Egyedül reményünkben volt néha egy kis döccenő, mert előbb-utóbb mindig esett több vagy kevesebb, néha jég is. Ám a kitartók pompásan érezték magukat. Vasárnap délutánra lett egy kis sár, mondhatni dagonya, aminek a gyerekek szerfelett örültek, mi pedig kimentetünk egy mentőautót meg Lenkey Géza kisteherautóját a mocsárból.

Ez volt röviden a Kárpát-medencei Borászok és Zenészek VIII. Találkozója.

 

Mivel nem vagyok se költő, és nem tartom magam túl jó írónak sem, ezért a rózsák látványát, illatát nem próbálom meg szavakba önteni. Az időjárással meg már nem foglalkozom, úgyhogy vágjunk bele a borok áradatába és az egyéb nyalánkságokba. Ami legjobb hír, hogy nem voltak olyan tételek, amelynek fogyasztása ne okozott volna élvezetet, vagy ne adj’ Isten, rossz (hibás, beteg, elfáradt) lett volna. A nem túl érdekes kategóriából is csak egy-kettő akadt.

Először pár szó a Felvidékiekről. Mátyás András munkásságát már jó ideje követem nyomon és egyre bátrabban állíthatom, hogy megtalálták a jó utat és egyre nagyobb biztonsággal készítik el boraikat. A friss tételek közül egy olaszrizlinget és egy rajnai rizlinget kóstoltam meg. A 2012-es olaszrizling félig tartályos, félig hordós tételekből áll össze. Szépen hozza a borvidék és a reduktív technológia frissességét, a hordó pedig ügyesen kiemeli a fajta virágos karakterét. Ebből az évjáratból hamarosan palackba kerül egy tisztán hordós változat is. A rajnai friss palackozása miatt kicsit még kusza volt, de így is érezni lehetett, komoly potenciállal bír.

A Kasnyik Pince sem ismeretlen a magyar borívók körében. Tőlük két borról számolnék be. Az egyik egy zöldveltelini, a másik pedig egy szentlőrinci 2011-ből. Mindkét fajtát inkább Ausztriából ismerjük, de a Felvidéken is népszerűek. Örömteli, hogy nem kívánták a sógorok mintáját követni, ezért mindkét esetben sokkal összetettebb, izgalmas borokat készítettek. A zöldveltelini határozott karakterekkel, szép testtel és a fajtához mérten komoly aromatikával bír. A vörösbor viszont pont az ellentéte. A fajtára jellemző festő szín, erős savérzet nem tapasztalható. Sokkal inkább a friss piros gyümölcsöket mutatja. Érdemes megkóstolni.

Végezetül Bott Frigyes borai.  A 2012-es évjárat, amelyből öt bort is hozott, véleményem szerint újra a borszakírói figyelemben középpontjába kell, hogy irányítsa a pincészet. Granum nevű bora (latinul Garam mente) a pince „birtokbora”. Sauvigon és pinot blanc, tramini, olaszrizling, rajnai rizling házasításából kialakult kedves, barátságos, a traminitól enyhén illatos, jó savszerkezetű bor.  A másik tétel, amire felhívnám a figyelmet a Kadarka, amely valaha igen népszerű volt a borvidéken. Ez a bor picit hűvösebb, kevésbé, de azért megfoghatóan fűszeres, viszont gazdagon meggyes, cseresznyés. Szép szerkezetű, finom tanninokkal. Egy olyan kadarka, ami alapján érezhető a fajta képessége.

Mielőtt áttérnék kedvenc Tokajomra, néhány további szép fehérbor, melyeket mindenképpen ajánlok az Olvasó figyelmébe: Balla Géza Királyleányka 2012, Skrabski Betyár 2011 (olasz-rajnai), Málik Pince Bakator 2011, Légli Bányászó Olaszrizling 2011.

Soha nem rejtettem véka alá rajongásomat Tokaj-Hegyalja iránt. A rendezvényen két kedvencem volt jelen: a Kikelet Pince és a Lenkey Családi Pincészet. Ezért aztán nekiveselkedtem és végig kóstoltam a teljes kínálatot. Megpróbálom nem túl bő lére engedni, de mindegyikről muszáj lesz pár szót mondani.

