Erre a rendezvényre minden hónapban lehet számítani, minden hónapban ugyanott, minden hónapban egyszer, péntek este. A színvonal is egyformán jó, az ár sem változik, mindig van minden, ami szem-szájnak ingere.

A borok között mindig van egy-egy kincsszem, sok jó tétel és néhány nem túl érdekes.  Mindig van jól ismert pince, húzónév és új, feltörekvő, bemutatkozni vágyó is. S ez így megy már hosszú évek óta, van már vagy nyolc is.

Az áprilisi felhozatal: Deé Családi Pincészet (Pannonhalma), Gál Lajos Pincészete (Eger), Iváncsics Pincészet (Sopron), Juhász Testvérek (Eger), Kamocsay Jr. (Balatonboglár, Mór), Kiss Balázs Családi Pincészet (Mátra), Miklós Csabi (Mór), Orsolyák Attila Pincészete (Tokaj), Pozsonyi Pince (Etyek), Ráspi Borászat (Sopron), RWZ (Tokaj-Bükk-Mátra).

Hosszú felsorolás, sok borral. Magam nem vállalkoztam rá, hogy mindegyiket végigkóstoljam, bár ez sem lett volna teljesíthetetlen feladat. Mivel kellő mennyiségű víz és harapnivaló állt rendelkezésre, ezért nem is okozott volna túl nagy balesetet. Ez a választék és rendkívül kedvező ár sok embert vonzott, ám a terasz megnyitásával volt hely bőven mindenkinek. Van terasz, jó tágas, szép kilátással, ahogyan az egy budai helyhez illik, elvárás is.

Egy szónak is száz a vége, megint adott volt miden ahhoz, hogy jól érezzem magam és szerencsére a borok is segítették ezt a feltett szándékomat.

 

Mivel egy boros oldalon vagyunk, jöjjön néhány szó a kóstolt borokról, a pincészetekről. Az abszolút favorit, a legnagyobb érdeklődést kiváltó Horváth „Ráspi” Jóska jelenléte és a borai voltak. Ritkán hagyja ott fertőrákosi birodalmát, ezért is nagy dolog volt Budapesten látni. Nehéz volt átrágni magamat a rajongók során, így csak a 2011 Electus-t volt lehetőségem megkóstolni. Ez a  Zweigelt válogatás is meggyőzött. Pompás, elegáns, gyümölcsös vörösbor, tele élettel. Ami igazán izgalmas benne, hogy jól párosítja a fajta tulajdonságait, savait, kellemes, üdítő gyümölcseit és a borvidék sós ízeit is. Bár nem egy olcsó bor, megéri a befektetést és a hosszú érlelést.

Ritka eset, hogy egy boresten a vörösborok nyűgöznek le inkább. Ezt a véleményemet erősítette a Gál Pince Péter Bora 2009-ből. A házasítás összetétele kékfrankos, menoir, pinot noir. Könnyedsége a szembetűnő, de ez csak az első benyomás, van benne energia és potenciál. Jó kiegészíti egymást a kékfrankos lendülete, fűszeressége, a menoir behízelgő aromatikája, és a pinot noir piros bogyós gyümölcse és eleganciája. Nagyon szép bor.

Egy másik világba tartozik ifj. Kamocsay Ákos balatonboglári Cabernet Sauvignon bora 2012-ből. Ritka alkalom hazánkban, amikor nem akarnak ebből a fajtából önállóan palackozva, valamilyen örült nagy bort kihozni. Ákos nem így gondolkodik. Fiatalos, lendületes, gazdag gyümölcsös, kicsi hordóval, kedves tanninokkal, igazi nyári vörösbor. Mivel Kamocsay Ákosnál tartunk, dicsérnem kell szintén boglári chardonnayt is, ami szintén a gyümölcsökre koncentrál. A most már saját néven forgalmazott Móri Ezerjója 2011-ből szintén izgalmas tétel volt, ugyanazzal az elgondolással, amit Maurusnál megismertünk, megszoktunk.

Ismét bizonyította Mátra, hogy jól áll neki a száraz sárgamuskotály. Kiss Balázs 2012-es bora szépen mutatta a fajta illatos, muskotályos karakterét, de sikerült ezt diszkréten, nem tolakodóan megőrizni. Mellé párosult a borvidék biztosította savszerkezet, lendület. Azt pedig az RWZ Partizán nevű bora mutatta meg, hogy a Mátrának a szürkebarátra nagyon kell koncentrálnia. A késői szüret ad ennek a bornak egy igen gazdag, a fajtától kicsit szokatlan gyümölcsösséget. Ez is igen kellemes bor.

A Pozsonyi Pincétől is két szép szürkebarátot lehetett kóstolni 2012-ből. Mindkettő battonage technika segítségével készült. Az egyik 5 hónapot volt hordóban, ez egy kicsit rusztikusabb tétel, talán szűkebb körnek nyeri meg a tetszését.  A 11 hónapos érlelést kapott verzió viszont már az ismert fajtaillatokkal és szerkezettel dolgozik.

Kaptunk két szép furmint-hárs házasítást is poharunkba. Orsolyák Attila Szent Tamásból való bora és az RZW Ábránd nevű házasítása képében. A Szent Tamás 2011-es, az Ábránd 2012-es évjáratú. Édes borokból nem bővelkedtünk ezen az estén. Deé János azért megmutatta, hogy a sauvigon blanc tud mit kezdeni a cukorral. Gazdag, kedves, aromás bort ittam 2012-ből, ami hiányzik az egy kis sav volt.

A következő alkalom dátuma május 16., a névsor még nem teljes, de biztos vagyok benne, hogy nem lesz hiba most sem.