Az elmúlt 3-4 évben, még külső szemlélődőnek is feltűnő módon megnőtt a boros és gasztronómiai rendezvények száma Budapesten, az ország nagyvárosaiban, borcentrumaiban. Így aztán elkerülhetetlen, hogy egymásra szerveződjenek rendezvények. Főleg igaz ez a késő tavaszi, kora nyári és a szeptemberi időszakra. Ezt tudomásul lehet venni, de azt, hogy kiemelkedő jelentőségű eseményeket is egy időben tartsanak meg, nehezebben. Pláne úgy, hogy ez rendszeresé, tendenciává kezd válni, egyre gyakoribb probléma. Így aztán egy hétvégén kellett végigpróbálni a Kárpát-medencei Borászok Fesztiválját és a Gourmet Fesztivált.

Ez számomra több okból is bosszantó. Egyrészt, mert mindkét esemény önmagában elegendő élményt, ízeket ad egy hétvégére. Mindkettő egyszerre kicsit megterhelő. Másrészt nem csak programban sok, hanem a pénztárcát, havi költségvetést is megterheli az átlagos rajongók számára. Harmadszor pedig megosztja a különben sem túl nagy célközönséget. Az okok közül a nyilvánvalókat könnyű felsorolni. Szabadtéri rendezvényeknél mindenki törekszik arra, hogy jó legyen az idő, ne legyen túl meleg és minél kisebb legyen az eső veszélye. Erre ideális a május vége, június eleje. A Kárpát-medencei esetében még a helyszín is meghatározó, hiszen a borok mellett, nem szabad megfeledkezni a pompásabbnál pompásabb rózsákról, amik akkor szépek, amikor nyílnak. Másrészt olyan szabadtéri helyszín nem sok van, ahol a Gourmet kiállítói kellemesen elférnének, így számolni kell a Millenáris zsúfolt programrendjével. Őszintén remélem, hogy más nincsen a háttérben, ezért jó lenne egy kis egyeztetés, rugalmasság. Mindenkinek jót tenne.

 

Ezután a hosszú bevezető után egy kis beszámoló, ajánló a jövő évre, hangulatjelentés, gondolatok két nagyszerű, különleges igényeket is kielégítő rendezvényről.

Elsőre kicsit messzinek tűnik a helyszín, de hamar végiggondolva, a Móricz Zsigmond körtértől 20 perc buszozás az egész. Ott van még a kevésé használt alternatíva, hiszen vonattal csak 10 perc a Belvárostól, a Campona megálló. Megéri, hiszen egy bájos tündérkertbe csöppen az ember, ahol a rózsa az úr. Mindenféle színekben, méretben, fajtában, illatban. Nem lehet szabadulni a látványtól. A kapun átlépve megszűnik a közeli főútvonal zaja, a fák alatt csend, béke és nyugalom honol. A kert közepén magasodó két hársfa tovább emeli a természet csodájának nagyságát. Úgy tökéletes a helyszín, ahogy van.

A közönség is csendesebb, nyugodtabb, nincs lökdösődés, zaj, tülekedés, kapkodás, csak béke. A belépőjegy olcsó, és a fogyasztásért sem kell oly sokat fizetni. Ennek ellenére csak az alkoholmámorért érkezők nincsenek itt. Nem is hiányoznak senkinek. A kenyérlángos tényleg friss, nem előregyártott nagyüzemi tésztából van, az étel kínálat is túlmutat a megszokotton. A megjelenő borászok határon túlról és hazánkból is a legmagasabb színvonalat hozzák. S ami még fontosabb, hogy a borok készítője, a pincék gazdái mindig megjelennek az eseményen. Van aki mindig ott van, van aki csak késő délután érkezik, de ott vannak. Van mód velük beszélgetni, gondolatokat cserélni.

Ezen a helyszínen mindenki lenyugszik. Lehet hozni a gyerekeket, hiszen van hol szaladgálni. Lehet hozni pokrócot, leheveredni a fűbe, a fa alá, ki hogyan szereti. A zenei aláfestés is rendben van. Magas színvonalon a magyarság kultúráját, hagyományait megőrizve. Persze nem olyan köztévés, választási kampányos, melldöngetős, gyomorforgató módon, hanem ahogy eleink elkezdték, az eredetit megőrizve, átalakítva a mai idők szavára, nagyon szerethetően. Hát ilyen egy kulturált boros rendezvény, dülöngélő, részeg emberek nélkül, lelassulva, megfontoltan.

