Az emlékdíj mindig is közönségdíj volt. A kezdetekben a legnépszerűbb magyar borászok kapták, mint Lőrincz György vagy Szepsy István. 2014-től átalakult a fiatal, tehetséges borászok díjává, ami jobban is illik Gál Tiborhoz, aki forradalmi, újító gondolatairól, az új utak kereséséről, az állandó tanulásról, fejlődésről volt híres. Ezeket a tulajdonságokat általában a tehetséges fiatalokhoz szokták kapcsolni. A jelöltekre az Év Borászai és a Borászok Borászai tesznek javaslatot, akik közül a nép szava dönti el a díjazott személyét. A jelöléseknek – a tehetség mellett – sokféle oka van, de elsősorban a borvidéki közös munka, az egyforma gondolkodás motiválja a jelölők döntését. A közönség szavazata pedig valamilyen alapú szimpátiáról mesél.

Az idei jelöltek a Vogue hajón, egy Winelovers rendezvény keretében mutatkoztak be, és itt került kihirdetésre a döntősök neve is.

 

 

 Az idei díj tulajdonosának személye február 24-én, a 13. Magyar Borok Bálján derül ki.

 

A Kiválasztottak kóstolója kellemes, jó hangulatú esemény volt, mint általában lenni szokott. A kóstolható borok is méltóak voltak az estéhez, bár extra izgalomban nem volt részünk. A legtöbb borász és pincészet munkája nem ismeretlen, jó ideje tevékenykedik, rendelkezik stílussal, elképzeléssel a borokról. Így nagy újdonságot nem tudtak mutatni, bár a fiatalokra jellemző izgalom, finesz, provokáció jól esett volna. Így maradt „csak” a kiváló borok szint, ami azért nem ok a panaszra.

Talán Barcsa Botond lógott ki a sorból, akinek a 2017-es az első saját néven futó évjárata. Cabernet sauvignon rozéja egy éjszakát ázott héjon, spontán erjedt, így a világtrendekhez idomuló erősebb, tanninosabb, testesebb, érett savakkal és gazdag, fajtajelleges, piros és fekete bogyós gyümölcsökkel rendelkező bor lett belőle. Hasonló meglepetés, egyediség található a Font Pince 2017-es Kövidinkájában. Ha minden kövidinka ilyen lenne, nagyobb tisztelet övezné a fajtát és a kunsági borvidéket. Fajtajelleges, gazdagon gyümölcsös, szerencsére nem érezni rajta technológia munkáját; kerek, jó savakkal.

 

A versenyt Szekszárd uralta három jelölttel és két döntőssel. Szekszárd fontos pontjai a kékfrankos és a bikavér. A kékfrankosból három szép tétel volt jelen. Ifj. Heimann Zoltán Alte Reben 2015-ös bora nem ismeretlen előttünk, de Bősz Adrián Cenege kékfrankosával 2013-ból ritkábban lehet találkozni. Mindkettő az elegáns, könnyed, jó savú, gazdagon gyümölcsös, jó tartású stílust követi, és benne van a borvidék tüze is. A Dúzsi Pince kékfrankosa kicsit tömörebb vastagabb, amit indokol a válogatás kategória is, és pincészethez is ez áll közelebb. A bikavérekről majd egy másik alkalommal, lesz rá okunk hamarosan. A kadarka neve is egybeforrt Szekszárddal, amiből egy-egy szép tételt hozott a Heimann Családi Birtok és Bősz Adrián is. Lazaság, lendület, könnyedség, tűz, fűszerek jellemzi a borokat (Heimann Kadarka 2016, Bősz Adrián Cenege Kadarka 2013). Nem érdemtelen Szekszárd dominanciája, mert jelenleg a leginnovatívabb hazai borvidék.

 

Röviden essen szó a harmadik döntősről, Zsirai Katáról is. Azért csak röviden, mert róla és a pincéről, boraikról többször írhattunk a közelmúltban. A három 2015-ös tétel (Betsek Furmint és Hárs, illetve Középhegy Furmint) egyaránt szép arcát mutatta. Most indultak el a csúcsra, gazdag ízekkel, jó szerkezettel, a jövő nagy borai.

A jelöltek közül leginkább Bencze Istvánra, a Szent György-hegyi Bencze Birtok tulajdonosára, borászára illik rá a Gál Tiborról adott jellemzés. Kísérletező, útkereső személyiség, hazai fajták felkarolója, biodinamikus munkát végez, pezsgőt és mesés borokat készít. Az Aries rajnai rizling és a Pinot Noir, mindkettő 2015-ből, a fajták legjobb hazai képviselői közé tartoznak.

 

Böjt Gergőnek és Várszegi Viktornak is sikerült megmutatni boraikon keresztül magukat. Náluk érhető tetten leginkább kortársaik kegyének keresése: lendületes, könnyen értelmezhető, de messze nem butuska, ízekben gazdag, jó ivású borokat készítenek. Forgács Balázs (Gere Attila Pincészete) és Juhász Szabolcs (Királyudvar) esetében reménykedem, hogy majd saját borokkal is megmutathatják fantáziájukat. Két olyan pincénél alkotnak, amelyek régóta rendelkeznek egyértelmű elképzeléssel, kiforrott stílussal és tisztában vannak a fogyasztói elvárásokkal. Persze ennek megfelelni sem könnyű feladat. Forgács Balázs önálló tokaji tételei már mutatnak valamit, de remélem, lesz ennél több is.

Elmondhatom, hogy nagy izgalommal várjuk a szombati bejelentést. Az én választottam szerencsére benn van a döntőben.