A Borkollégium újabb mesterkurzusa két szempontból is kiemelkedett a sorozat többi eseménye közül. Az egyik, hogy ritka az olyan kóstoló, ahol nem elsősorban a borokra, hanem inkább a pincészet körül történő eseményekre vagyunk kíváncsiak. Másik ok, hogy talán ez volt az utolsó este, amelyen Tokaj Kereskedőház néven mutatta be tételeit a tolcsvai pincészet.
A Tokaj Kereskedőház április 19-én jelentette be, hogy nevet változtat, így mostantól Grand Tokaj fog szerepelni a palackok címkéjén. Biztos vagyok benne, hogy a pincészet léte és működése egész Tokaj-Hegyalja szempontjából meghatározó, sőt létfontosságú. Az itt történő dolgok, elért eredmények hatása kisebb-nagyobb mértékben befolyásolja a minőségi magyar borkészítés jelenét és jövőjét. Hegyalja meghatározó pincéjéről beszélünk, amit nemcsak saját 70 hektáros területe, hanem a közel 1200 hektár integrátori szerepe is indokol. A vállalat 1400 kistermelő életét, pénztárcáját határozza meg, ami egyben 1400 családot is jelent, így áttételesen több ezer embert érint. Hatalmas felelősség, amely több jelentős kérdést vett fel mindenkiben. Érinti a szőlészeti és borászati munkát, a kereskedelmi, értékesítési folyamatokat és nem utolsó sorban az itt készülő hatalmas mennyiségű bor minőségét.
A 2013 óta tartó folyamatok jó irányt mutatnak eddig. Megtisztították a készleteket, kialakítottak egy új és komoly szakmai menedzsmentet, fejlesztették a technológiát, megemelték a felvásárlási árakat, és kiszámítható lett a gazdákkal kötött szerződés.
Komoly elkötelezettség érezhető a saját és a felvásárolt szőlő minőségének javítására. Szakmai szempontból ez tűnik az egyik legnehezebb kérdésnek, hiszen 1400 „beszállító” oktatása, új irányba terelése, hosszú és fáradságos feladat. Ezzel kapcsolatban pedig komoly döntéseket kell meghozni a pincészet vezetésének.
Csak remélni tudom, hogy a 2013 óta tartó folyamat nem csak fellángolás lesz, hanem igazi építőmunka. Komolyan gondolkodtat, hogy az elmúlt 10 évben ismertté vált tokaji borászok és pincészetek miként fognak a Grand Tokaj mellé állni, mert valamiféle közös gondolkodásra, munkára biztosan szükség lesz.
Végül pedig a mindig nehéz kérdés, hogy miként fog működni a marketing és az értékesítés. Az látható, hogy gőzerővel folyik a munka: rengeteg hazai és külföldi bemutató, új weboldal, címke és palack terv, valamint határozott és nagy mennyiségű online megjelenés. Majd meglátjuk mi lesz az eredmény.
A sok okoskodás után beszéljünk egy kicsit a kóstolt borokról. Egyelőre két kiemelt területe van a pincészetnek, a tarcali Szarvas és a mádi Kővágó. A Kővágó bora már dűlős tételként palackban van, és lehetőségünk volt a 2014-es és 2015-ös évjáratát megkóstolni. Az utóbbi kimondottan tetszett, bátran ajánlom mindenkinek. Üde, citrusos illatú, jó szerkezetű, gazdag ízű bor, almával, körtével és némi kerekítő cukorral. A prémium Furmint 2015-ből szintén jól szerepelt. A kóstolt 2013-as aszúk is igen kedves élményt nyújtottak, az egyik 175 gramm, a másik pedig 240 gramm cukrot tartalmaz. Ízgazdag, jó szerkezetű, gyümölcsös, könnyed aszúborok, amelyek tökéletesen alkalmasak arra, hogy megkedveljük ezt a tokaji borkülönlegességet.
A sorban szerepelt egy félszáraz sárgamuskotály, amely úgy vélem nem az a bortípus, amit komolyan erőltetni kellene. Bár van sok szép példa a száraz muskotályokra, de mégis azt gondolom, hogy a fajta legfőbb feladata az aszúba kerülés.
A félédes és édes cuvée esetében a legfőbb problémát az okozta, hogy a cukor elvitt minden ízt, aromát és egyértelműen felfedezhető volt, a nem feltétlenül egészséges botritiszes szemek okozta kellemetlenség. Így pedig nehezen lesznek jó minőségűek ezek a borok.
A kóstolósor megmutatta, hogy a száraz és az aszú borok területén megvan az út. Határozottan és gyors tempóban javul a minőség. Bátran vásárolja mindenki, mert az ár-érték arány teljesen rendben van.