Bármilyen rendezvényeknek több módja van ahhoz hogy különlegessé, sikeressé váljon. Az első részben már beszámoltam arról, hogy a Winelovers River Nightjának egyik vonzereje a sokszínűség, és az egyik elért hatás a fogyasztóban a rövid idő alatt megtapasztalt tömény élménykavalkád. A másik maradandó élmény az ezen élmények által elért telítettség, feltöltődés. Egy hosszabb, egész napos rendezvénynek van egy olyan mellékhatása, hogy a kedves kóstoló a végére a szó több értelmében megfáradhat. A River Night vége után az embert betöltő érzés inkább olyan, mint egy jó vasárnapi ebéd utáni pihenés. Nincs nyomás az emberen, nincs az a kellemetlen csapongó gondolat hogy úristen még van 50 kiállító akinél nem is járt, pedig ezt meg azt a pincészetet nagyon dicsérik, vétek lenne kihagyni a lehetőséget, most mi lesz, hogy fog ez még beleférni?!

 

 

A svédasztalos vacsora után a Jammertal Borbirtokkal folytattam az estét, ahol egy igen érdekes ellentétpárt mutattak be. A Jammertál sorozat BlueSky és Grand tételeiről van szó. Mindkettő vörösbor házasítás, a fő különbség nem is a szőlőfajták összetételében, hanem a hordókban és a hordók kezelésében keresendő. A Grand hagyományos, testes, komplex irányvonala mellett a BlueSky igyekszik egy lágyabb alternatívát nyújtani. Nagyon megtetszett a nemrég palackozott BlueSky kerek, harmonikus ízvilága. Már illatában is érezhető, hogy nem a szokásosat fogjuk kóstolni, érlelt vörösbortól szokatlanul friss, epres, cseresznyés illat és egy kis vanília árad a pohárból. Kóstolásra feltűnik, hogy a csersav is ehhez illeszkedően gyengéd, izében erős erdei gyümölcsös-bogyós ízvilág tölti ki a szánkat. A bor egyébként egy merlot, kékfrankos, cabernet Franc és syrah házasítás, és a sorozatban a következő évjáratokban is ezt a borászati párosítást követhetjük majd nyomon. Érdemes mindkét palackot egymás után kóstolni, a fair küzdelem érdekében pedig a Grandot egy kicsivel többet szellőztetni.

 

 
Hogy hogy hat egy jó vörösborra a szellőztetés, azt a Bognár Pincészetnél is kiválóan meg lehet figyelni. Egy olyan 2016-os merlot lehetett itt kóstolni, ami a pincészet egyik csúcsbora, erősen korlátozott volta miatt csak a gasztróban kapható, kereskedelmi forgalomban nem elérhető. Akkor kell rendelni, ha van egy kis időnk, mert az első korty és az utolsó korty is fantasztikus élményt nyújt, de teljesen más jegyek fognak dominálni. Frissen kitöltve dohányos, hordós illatjegyek töltik be az orrunkat egy kis animális jelleggel, kóstolásra étcsokoládé, kiemelkedő lecsengéssel. Ahogy az idő (és közben a hajó) szép komótosan halad előre, az illat- és ízvilágot is átveszi az erdei bogyós és lekváros jelleg. Ez a hatás a 18 hónapos érlelésnek köszönhető, amihez francia és magyar hordókat is használnak. A merlot fajtabor a pincészet hitvallása és jövőjének meghatározó eleme, a 2018-as nem rég lett palackozva, hogy ott folytassa érését. Érdekesség hogy az az első évjárat, amihez már csak a Kopár-dűlőn termett merlot fogják felhasználni. Kiemelt fontosságú dűlő mind a pincészetnek mind az egész borvidéknek, az elmúlt években sokat fektetett a pincészet ezen ültetvényének megújításába, modernizálásába.

 

 
A hajó megállása itt jelzi, még egy óra van a rendezvényből, így következő állomásnak a VIP-ben elérhető Malatinszky Kúriát választottam, ahol igazán VIP érzése lehetett az érdeklődőknek, hiszen magával Malatinszky Csabával, az alapítóval és főborásszal lehetett a borokról társalogni. Nekem a Malatinszky Kúria nevét meghallva mindig is a super prémium vörösbor ugrik be először, ezért kicsit meg is lepett, amikor megtudtam, hogy a terület 25%-án fehér szőlőt művelnek. Egy 2019-es reduktív rajnai rizling vezetett be ebbe a világba, és az rögtön megállapítható, hogy ebben a kategóriában is igazán maradandó élményt nyújtanak a Malatinszky borok. Ezt a bort egyébként bio borként készítik és forgalmazzák, az oltványokat az ültetvényhez Elzászból rendelték. Csak a színmust kerül felhasználásra, emellé erőteljes terméskorlátozás is párosul. Az eredmény egy olyan könnyed, illatos bor, mely után a pohárban gyönyörű lábak maradnak. Körtés-virágos zamat, és egy nagyon enyhén sós utóérzet, melyről azt tudtam meg, hogy a talaj magas mészkő tartalmának köszönhető.