Ez valami egészen más, nagyon más, de jó értelemben más. Ez egy menő rendezvény. Biztos van rá valami angolból átvett szleng, de mivel ezek hetente változnak meg sem próbálom megjegyezni. Inkább körülírom. Szóval ide ki kell jönni, minden áron, mert a Gourmet az a Gourmet. Belépő kicsit drága, az ételek és a borok sem olcsók. Mégis a közönséget igazából nem szűri meg. Persze itt sincsenek ordenárén viselkedő emberek. Itt van a magyar vendéglátás színe java, borászok, az igazi és „mű” bloggerek, politikusok, közéleti személyiségek, és mindenki, aki valakinek érzi magát. Van néhány tényleg gourmet figura, izomcsávó plázanővel, budai nyugdíjas házaspár, átlagember, okoskodó mindenhezértő, jó csajok, sármos férfiak, uniszex arcok, bringás szabadelvűek. Minden, ami kell, igazi „vásári” forgatag. Mondjuk a belépővel járó ingyen miniburgerért tolongó sor egy kicsit szánalmas volt.

A kiállítók is igen vegyes képet mutatnak. A borászatok jó színvonalt hoztak, bár kicsit kevesen voltak. Az igazi izgalmat ebben a körben igazából azok a boltok, kereskedések hozták, amelyek a nemzetközi, elsősorban francia kínálatot próbálták megmutatni. Érdemes megkóstolni ezeket jövőre  is, mert nem árt a nemzetközi kitekintés. Az ilyen rendezvények lennének tökéletesek arra, hogy nemcsak a megszokott borokat igyuk.

Voltak street foodosok. Ami itt gyakorlatilag ázsiai ételkínálatot jelentett. Nem volt benne semmi izgalmas, egyedi. Szerintem nem is lesz, mert a magyar konyhától, ételektől, étkezési szokásoktól messze áll az utcán sétálás közben, vagy állva enni. Hiszen mi maximum péksüteményt, lángost, vagy szendvicset eszünk így. Mi a hot-doggal, hamburgerrel, gyrossal, tacoval és egyéb más külföldről beérkezett egykezes ételekkel is leülünk, vagy hazavisszük. S ez így van jól, mert legalább enni álljunk meg egy percre, tiszteljük meg magunkat ennyivel. Úgyhogy ennek a kifejezésnek nincs is helye a magyar szóhasználatban. Mindegy, hogy mit eszünk üljünk le egy asztalhoz és együk meg ott, ha pedig nagyon sietünk, majszoljunk el egy kiflit vagy pogácsát. Szerintem ez nyugodtan lehet része a magyar öntudatnak.

Viszont a kitelepült éttermek kínálata nagyon tetszett, főleg a rakott krumpli variációk, ami az idei év tematikája volt. Jó választás ez az étel, hiszen a burgonya és a tojás semleges íze bőséges mozgásteret enged. Igazán finomakat kóstoltam, nem sajnálva az időt a csúcséttermek előtti sorban állásra. Szerencsére pörögtek a konyhák, ahogyan azt kell. A NU füstölt lazacos kompozíciója is nagyon ízlett. Persze itt volt a szokásos, egyéb ételkínálat. Szalámik, kolbászok az európai hentesművészet bő kínálatával, és magyar áruk is. Néhány fűszeres, olajos, krémes, csatnis és mi egyéb. Amiben kicsit hiányt szenvedtünk, az a finom cukrászsütemények. Így aztán a Gourmetról is elmondható, hogy abszolút kényeztető esemény, egy kicsit nagyobb zajjal, kavarodással, forgataggal, látványkonyhával, kicsi csinnadrattával. De mindezt szerethetően, bájosan, kedvesen.

Akárhogyan is alakulnak a dolgok jövőre szintén mindkettőt ki kell próbálni még akkor is, ha egy hétvégére kerül.