Báthori Tibornak legendás volt Chardonnay-ja, ez a bor mutatta meg a világnak, hogy Etyek tud valamit. A borvidék léte is az ő munkáját dícséri, hiszen kezdeményezésére sikerült elválnia Etyeknek Ászár-Neszmélytől, és önálló borvidékké válni.

 

Báthori pincészetét vásárolta meg az Ottrubay család, és alapította meg az Etyeki Kúriát 1996-ban, kb. két hektár termőterülettel. A szakmai munkát kezdetben Rudolf Krizan irányította, aki mai napig is kapcsolatban van a pincével. 2001-ben érkezett Matolcsy Sára a céghez, mivel az Ottrubay családnak távoli elfoglaltságot adott az Eszterházy Alapítvány. Matolcsy Sára – Ottrubay Ágnes testvére – Manhattant és a pénzügyi szakmát cserélte Etyekre és a traktorra. Szerintem ennek most már mindenki nagyon örül.

 

A mai felállás 2009-ben alakult ki, amikor Mérész Sándor is csatlakozott, mint főborász. Ekkor már 18 hektáron dolgoztak, és több évjáraton túl volt a napjainkra legendássá vált hat hektár pinot noir ültetvény Alcsútdobozon. Különben ez volt az első kékszőlőültetvény a borvidéken.

 

 

A tulajdonos család Sopronban is terjeszkedik, aminek első pillére az itt vásárolt 20 hektár, amelynek alapanyagát szintén Etyeken dolgozzák fel. Az itteni szőlő egy része külön, Kékfrankos néven kerül palackozása, másik része a Rosé és a Red nevű házasítások alapja. Ennyi az Etyeki Kúria rövid története.

 

Az Etyeki Kúria ma a borvidék egyik legmeghatározóbb pincéje. Jól tervezetten, tudatosan működik, modern technológiával, határozott borkészítési elvekkel, folyamatos és fenntartható szintű fejlődéssel. A mai elvárásoknak megfelelő, igény szerint bővíthető, átalakítható pince és vendégfogadó-centrum található az Öreghegyen. Mindezek mellett nem kevés 400.000 palack/év kapacitási képesség, összesen kb. 50 hektárnyi földterület.

 

A Kúria Chardonnay és Pinot Noir voltak azok a borok, amelyek talán először mutatták meg a borfogyasztóknak, hogy Etyek nem csak a pezsgő-alapborok hazája, hanem a kb. 300 év borkészítési hagyománya igenis ott él a földben. Az Etyeki Kúria számomra az a minta, amit minden magyar borászatnak a maga szintjén követnie kellene. Ők az etyeki minta.

 

Sánta Zoltán moderálása mellett a Borkollégium mesterkurzusán legutóbb Mérész Sándor főborász mutatta be a pince forgalomban lévő, vagy hamarosan oda kerülő borait. 12 tétel került bemutatásra az alapboroktól a plafonig.

 

Mára a boltokba került a 2016-os évjárat White, Rosé, Red triójának első palackozása. Ez az első sorozat Újbor feliratú címkékkel kerül a polcokra, összesen kb. 10.000 palack. A folytatás még pihen a tartályokban, finomseprőn, és majd a jövő évben kerül palackozásra, folyamatosan, az igényeknek megfelelően.

 

 

A White királyleányka, szürkebarát házasítás, vásárolt szőlőből. A Rosé kékfrankosból és pinot noirból áll össze, ahol kékfrankos Sopronból, a pinot Etyekről való. A Redet pedig kékfrankos és merlot páros adja. A további palackozásokon már nem lesz Újbor felirat, de a címke a már jól ismert etyeki sváb hímzési motívumokból áll. A beltartalom csak annyiban tér el, hogy Roséba zweigelt is kerül. Itt kell elmondani, hogy a szintén kóstolt 2015-ös Red is jó formában van, tele gyümölcsökkel, fiatalos lendülettel. Még van jó sok éve hátra.

 

Hamarosan forgalomba kerül egy kísérleti bor, a pince első zöldveltelinie 2015-ből, szintén vásárolt szőlőből. Klasszikus zöldveltelini, olyan amilyet megismertünk, és megszerettünk Etyekről. Fajtajelleges és kellően illatos, lendületes. Majd eldől, hogy lesz-e belőle folytatás. Aki szeretné kipróbálni, az figyeljen, mert külön, egyedi címkével kerül palackozásra.

 

Három évjárat Chardonnay és Pinot Noir egymás mellett: 2015, 2014 és 2013.

A Chardonnay-k minden évben hasonló technológiával készülnek. Kb. 15-20%-uk kerül új kishordóba, a többi tartályban érik és pihen fél évet finomseprőn. A finomseprőt különben a pince összes bora megkapja.

A hasonló technológiának köszönhetően jól érezhetők voltak az évjárat különbségek. A 2015-ös meleg évjárat adta gazdag gyümölcsösség, édes illatok. Krémes karakter, egész jó savakkal, még érezhető a hordó hatása, nem volt ideje beépülni. Nagyon fiatal még, várjunk a fogyasztásával. A 2014-es egy kicsit szikárabb, kevésbé gyümölcsös, inkább vegetális jegyekkel. Ropogósabb savakkal, citrusos ízekkel. A 2013-as és a 2015-ös hasonló karaktert ad, a kezdődő érettség jegyeivel.

 

A Pinot-knál is hasonló volt a felállás. A 2015-ös volt most a legizgalmasabb. Illata és íze tele málnával, meggyel, enyhe hordófűszerekkel. Szerkezete nagyon komplex, elegáns, lendületes savakkal, diszkrét tanninnal, jelentős potenciállal. Egy olyan Pinot Noir lesz belőle, amire sokáig fogunk emlékezni. A 2014-es egy kicsit savasabb, vibrálóbb, fanyarabb, fickósabb bor, az évjáratnak köszönhetően. A 2013-as az érlelődő pinot borokra jellemző gombás karaktert hozza, eperrel, kevésbé fajtajelleges az illata. A meleg és kissé aszályos évnek köszönhetően erőteljesebb a tanninja, picit testesebb. Persze ez is nagyon finom bor.

 

 

A végére maradt egy soproni Kékfrankos 2014-ből. Feszes, fajtajelleges illat, sok gyümölccsel, jó savakkal, lendülettel, kellemes tanninokkal. Nagyon szép példája, hogy miért jó itt nálunk a kékfrankosnak.

 

Azt pedig remélem az egész írásból kiderült, hogy miért jó Etyeki Kúria borokat inni.