kínálat keresletet generál, a fprgalom pedig megeremti a fejlesztések alapjait, mind a borászatokban, mind a turizmus területén.

 

Jelenleg hatan vannak, mindannyian eljöttek a kóstolóra. A kóstolt borok alapján, úgy érzem, elsőre sikerült belőni a követendő irányt (finomításra persze szükség lehet még). A rajnai mellé, jó arányban, visszafogottan kerültek az illatos fajták. Jól áll a házasításoknak az itthon nem túl népszerű pinot blanc adta kis plusz súly, test. Az Apátsági és a Cseri Pince munkáját talán már nem is kell méltatni, az újabb nevek közül nekem a Herold és a Hangyál Pince borai tetszettek leginkább. Érdemes megemlíteni, hogy egy nagyon szép gyöngyözőt mutatott be a Pécsinger Szőlőbirtok királyleánykából. Másik kedvencem lett a Cseri Pince maradékcukros, moseli típusú rajnaija, ami a Barni’s Riesling „II Secundus” nevet viseli. Gyümölcsös, vibráló, pörgő bor, tele szeretettel, ízekkel.

Külön öröm, hogy a három közösségnek az együttműködése is kirajzolódni látszik, a közös megjelenéseik szintén mindenképp. A BalatonBor kora nyári évjáratbemutatóján ott volt a másik két borvidék, sőt, Pannonhalmának tulajdonképpen az volt a debütáló esemény. Most itt a hajón és a Budavári Borfesztiválon is együtt lehet őket megtalálni. Jó ilyesmit látni. A legfontosabb, hogy tessék kóstolni, sőt vásárolni ezeket a borokat.