A szervezők fejéből öt éve pattant ki az a rendkívül előremutató ötlet, hogy a furmintot valóban „a kiemelt magyar fajtaként” kezeljük, kezelje mindenki, egyértelműen letéve mellé a voksot. Ez a fajta ugyanis az, ami meg tudja mutatni azt az egyediséget, ami csak Magyarországon van, leginkább vissza tudja tükrözni a terroirt, legyen az Tokaj vagy Somló, vagy esetleg más magyar borvidékünk. Ez a fajta képes arra, hogy a Tokaji borvidék különböző településeinek, különböző dűlőinek karakterisztikáját leginkább visszaadja, ez az a fajta, amelyből világviszonylatban is kiemelkedő nagy száraz fehérbor készülhet. De ez a fajta az alapja a világviszonylatban jelenleg egyetlen ismert, elismert és híres magyar bornak, a tokaji aszúnak is. Széles spektrumon mozog tehát, a könnyű reduktív száraztól a komplex dűlőszelektált nagy száraz fehérborokon át a késői szüretekig, a szamorodniig és az aszúkig. Logikus lépés tehát, hogy szenteljünk ennek a fajtának egy kiemelt hónapot, amikor a fesztiválokon, kóstolókon, éttermekben, vinotékákban és a médiában is erre a fajtára irányul a reflektorfény.

 

Ennek az egyre jobban terjedő össznépi furmintolásnak kétségkívül a csúcspontja, vagy mondjuk úgy legtöbb figyelmet kapó rendezvénye, a Vajdahunyadvárban megrendezésre kerülő Nagy Furmint Kóstoló. Itt kapnak lehetőséget az ország minden részéről a furminttal foglalkozó szőlészek, borászok, pincészetek, hogy bemutassák a boraikat, a nagyközönségnek és a szakmának. A kiállítók köre a kezdetekhez képest egyre bővül és színesedik; idén már 76 kiállító pince kínálta borait. Az első rendezvényhez képest ez olyan bővülés, hogy a földszinti termet is a borászok és a kóstolók rendelkezésére kellett bocsájtani.

Nyilván a kiállítók döntő többsége tokaji volt, meg persze somlói, de egyre több érdekes és izgalmas furmint jön más borvidékünkről is. Ami pedig számomra különösen örvendetes, hogy a mennyiség mellett a borok minősége is ugrásszerűen javul. Ezt pedig kettős értelemben kell nézni: egyre több az olyan pince, amely minőségi borokkal rukkol elő, másrészt pedig az állandó résztvevőnek számító pincék borai is egyre magasabb minőségi szinteket ugranak meg. Szinte napról napra több a csúcskategóriás pince és bor. Másrészt a rendezvény fejlődését abban is látom, hogy a kiállító pincék jóval átgondoltabb borkínálattal jelennek ezen a rendezvényen.

A Furmint Február kezdeti éveiben nagyon sok volt a fiatal, félkész, még éretlen, alakulófélben lévő bor, a nagyon friss hordóminta, amelyek egy részében ugyan már látszott valami potenciál, de a többség akkor még sokak számára nehezen értelmezhető, erősen a savak felé billenő tétel volt, amelyekből nem lehetett megismerni igazán, hogy mitől is szép a furmint. Maximum konstatáltuk, hogy citrusos, meg almás, dereng benne az ásványos vonal, de a savak annyira túlzóan kilógnak belőle, hogy nem éppen a népes kóstolóközönségnek lettek címezve. Ez főleg a tokaji tételekre volt jellemző, de néhány somlóiban is tetten érhető volt. A somlói pincék többsége ugyanakkor már a kezdetektől is az érettebb vonalat képviselte, például „Fekete Béla bácsi”. Persze nagy kérdés, hogy ki volt a célcsoport. Mert míg a Furmint Február kezdetén még ez a rendezvény elsősorban a szakmának szólt, addig most legalább annyi „laikus kóstolót” láttam a közönség soraiban, mint szakmabélit. 2014-re tehát a helyzet alapvetően változott meg.

