Remek ételek, kiváló borok, magával ragadó hangulatú koncertek, sok-sok ismerős, hosszú beszélgetések. Ez szinte mindegyik fesztivál velejárója, kötelező tartozéka. De most kicsit más volt ez a buli. Miért? Mert Foci EB volt! Ez a magam fajta futballőrültnek kötelező program, ilyenkor nem lehet kirobbantani a képernyő elől. Na de a Gourmet szervezői ezt is remekül megoldották, hisz a helyszínen, a Millenáris Parkban volt kivetítő, így meccseket is lehetett nézni. A meccsekhez viszont kísérő is kell. De mi is? Erre mindenki rutinból rávágná, hogy sör, sör és sör. Viszont tekintsünk most el a dobozos sörök sziszegve történő felpattintásától és húzóra való beküldésétől, elvégre egy gourmet fesztiválon ínyenckedni kéne, illene, és ha már a kínálat brutálisan erős, tegyük is meg. Kellemeset a még kellemesebbel! Nézzük mikbe botlottam, mit szerettem a meccsek előtt, alatt és után.

 

Az időjárás kegyeibe fogadta a résztvevőket, ez annyit jelent, hogy meglehetősen meleg volt, a szombat esti nagy zuhétól eltekintve ideális szabadtéri programnak való idő. Nosza, igyunk gyorsan valami fröccsöt, habzóbort, gyöngyözőbort, pezsgőt, kérem szépen! Ezekből is most a fröccsborokra kerestem, merthogy a fröccsözés ismét csak menő. Közben belebotlottam egy-két más finomságba is, amik, ha már szembe jöttek velem, nem úszták meg, hogy ne kóstoljak belőlük.

A Homola Pincénél indítottam keresésem, mert valahogy bennem él az a sztereotípia, hogy fröccsnek valami jó kis balatoni bor az igazi. Új pince Paloznakon, nagy tervek, jó indulással. Kaptam is egy 2009-es habzóbort rögtön kezdésnek, traminiből. Nem épp ez a szőlő szokta adni a legjobb habzóborokat, de ez a tétel a fajtajellege mellet jó savú, lendületes, jó ivású volt. Aztán jött kékfrankosból egy habzó rozé, szintén 2011-ből. Ez sem tipikus habzóbornak való fajta. Az előzőnél karakteresebb, szikárabb, férfiasabb volt, de mégis üdítő.

 

Volt olaszrizling is 2011-ből, amire lecsaptam rögvest, friss palackozás, kicsit nyúzott, szanaszét a komponensek, de jó alapanyag nagyon, lendületes savak, játékosság, keserűmandulás lecsengés. Nem ezt ajánlották fröccsbornak persze, inkább a 2010-es Balaton cuvéet, ami pinot blanc, szürkebarát és olaszrizling házasítása. Illatos, üde, gyümölcsös, érlelt, de nekem kicsit lágyak voltak a savai, így annyira ezt sem fröccsnek innám.

Maradtam a balatoni borok vonalán, Badacsony, Váli Pince, és itt ráakadtam az egyik ideális meccsnézős fröccsboromra, a 2011-es Budai Zöldre. Ezt a fajtát kevesen palackozzák önmagában, sokan csak a kéknyelű beporzására használják. Viszont a savkarakterisztikája alapján az egyik legideálisabb fröccsbor. Persze ha már itt voltam, akkor kipróbáltam a teljes sort, a friss 2011-es olaszrizlinget, a kuriózum számba menő hosszan, héjon áztatott, hagymahéj színű szürkebarátot, melyet sokan tévesen hisznek rozénak. Valamint nagy kedvencemet, a 2010-es kéknyelűt.

Az óriáskivetítő előtt tömött sorok, mindenki ételel-itallal felszerelkezve, sokan focimezben. Mintha nem is a Gourmet-n lettünk volna… A Chateau Visznél mi is ettünk egy finomat, ami a „gőzölt balatoni fogas és füstölt lazac találkozása, zöldborsóval, kovászos uborkával” nevet kapta, hozzá balatoni bor, a Szatmári Pince Zeusza került. Csúszott egyik a másik után, de leginkább együtt. Mellesleg az olaszrizlingjük meg fröccsbornak remek, szintén ajánlom. Aztán kicsit komolyabb étekre vágytunk, találtunk is egy remek oldalast, erdei gyümölcsös öntetettel és narancslekvárral. Ehhez igazán sokféle bor elment volna, de én a Laposa féle Somlói 2008-as hárslevelűt választottam. Remekül harmonizáltak az érett hárs komplex ízei a szolid narancslekvárral, és az omlósra sült hússal.

Mivel kiszaladgálni a meccsről nem nagyon volt idő, és nem is volt tanácsos, így magamhoz ragadtam egy üveg Gere Tamás féle Comis névre hallgató 2011-es gyöngyöző rozét. Magával ragadó, meggyes, megnyerő, mennyei merlot. Gyorsan el is fogyott, még jó hogy vittünk magunkkal egy 2008-as Cabernet Franc válogatást is Gere Tamástól a foci néző arénába. Mi ezt küldtük ott bevetésre az arénában. Más versenyző, mint a korábban kóstolt fehérek, rozék, habzóborok, de hát sötétedett, hűvösebb lett, és a meccs is keményedett. Nekünk is egy keményebb bor járt. Illatában az erdei gyümölcsök, az ibolya, a hordós jegyek vaníliája, csokoládéja érezhető. Ízében már a ribizli, kis áfonya, meg mindenféle erdei vegyes gyümi, szép tanninstruktúra, erős tartást adó savak és hosszú utóíz jellemzi.

A meccs után újabb élvezetekre vágytunk. Mindenki a Pataki Cukrászda fagyi költeményeiről suttogott a Gourmet alatt. Nem hagyhattuk ki mi sem. Sós karamella égetett pisztáciával, bazsalikomos ananász, kapros fehér csoki, málna mentával, hogy csak néhány finomságot említsek a kínálatból – és ez mind fagyi kérem szépen! Amit nem hagyhattunk ki, az a mindenki által dicsért Libamájfagyi tokaji aszúval és mazsolával. Izgalmas ízkombináció már önmagában is, nem harsog benne a libamáj, de utóízében remekül megjelenik. Bornak pedig a Patricius Pince 2008-as Katinka nevű kései szüretelésű furmintját választottuk, hogy elkísérje utolsó útjára ízlelőbimbóinkon eme remek fagylaltkölteményt. Nem mindennapi élmény az biztos, méltó zárása kalandozásunknak a borok, az ételek és a foci komplex világában. Élveztük, mert a Gourmet erről szól!