Még erősen patinás állapotában is rendkívül impozáns a tatai Esterházy pezsgőgyár, a Tavaszi Kvaterka állandó helyszíne. Az épületet 1772-ben a magyar barokk egyik legjelentősebb alkotója, Fellner Jakab tervezte. Eredetileg szesz- és sörgyárnak épült, a pezsgőgyárat Gróf Esterházy Ferenc alakította ki benne 1905-ben. Mondhatni, biztosra ment, miután nagybátyja gróf Esterházy Miklós már 20 évvel korábban megágyazott Tatán a főúri mulatságoknak, megeteremtve a stabil fogyasztói bázist. Miklós ugyanis nem volt megelégedve az apja által létesített lóversenypályával, így 1886-ban csináltatott egy újat, fedett lelátóval, nyári istállóval, zenepavilonnal, fogadóirodával, vendéglővel, kávézóval, borozóval, sörkimérővel, illemhellyel, vízelvezetéssel. Hogy a megfelelő nézőszám is mindig biztosítva legyen, Tóvároskert néven vasúti megállót is építtetett, így a Budapestről Bécsbe vagy éppen a másik irányba utazó előkelőségek egyaránt könnyen elcsábulhattak. Esterházy Ferenc ezt a „vircsaftot” toldotta meg a pezsgővel. Az alapanyag a grófi uradalmának különböző területeiről (Baj, Bánhida, Tata, Devecser, Neszmély, Somló) származott, a feldolgozáshoz francia gépeket hozatott,  vezetőnek pedig a Moët & Chandon pezsgőmesterét nyerte meg.

 

 

A Kvaterkát megelőző sajtókóstolót vezető Molnár Gábor, a Neszmélyi Borút Egyesület szakmai tanácsadója kimondva kimondatlanul is részben ezeket az időket idézte fel, amikor arról beszélt, előfordult már a történelemben, hogy a Neszmélyi borvidéket egy lapon emlegették a Somlóival és a Tokajival. (Előbbivel közös vonás, hogy itt is őshonos fajtaként tekintenek a juhfarkra.)

„Szeretnénk, ha ez megint így lenne, addig azonban még komoly munka vár ránk” – ismerte el maga is, majd beszámolt röviden a borvidék jelenéről, miközben a hallgatóság (köztük Légli Ottó, a magyar borászok önkormányzatának, vagyis a Hegyözségek Nemzeti Tanácsának elnöke) sorra kóstolhatta a bemutatkozó pincészetek borait.

 

Molnár Gábor elmondta, jelenleg mintegy 30 olyan borászat van a borvidéken, amelyik palackos tételt is kínál, ezeknek a tulajdonosai azonban jelentős részben egyelőre nem a borászatból, hanem egyéb tevékenységből tartják fenn magukat. Érdekes kettősség, hogy miközben a pincészetek egy része még nem jutott el odáig, hogy saját szőlőből készítsen bort, a neszmélyi szőlő egy jelentős része „lábon” távozik, vagyis máshol kerül feldolgozásra, és soha nem derül ki róla, hogy neszmélyi.

ma már egyöntetűen pozitívan gondolnak arra a helyi borászok, hogy a borvidék a szőlőtermesztés északi határához közel fekszik, miután északi kitettségű területeken is szépen beérik a szőlő (lásd az egyik legtöbbre taksált Páskom-dűlőt).

„Egyébként is egyértelműen megindult az együttgondolkodás” – erősített rá az utolsó mondatára Molnár Gábor, aki ezen a ponton említette meg a tavaly júniusi, budapesti Winelovers Wednesday Neszmély kóstolót, ami a vendégek visszajelzése alapján nagyon jól sült el. (Minden szerénytelenség nélkül állíthatjuk, az eseményt megelőző felvezető cikkek, amik a borvidéket teljesen új oldaláról mutatják be, valamint a Winelovers 100 – a 100 legjobb magyar bor Neszmély melléklete szintén megtette a magáét.) „A jövőben mindenképpen érdemes ezeket a megjelenéseket erősíteni, a borvidéktől távolabbi rendezvényeken például közös standon való részvétellel” – tette hozzá.

 

Ezután áttért a gasztronómiára, mint az egyik legfontosabb kapcsolódási pontra a borok és a fogyasztók között. Az Egyesület pár éve indult kezdeményezésének keretében felkeresik a helyi éttermeket és szállodákat, hogy rábeszéljék őket, legalább időszakos jelleggel tartsanak 6-10 helyi bort az itallapjukon. „Saját személyes álmom, hogy ennél is továbbmenve minden étel mellé automatikusan felszolgálnak 2-3 centiliter hozzá passzoló neszmélyi bort, amolyan fűszerként.”

A bemutatón természetesen külön kitért a Hilltop úttörő szerepére is. Üdvözölte, hogy a 25 éves jubileumát tavaly ünneplő borászat az ország egyik legnagyobbjaként egyre nagyobb hangsúlyt fektet a hazai piacra, rajtuk keresztül pedig „Záhonytól Letenyéig” mindenhol találkozhat a vásárló neszmélyi borokkal. Szó esett arról is, hogy a Hilltop a dűlőszelektált tételekben (is) látja a siker titkát (éppen a tavalyi születésnapon debütált egy a világon is egyedülálló dűlőválogatásuk), márpedig a területek felfedezése, együtt a fajtaszerkezet kialakításával és a megfelelő hordóhasználattal, hosszútávon Neszmély identitásának legfontosabb sarokkövei lesznek.

 

A sajtókostóló után a bálterembe invitáltak minket, ahol a nagyközönség számára is nyitott sétálókóstoló vette éppen kezdetét. Kifelémenet váltottam még pár szót Molnár Gáborral, akiről kiderült, outsider, nincs saját bora, csak egy webshopja van, amin keresztül jól érzékelhető, hogy folyamatosan növekszik a kereslet a neszmélyi borok iránt. „Ez azon is jól lemérhető, hogy miközben rengeteg kulturális, zenei és egyéb fesztivál van a térségben, olyan elvétve, amelyiken nem kínálnak helyi bort.” Közben nagyon hamar benépesült a terem, 1-200 ember, köztük sok fiatal, „rohamozta” a standokat, remek hangulatot teremtve. „A Kvaterka látogatóinak 80-90 százaléka a közelből érkezik” – válaszolta kérdésemre Turay István, a Neszmélyi Borút Egyesület elnöke.

 

A sétálókóstolón két meghatározó élmény ért, amik egyben jól összefoglalják a borvidék jelenlegi helyzetét. Egyrészt többektől hallottam, hogy a Hilltopnál dolgoztak, mielőtt saját borászatba kezdtek. Másrészt a Bersek Pince révén találkozhattam az első lábatlani borászattal. A tulajdonos azonban nem elégszik meg ennyivel, minden erejével azon dolgozik, hogy hamarosan követői akadjanak és a település felkerüljön a neszmélyi bortérképre.

Egy biztos, lelkesedésből nincs hiány.