A pincék többsége most nagyon komoly, nagyon érett, izgalmas, komplex tétellel rukkolt ki. Nem hoztak négy-öt félét, maximum kettőt, de azok az érett, idősebb, komplexebb vonalat képviselték. Az már látszik, hogy mind a 2009-es, mind a 2011-es évjárat nagyon jelentős és izgalmas, sokrétű borokat adott, míg a 2012-esek közül egyelőre csak az ígéreteket látom, de abból rengeteget. 2008-as illetve az előtti évjáratot nagyon keveset találtam, vagy csak időm és kapacitásom nem maradt rájuk. Míg a 2013-as friss tételeket egyelőre meghagytam jövő ilyenkorra, illetve összességében is kevesebbet találtam belőlük. Édes borokat nagyon keveset kóstoltam, nem is azokra koncentráltam, de nem is sokan hoztak. Volt pár szép kései szüret (pl. Dobogó Mylitta, Disznókő, Pendits), néhány pult alóli aszú (Balassa), de ezek amolyan kuriózumokként voltak jelen, a fő hangsúly a száraz vonalra helyeződött, abból is kiemelten a dűlőszelektált tételekre.

A rendezvényen a kollégákkal történt munkamegosztás okán a tokaji fővonalra és az egyéb nem somlói, és nem tokaji borokra koncentráltam. Persze azért Somlót sem tudtam kihagyni. Igyekeztem a kínálat minél szélesebb palettáját megismerni és kóstolni, de ez lehetetlen volt. Saját számításaim szerint is maradt legalább 8-10 olyan pincészet, amely borait még mindenképp górcső alá szerettem volna venni, de ez idő hiányában elmaradt, más fesztiválokra tolódott. Egyszerűen nem értem oda. Akiket viszont kóstoltam, azoktól azt kaptam, amit vártam, akik eddig is a topon voltak, most is ott maradtak, nem csalódtam.

Elsőként emelném ki Lenkey Géza Hét hordó furmint válogatását, komplex, hosszú, ásványos, rétegzett, nagy testű nagy bor, nagy élmény. A Béres pince Lőcse-dűlős furmintja minden évjáratban alap, remek ár-érték aránnyal. Most is ezt erősíti, hagyják érni a bort, meg is látszik, best-buy gyanús. A Holdvölgy Meditation furmintját nemrég kóstoltam, akkor tetszett és most is, körtés-citrusos, jó sav-alkohol arány, a test még pont akkora, hogy inni is jó. Ebből az évjáratból még két somlóit emelnék ki: a Kolonics pince nagyon komoly, izgalmas érett tételét, tele sárga érett gyümölcsökkel, vulkanikus ásványokkal. Illetve Fekete Béla gyönyörű szép, ásványos, izgalmas, hosszú furmintját, mely amolyan nagy test nagy élvezet kategória.

Itt nálam tarolt Mád. Ez talán nem is meglepetés, hiszen a kezdődő borvidéki megújulás jelei ezen az évjáraton már igencsak érződnek. Új palackok, mádi összefogás, egységes elvek mentén történő szőlészet-borászat, dűlők felfedezése, és egyre erősebb elmozdulás szinte minden borásznál a dűlős tételek irányába.

Itt van mindjárt kiváló példaként Balassa István Betsek Furmintja, mely nagyon szép hordóhasználatot mutató, mézes, aszalt gyümölcsös, nagyon komplexen ásványos, hosszú lecsengésű remek bor. Lenkey Géza Kishegy-dűlős tétele már november 8-as kései szüret, de elképesztően komplex, izgalmas savú furmint, citrusokkal, fűszerekkel, sárga húsú gyümölcsökkel, finom ásványos vonallal. A Szent Tamás Pince Szent Tamás-dűlős tétele egyszerűen referencia a műfajban. Jelenleg is jól fogyasztható, a kissé túlzó alkohol ellenére is, de nagyon komoly érlelési potenciállal bíró tétel ásványosabb, izmosabb, férfiasabb, keményebb vonal. Érezhetően más stílus de igazán kiváló a Dobogó pincészet furmintja; picit mézes, picit viaszos, picit aszalt gyümölcsös, ásványos, ugyanakkor nagyon jó ivású tétel, hosszú lecsengéssel.

Más borvidékre evezve, Kovács Nimród egri, Nagy-Eged-dűlős furmintja teljesen más vonal. Érezni benne ezt a semmivel össze nem téveszthető terroirt, komplex, nagyon egyedi és különleges tétel, nagyon szép gyümölcsökkel. Ásványos, de a sok tokaji és a sok somlói után érezni, hogy ez az ásványosság más. Megjegyzem, a pult alóli 2010-es testvére még ennél is jobb volt, talán előbb járt az érésben, talán az évjárat miatt, de engem lenyűgözött.

