Az idei Év Bortermelője december 5-i hivatalos kihirdetése előtt - amiről a Borászportál élőben fog tudósítani - a döntősöknek feltettünk egy-egy kérdést a díjjal kapcsolatban. Mind az öten érdekes gondolatokat osztanak meg az olvasókkal.
Balla Géza (Ménesi borvidék, Románia)
Arról, hogy vajon miért ő az első határon túli magyar borász, aki döntőbe jutott.
„Nehéz szavakkal kifejezni, mennyire megható és felemelő, hogy a Borakadémia tagjai úgy döntöttek, én lehetek az első, aki határon túli magyar borászként aspirálhat a díjra. Magamnak is feltettem a kérdést, vajon miért engem ért ez a megtiszteltetés. Nagyon régóta foglalkoztat, hogy próbáljunk meg valahogy egységesen kárpát-medencei magyar borról beszélni, a Határon Túli Magyar Borászok Egyesületében is sokat dolgozom ezért. Másrészt egy történelmi borvidéken teszem a dolgomat, történelmi szőlőfajtákat, mint a kadarkát és a fekete leánykát igyekszem visszajuttatni az őket megillető helyre Erdélyben és az anyaországban egyaránt. Talán ezek miatt szavaztak be az öt döntős közé. Nem is merek arra gondolni, hogy elnyerhetem az Év Bortermelője címet, szerintem nincs is olyan magyar borász, aki ne szeretné megkapni ezt a díjat.”
Borbély Tamás (Badacsony)
Arról, hogy milyen érzés 2012 óta zsinórban 7-szer bejutni a döntőbe és nem nyerni.
„Soha nem érzem úgy, hogy üres kézzel térek haza. Hatalmas büszkeség és megtiszteltetés számomra a jelölés, ami által képviselhetem a borvidékünket és a családot az Év Bortermelője választáson. Az eredménytől függetlenül dolgozunk tovább alázattal minden évben, így jönnek folyamatosan a sikerek és a megfelelő időben beérik a jelölés is. Bízom benne, hogy ez akár már idén megtörténik, de ha nem, akkor is tesszük tovább a dolgunkat és talán a következő évben megadatik."
Figula Mihály (Balatonfüred-Csopak)
Arról, hogy nehéz örökség-e édesapja, a 2000-ben Év Bortermelője díjjal kitűntetett, majd 2008-ban tragikus hirtelenséggel elhunyt Figula Mihály után döntőbe jutni.
„Nagyon megtisztelve érezzük magunkat, fantasztikus érzés. Mindenki örül, ha megdícsérik a munkáját. Már mi is gondoltunk rá, hogy mi lehetünk az első apa-fia páros a díj történetében. Azért beszélek folyamatosan többes számban, mert ez egyértelműen a családunk közös sikere. Édes, de nehéz teher lenne az Év Bortermelője díj abban az értelemben, hogy minél több sikert érünk el, annál keményebben dolgozunk a továbbiakban. Mindig a tökéletesre törekszünk, az elismerések azonban még inkább erre sarkallnak. Ez különösen igaz lenne, ha ezt a díjat másodszor is megkapná a családunk. Hatalmas felelősség."
Jásdi István (Balatonfüred-Csopak)
Arról, hogy az Év Bortermelője cím ugyanarra a „polcra” kerülne-e nála, mint a 2017-ben elnyert Borászok Borásza díj.
„Nem tudok és nem is szeretnék különbséget tenni a kettő között. A Borászok Borásza díj mellett ez a másik legrangosabb hazai díj, ami egy borász életében megadatik. Az előbbi az adományozók köre miatt értékes, hiszen olyan kollégák ítélik oda, akiket tényleg nagyra értékelek. Az Év Bortermelője díj elnyerésével pedig egy olyan körbe, olyan borászok közé kerül az ember, akik közé tartozni hatalmas megtiszteltetés."
Koch pincészet (Hajós-Baja)
Arról, hogy mit jelentene a Hajós-Bajai borvidéknek, ha ő kapná meg idén az Év Bortermelője díjat.
„Nagyon sokat jelentene a borvidéken dolgozó borászoknak és a fogyasztóknak egyaránt, egyértelművé válna mindenki számára, hogy itt is lehet kiváló borokat készíteni. Az Alföld borvidékeivel szemben, úgy érzem, a mai napig van egy kis előítélet, Hajós-Baja ráadásul itt is a kisebbek és a kevésbé ismertek közé tartozik, miközben nagyon jók a talajadottságai. Két éve elindítottunk helyben egy borvidéki kerekasztalt, ahol fiatalok és idősek összejönnek, együtt kóstolnak és megosztják a tapasztalataikat. Ez a díj végképp megerősítene mindannyiunkat abban, hogy az út, amin elindultunk, jó és sikerre visz."
A tavalyi díjazottal készített interjúnkat elolvashatod
itt.