Hölgyé az elsőbbség (balra: Berecz Stéphanie, fotó: Kárpát-medencei Borászok Találkozója Facebok). A 3 Grácia egy magnum palackos házasítás Tokaj három „nagyasszonyától” Berecz Stéphanie (furmint), Bodó Judit (furmint), Bárdos Sarolta (hárslevelű). Tele ízekkel, tele hangulattal, nőies kövekkel, csak inná az ember, amíg van.

Aztán egy igazi ritkaság 2004-ből egy édes máslás. Meglepő illatvilág. A klasszikus jegyek mellett fel-fel villan egy finom tealevél (talán zöld tea), némi dohánnyal, füsttel. Nagyon izgalmas. Szájban tökéletes egyensúly; a körülbelül 100 gramm cukor csak másodhegedűs lesz, a savak ereje mellett. Hosszú korty, hosszú lecsengés, botritisz, barack, körte, friss gyümölcsök.

További kóstolt izgalmak: Lónyai Hárslevelű 2011, Édes Szamorodni 2008.

Lenkey Géza összes bora is pompás formában volt. Újra van Élet szép magnum palackban az elődökhöz méltó gazdag ízekkel, jól csúszó karakterrel. Igazi magas színvonalú ívóbor. Muszáj ismételten megemlékezni a Túlélőről is. Nevének története, hogy 2008-ban a termés legnagyobb részét elvitte a lisztharmat. Maradt 10 hordó összesen. Vegyesen furmint, hárslevelű, sárgamuskotály.  Többször is volt már szerencsém ehhez a borhoz és bátran állíthatom, most kezd olyan értékeket mutatni, amelyekért érdemes a borok világában kalandozni. Ízében, karakterében felkeményedett, szikár lett. Tele van erővel, energiával, a felfelé menő út elején. Ízig-vérig tokaji bor. Gyümölcsök nincsenek, csak a terroir és egy határozott száraz szamorodnis karakter, pedig semmi köze sincs ehhez a borkülönlegességhez.

A 2007-es száraz sárgamuskotály pedig a fajta legszebb értékeit mutatja. 5 év palackban pihenés után is primer illatok, csupa muskotály, szőlő, méz és valami megfoghatatlan fűszeres, virágos érett illat. Ízben a kontraszt. Száraz, egyenes, határozott, nem akar kedves lenni, de mégis az. Ízvilágban hozza a muskotály jegyeit, kövekkel. Végül jött a 2000-es aszú. Teljesen fiatalos illat, melyben tetten érhetők a mostanság kevéssé népszerű botritiszes jegyek. Gazdag barack, körte, birs, némi földesség, talán gesztenye. Kiváló egyensúly, semmi nehézkesség a kortyban, hosszú-hosszú élvezet, unokáink is élvezni fogják, ha marad belőle. További kóstolt tételek: Fecsegő, Tíz Hordó 2009, Hárslevelű 2006.

További kényeztetések: sokféle sajt, tényleg frissen sült kenyérlángos, solymári batyu, ami leginkább egy gazdagon töltött cipóhoz hasonlít. Sült kolbász, rablóhús, tócsni, csülök, sült zöldségek, édesség. Minden kellemes küllemmel, gyomrot izgató illatokkal, jó ízekkel és elfogadható áron.

S mindezt körítette a legkiválóbb, szívet melengető, lábat megmozgató, jókedvre derítő magyar népzene. Az a fajta, amit jó hallgatni. Nem pedig az a „sírva vigad a magyar” kesergős, hanem az a „felkapom a babám és megpörgetem, hogy tudja ki az igazi legény a vidéken”.

Akik idén sem voltak ott – nem is értem miért!? – azoknak számtalan ok miatt kell eljönnie jövőre. Amit biztosan találni fog majd: magas színvonalú borok, hagyományos gasztronómiai finomságok, komoly, magas művészi értékkel bíró koncertek, varázslatos helyszín, kedvező árak, vendégszeretet, barátságos hangulat. Amit biztosan nem fog találni, az az alkoholtól önkontrollt vesztő, dajdajozó vendégek, és maguktól, no meg a boruktól eltelt borászok.