 

 

Természetesen nem maradhatott el a super premium vörösbor sem, a 2008-as cabernet franc révén. Ha a látogató a tulajdonossal együtt kóstol, megtudhat olyan dolgokat, minthogy ez a bor volt Nicolas Sarkozy asztalán a 60. születésnapján, vagy hogy egy amerikai diplomatának annyira ízlett a tétel, hogy a Fehér Ház szortimentjébe is bekerült. Közvetve igen kiemelkedő társaságba kerültem tehát ezzel a borral. Ahogy azt megszokhattuk a Malatinszky Kúria nevével fémjelzett boroktól, egy szűretlen super premium italról van szó. Illatában a dohány mellett egy több mint tíz éves tételnél meglepő erejű gyümölcsösség társul, ízében málna, szeder és tölgyfa egészíti ki egymást. Koncentrált, hosszan megmaradó íz, ami szinte újraéled a szájban, ha csak belenézünk a sötét bíbor pohárba.

 

 
Malatinszky Csabával nemcsak itt lehet találkozni és tátott szájjal hallgatni a borászati titkokat és sztorikat, de az újonnan megnyitott Maghari Borbárban is. Itt nem csak kiemelkedő borokat lehet kóstolni, hanem egy új tanulási, ismeretszerzési lehetőségről is szó van. Bor és filozófia címmel már indult idén előadássorozat, és hamarosan jön a Tour de Franc is, ahol hét egymást követő évjárat super premium cabernet francját lehet Malatinszky Csaba vezetésével végigkóstolni és összehasonlítani.

 

 
Nehéz kiválasztani, mit igyon az ember egy Malatinszky bor után, szerencsére – és valószínűleg nem véletlenül – a Juliet Victor pont a VIP rész kijáratánál várta az érdeklődőket. A 2017-es szamorodni nagy közönségkedvencnek bizonyult, miután egy palack végét kitöltötték a poharamba és kóstolgatva-jegyzetelve élveztem az ízorgiát, öt további társaság jött volna belőle kérni még. Pechjükre én kaptam az utolsó kortyokat, így egy kis bűntudattal, de nagy élvezettel fogyaszthattam. Furmint, hárslevelű és sárgamuskotály házasításról van szó, 188 gramm/liter a maradékcukor-tartalommal. Cukorban ez nemhogy aszú, de már aszúeszencia kategória, borászati döntés volt, hogy ebből inkább kiemelkedő szamorodnit készítsenek. A mézes-hársos illathoz banános, érett ananászos, mazsolás íz társul. Vakkóstoláson kevesen mondanák meg, hogy 2017-es évjárat, fiatalságát meghazudtolóan érrett, összeállt palack. Nem kerülték el a sikerek a bort, a magyarországi aranyérmek mellett Japánból is dupla arannyal tért haza. A sikereken felbuzdulva a pincészet bővül és növekszik, az eddigi 21 hektár mellé 7 további hektárt telepítenek, az eddigi elveknek megfelelően itt is a minőséget fogják elsősorban szem előtt tartani a szőlészeti, hozamkorlátozási döntések meghozatalakor.

 

 
Utolsó állomásként a Fekete Borpincét céloztam meg, mert tőlük már van kedvencem, és kíváncsian vártam, hogy ma ez változni fog-e. Igen nagy volt azonban irántuk az érdeklődés, mire odaértem teljesen kifogytak a készletek. Így a 2016-os Leticia cuvée-jük emlékét már csak otthon idéztem fel, megnézve hogy történt e változás a palackban mióta utoljára kóstoltam. Ha lehet, ez a már egyébként is nagyon krémesen lágy bor még tovább kerekedett. A sötét lila színhez és intenzív vanília illathoz kóstoláskor erős cseresznyés, bogyós ízek társulnak, kellemes lecsengéssel.

 

Azért szerencsére nem maradtam bor nélkül a hajón sem, a pogácsák bevetésével még vissza kóstoltam egy-két-három-négy tételt (természetesen csak a kedves olvasók kedvéért, nehogy félrevezessek valakit). Ahogy a Vigadó térnél kikötött hajó teraszán az éjszakai sötétségben kivilágított várost néztem élményekkel és gondolatokkal telve, arra gondoltam hogy ezt bizony akár rendszeresebben is el tudnám viselni – legalább olyan gyakorisággal, mint mondjuk egy jó vasárnapi ebédet.