2012-es furmintok:

Erős mezőny gyűlt össze itt is. A Tokajicum Pincészet Darázskő Furmintja jó kezdés ebből az évjáratból, míg a Királygát-dűlős tételük már egy jóval komolyabb, fajsúlyosabb versenyző, mind testben, mind komplexitásban, mind hosszúságban. A Szent Tamás Pince Mád Furmintja klasszikus alapbor, referencia a tokaji száraz furmintok közt – egy hihetetlenül jól kitalált, megkomponált és pozícionált bor. Második évjárata és máris irányadó brand lett belőle. Izgalmas és más vonalat képvisel a Disznókő Pince Lajosok-dűlős furmintja, amely még csak most kezdi mutatni a benne rejlő potenciált, de még nagyon fiatal. Azért is érdekes, mert ebből a dűlőből meglehetősen kevés a dűlős tétel, vagy csak hozzám nem jutottak még el. A Sauska Pince Medve Furmintja még nagyon az elején tart; remek hordóhasználat, hét hónap részben használt, részben új hordóban, ez szerencsére nem telepszik rá a borra, jól fogyaszthatóvá teszi, ugyanakkor komoly érlelési lehetőségekkel is bír. Krémes, vajas, vaníliás, trópusi gyümölcsös, picit kevesebb alkohollal talán még jobb lenne.

Hogy milyen sokszínű Tokaj, azt jelzi, hogy mindezektől egy megint teljesen eltérő stílusú vonalat képvisel a Pannon Tokaj Dominium furmintja. Üvegdugó, nagyon szép hordóhasználat, finom ásványosság, fiatalon is jól fogyasztható – megkockáztatom, hogy a szintén jól sikerült előző évjáratánál is jobb lesz. Aztán itt van a Bardon Pince Edgarja, amely a Borászportál furmint-teszt győztese lett. Számomra még kicsit frissnek ható, vibráló savú, de rendkívül szép ásványos vonalat mutató, sokrétű, hosszú lecsengésű bor.

Hogy borvidéket váltsunk, mindenképp meg kell említeni a Káli-medencéből, Köveskálról a Pálffy Pincét, mely jó példáját adja, hogy náluk a vulkanikus eredetű Fekete-hegyen is remek lehetőségek rejlenek a furmintban. Kísérletező kedvüket pedig egyre komolyabb borok bizonyítják – érdemes kipróbálni. Az előző évjáratból egy nagyon jó ár-érték arányú tétellel rukkoltak elő, most pedig a Királyi Furmint debütált, mely még ugyan nagyon fiatal és friss, de nagyon szépen mutatja azt a komplexitást, amit ez a borvidék tud. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hónapról hónapra ez is ugyanolyan szépen fejlődik-e, mint egy évvel idősebb társa. Végül, de nem utolsósorban a Gizella-Pince Szil-völgy Furmintját említeném, ebből az évjáratból ezen az estén ez lett a kedvencem; minden együtt van benne, nem tudtam belekötni. Elsősorban nagyon szép gyümölcsös ízvilága fogott meg, melyet a háttérben díszítenek az ásványok, nem a testével hódít, inkább az a kifinomult, játékos versenyző.

Öröm volt számomra, hogy nagyon sok magas színvonalú illetve kiemelkedő bort sikerült kóstolni, és nagyon kevés volt az olyan, amely nem ütötte meg a rendezvény – amúgy igen magasra tett – mércéjét. A végén, amit még éreztem, hogy borzalmas mennyiségű savat „vettem magamhoz”. Nyilván a furmintnál a megfelelő és csiszolt savak az alapot jelentik, amikre ezek a borok épülnek, és amelyek a bor karakterét alapjaiban meghatározzák. Azonban ilyen mennyiségben és ilyen koncentrációban ezek nagyon komolyan megviselhetik a szervezetet, a végére már úgy éreztem, hogy leszakad a szájpadlásom, hiába öntöttem ki és köptem sokat, hiába toltam magamba sajtokat, ittam sok-sok vizet, a savak győztek. Hiába van köztük nagyon sok nagyon jól iható tétel, azért ezekből a borokból üvegszámra nem lehet csak úgy egy csomót meginni, mindenképpen ételt kívánnak, amelyek a gyomorban megfogják a savakat. Szerencsére nagyon sok étellel passzolnak. A furmint talán a legsokoldalúbb borunk, egy sok nyelven beszélő fajta, melynek „ittam szavait és savait”. Tegye ezt bátran a Kedves Olvasó is, és ne csak februárban, hanem egész évben!