Így nézett ki belülről a sommelier világbajnokság

Részletes beszámolót küldött lapunknak a Magyar Sommelier Klub az áprilisi, argentínai XV. A.S.I. Sommelier Világbajnokságról, ahol a svéd származású Jon Arvid Rosengren nyert.

A világ legjobb sommelier-jei idén Argentínában, Mendozában, gyűltek össze, hogy versenyre keljenek a „Best Sommelier of the World” címért. A megmérettetésra 58 ország 61 versenyzője nevezett.

Amint azt korábban megírtuk, a díjat a svéd Jon Arvid Rosengren zsebelte be, mégis volt miért izgulnia a magyar küldöttségnek, és kiváló hír, hogy immár nekünk, magyaroknak is van egy fiatal versenyzőnk - Angerman László -, aki megtapasztalta egy nemzetközi verseny hangulatát írja Kovács Gábor, a Magyar Sommelier Klub elnöke.

A verseny első napján (április 16-án, a mendozai Park Hotel Hyatt-ben) a délelőtti versenyszám három feladatot tartalmazott. Elsőként egy fehér és egy vörösbor vakkóstolását, részletes kóstolási jegyzettel és teljes borleírással, majd egy hatvan kérdést tartalmazó tesztlap megválaszolása következett, valamint négy különböző ital, fekete poharakban - ezeket kellett felismerni és megnevezni a származási helyet, fajtát és a márkát.

Rövid szünet után a verseny gyakorlati feladattal folytatódott: a nemzetközi szabályoknak megfelelően egy dekantálást kellett bemutatnia mindenkinek.

A középdöntőbe jutott versenyzőket aznap este, sorszámuk megnevezésével hívták ki a színpadra. Számukra másnap reggel, vasárnap folytatódott a verseny. A zsűri bizottságai négy külön teremben várták az egyesével asztalhoz kísért sommelier-ket. Mindegyik verseny asztalnál ketten foglaltak helyet, ebből egy személy a korábbi világbajnokok egyike volt.

Az asztaloknál hat feladatot kellet megoldani, ezeket:

első asztal: két bor (fehér, vörös) felismerése, sommelier borleírása vendégek részére, illetve a borok ajánlása ételek mellé,
második asztal: a) vakkóstolás és b) étel-bor társítás. A két kitöltött bor felismerése, megnevezése és társítása a tányéron kapott ételekhez,
harmadik asztal: gyakorlati feladat, a vendég nem tudja eldönteni, hogy azt a bort, ami a pohárban van a versenyző előtt, megrendelje a vendégei számára vagy sem. A vendég egy nagyobb létszámú rendezvény italait egyezteti a sommelier-vel, akinek meg kell győzni őt, hogy ez a bor feltétlenül benne legyen az italsorban. Mindezt úgy kell elkezdeni a sommeliernek, hogy nem kóstolhatja meg a kitöltött bort, csak egy kis idő elteltével, amikor a zsűri ehhez hozzájárult.
negyedik asztal: gyakorlati feladat, a vendég portói bort szeretni inni, de csak pohárral, a borlapon pedig csak palack portói borok vannak. A sommelier feladata, hogy tejesítse a vendég kívánságát.
ötödik asztal: ismét gyakorlati feladat, a házban lakó vendégek szeretnének helyi kulináris élményben elmerülni , a sommelier feladata, hogy győzze meg őket, hogy a szálloda éttermében töltsék el vacsoraidejüket. Ehhez kellet komplett étel-ital ajánlatot összeállítani a vendégek igényeinek megfelelve.

Kovács Gábor beszámolója szerint mindegyik feladaton tetten érhető volt a napi sommelier munka nagyon komoly felkészültségi követelménye és a szerteágazó sokszínűség ismerete. A sikeres megoldásokhoz szükség volt az alapos gyakorlati tudásra, de tudni kellett rögtönözni is.

A döntőt a Teatro Independencia-ban rendezték, ugyancsak Mendozában. „Még semmit nem tudtuk arról, kik lesznek a döntősök! Ugyanakkor sejteni lehetett valamit abból, ahogyan kijelölték és felkérték a színpadon helyet foglaló nemzeti egyesületek elnökeit a zsűrizésre” - írta Kovács.

