A Tokaj Kereskedőház április 19-én jelentette be, hogy nevet változtat, így mostantól Grand Tokaj fog szerepelni a palackok címkéjén. Biztos vagyok benne, hogy a pincészet léte és működése egész Tokaj-Hegyalja szempontjából meghatározó, sőt létfontosságú. Az itt történő dolgok, elért eredmények hatása kisebb-nagyobb mértékben befolyásolja a minőségi magyar borkészítés jelenét és jövőjét. Hegyalja meghatározó pincéjéről beszélünk, amit nemcsak saját 70 hektáros területe, hanem a közel 1200 hektár integrátori szerepe is indokol. A vállalat 1400 kistermelő életét, pénztárcáját határozza meg, ami egyben 1400 családot is jelent, így áttételesen több ezer embert érint. Hatalmas felelősség, amely több jelentős kérdést vett fel mindenkiben. Érinti a szőlészeti és borászati munkát, a kereskedelmi, értékesítési folyamatokat és nem utolsó sorban az itt készülő hatalmas mennyiségű bor minőségét.

A 2013 óta tartó folyamatok jó irányt mutatnak eddig. Megtisztították a készleteket, kialakítottak egy új és komoly szakmai menedzsmentet, fejlesztették a technológiát, megemelték a felvásárlási árakat, és kiszámítható lett a gazdákkal kötött szerződés.

Komoly elkötelezettség érezhető a saját és a felvásárolt szőlő minőségének javítására. Szakmai szempontból ez tűnik az egyik legnehezebb kérdésnek, hiszen 1400 „beszállító” oktatása, új irányba terelése, hosszú és fáradságos feladat. Ezzel kapcsolatban pedig komoly döntéseket kell meghozni a pincészet vezetésének. 

Csak remélni tudom, hogy a 2013 óta tartó folyamat nem csak fellángolás lesz, hanem igazi építőmunka. Komolyan gondolkodtat, hogy az elmúlt 10 évben ismertté vált tokaji borászok és pincészetek miként fognak a Grand Tokaj mellé állni, mert valamiféle közös gondolkodásra, munkára biztosan szükség lesz.

 

Végül pedig a mindig nehéz kérdés, hogy miként fog működni a marketing és az értékesítés. Az látható, hogy gőzerővel folyik a munka: rengeteg hazai és külföldi bemutató, új weboldal, címke és palack terv, valamint határozott és nagy mennyiségű online megjelenés. Majd meglátjuk mi lesz az eredmény.

A sok okoskodás után beszéljünk egy kicsit a kóstolt borokról. Egyelőre két kiemelt területe van a pincészetnek, a tarcali Szarvas és a mádi Kővágó. A Kővágó bora már dűlős tételként palackban van, és lehetőségünk volt a 2014-es és 2015-ös évjáratát megkóstolni. Az utóbbi kimondottan tetszett, bátran ajánlom mindenkinek. Üde, citrusos illatú, jó szerkezetű, gazdag ízű bor, almával, körtével és némi kerekítő cukorral. A prémium Furmint 2015-ből szintén jól szerepelt. A kóstolt 2013-as aszúk is igen kedves élményt nyújtottak, az egyik 175 gramm, a másik pedig 240 gramm cukrot tartalmaz. Ízgazdag, jó szerkezetű, gyümölcsös, könnyed aszúborok, amelyek tökéletesen alkalmasak arra, hogy megkedveljük ezt a tokaji borkülönlegességet.

 

A sorban szerepelt egy félszáraz sárgamuskotály, amely úgy vélem nem az a bortípus, amit komolyan erőltetni kellene. Bár van sok szép példa a száraz muskotályokra, de mégis azt gondolom, hogy a fajta legfőbb feladata az aszúba kerülés. 

A félédes és édes cuvée esetében a legfőbb problémát az okozta, hogy a cukor elvitt minden ízt, aromát és egyértelműen felfedezhető volt, a nem feltétlenül egészséges botritiszes szemek okozta kellemetlenség. Így pedig nehezen lesznek jó minőségűek ezek a borok.
A kóstolósor megmutatta, hogy a száraz és az aszú borok területén megvan az út. Határozottan és gyors tempóban javul a minőség. Bátran vásárolja mindenki, mert az ár-érték arány teljesen rendben van.

Kóstolt tételek:
Furmint 2014
Furmint Prémium 2015
Cuvée 2014 Furmint, Hárslevelű
Furmint Kővágó 2015
Furmint Kővágó 2014
Sárgamuskotály 2014 félszáraz
Hárslevelű 2014 félédes
Késői Arany 2014 édes cuvée
Aszú 175 gramm cukor 2013
Aszú 240 gramm cukor 2013
Essencia 2013 850 gramm cukor