A döntő helyszínéül szolgáló színház színpadát étteremként rendezték be. Bárpult, szervizasztal, kávégép és több személyes éttermi asztalok voltak a kellékek. Mindezt függöny takarta el a döntősök kihirdetéséig.

Minden versenyző bevonult a színházba és fergeteges éljenzések közepette felsorakozott a színpadon, a függöny előtt, és átvette a névre szóló oklevelét. Az ünneplés után csak a középdöntősök maradtak a többiek a részükre fenntartott helyet foglalták el a nézőtéren. Majd kihirdették a döntősöket, amit még nagyobb ünneplés követett a szurkolói táborokból - idézte fel a Magyar Sommelier Klub elnöke.

Végül öten maradtak a színpadon: a három döntős (David Biraud, Julie Dupouy, Jon Arvid Rosengren), Shinya Tasaki, az A.S.I. elnöke és Gerard Basset a verseny moderátora.

A sorszámok kihúzását követően megkezdődött a XV. Sommelier Világbajnokság döntője, ahol minden versenyzőnek ugyanazt a feladatsort kellett megoldani, a megadott időn belül. Ahány asztal volt, annyi feladatot kapott egy-egy versenyző, de voltak asztalok, ahol több feladatot kellett teljesíteni.

Az első asztalon extra brut champagne felszolgálása volt a feladat, de egy vendég Martini cocktailt rendelt. Persze a szerviz asztalra extra brut pezsgő és a cocktail sem volt bekészítve...

A második asztalnál boros címkéket vetítettek ki a képernyőre, ezek felismerésére, memorizálására egy perc állt rendelkezésre, majd a borokhoz komplett menüsort kellet ajánlani. Ezután egy meghatározott csokoládés desszerthez café grand cru ajánlatot kértek.

Ezt követte a magnum palack vörösbor dekantálása, amely után, már a szervírozás közben jelezte a "megrendelő", hogy az egyik vendége nem szeretne vörösbort, hanem egy német rizlinget kér, amit szakszerűen be kell mutatni és étel ajánlatot adni hozzá.

A negyedik asztalon négy fehér és négy vörösbor várta a döntősőket. A vakkóstolásuk után három-három bor felismerése volt a feladat,
fajta, évjárat, származási ország, pincészet megnevezéssel. A negyedik bort ezután kellett teljes borleírással, ajánlással bemutatni.

Az ötödik asztalnál nyolc párlatot kellett párosítíni a kapott „itallappal”, ahol felsorolták az italokat, amit a versenyző elé tettek egy szervizasztalra számozott alátétre. Fel kellett tehát ismerni az italokat 1-8-ig, és sorrendbe állítani fajta, márka és ország megnevezéssel.

Végül, a hatodik asztalon nyolc képet vetítettek ki, amelyeket 30 másodpercig nézhettek a versenyzők. Mindegyiken három bor volt megadva, teljes névvel, évjárattal, de mindenhol elrejtettek egy-egy hibát. Ezeket kellett a versenyzőknek megnevezni.

Ezek után pedig még mindig nem volt vége a megmérettetéseknek! Következett két közös feladat, amit mindhárman egyszerre oldottak meg a színpadon. Az első képfelismerés volt. A kivetítőn megmutatott képeket kellett azonosítani kit/mit ábrázolnak és felírni egy papírra.

A záró feladat a pezsgő kitöltés volt. Egy magnum palack champagne-t kellett 15 pohárba szervírozni úgy, hogy azonos mennyiség legyen minden pohárban és a palackban ne maradjon pezsgő.

A látottak és hallottak alapján bizton állíthatjuk, hogy nagyon magas színvonalú, nehéz feladatokkal megtűzdelt verseny volt, de nem lehetetlen elérni ezt a szintet! Amiért jöttünk, azt teljesítettük: beléptünk a világ sommelier elitjébe - foglalta össze Kovács Gábor.