2009-ben, amikor először voltam a Mannában nem gondoltam, hogy egy „borteleregény” első részén veszek részt, akkor és ott. Sejtettem, hogy lesz még egy-két ilyen kellemes délután, de hogy ennyi, azt talán csak a szervezők (Tóth Gábor, Megyeri Sára, Nagy Sebestyén) remélték. Áprilisi szombat délután volt, ha jól emlékszem. Abban biztos vagyok, hogy az egyik vendég Miklós Csabi volt, mert innen datálható ismeretségünk. Amint most kiderült, anno még szombaton volt az a bizonyos első összejövetel, és nem péntek este, mint mostanság és nem hívták se Klassziknak, se Borjournak. Szerintem csak simán Késői Szüret buli volt. Azóta volt pár tucat Klasszik, egy halom Mini (szép emlékű Karinthy úti pince és „SM” terem) és nem kevés Extra is. Mindegyik sokat alakult, formálódott, de talán a Klasszik a legkevésbé. S ez így van jól, mert a helyszín tökéletes, kellő méretű, jól megközelíthető és profi a személyzete. Arról nem is beszélve, hogy az elején jól lett kitalálva, mind a kóstolható tételek mennyiségében, megoszlásában, mind az árban.

 

Ennyi dicséret mellett persze igaz az is, hogy voltak hullámvölgyek is. Főleg azért, mert a szervezők igyekeztek feltörekvő, ismeretlen pincéket is behozni a rendezvényre, nem mindig egyöntetű sikerrel és örömet okozva a kóstolóknak. S volt olyan időszak is, amikor sok furcsa, oda nem illő arc is megjelent, de szerencsére ezek felszívódtak az antipátiában, s nem csak itt – egyre több kóstolóról tűnnek el.

A legutolsó Klasszik a nőknek volt szentelve, elsősorban a közelgő Nemzetközi Nőnap alkalmából is. Másrészt kellenek ők is a véleményükkel, ízlésükkel, mert valljuk be, kissé férficentrikus a borok világa. Sokkal szebb lett volna az egész, ha március 8-án történik, de mindenki tudja, hogy akkor egy másik fajsúlyos rendezvénnyel lesz elfoglalva az egész magyar borszerető világ.

A kedvezményes belépő mellett a Szent Tamás Pince és Holdvölgy Pince (Tokaj-Hegyalja), Vécsei, Csetvei, Bozóky, Miklóscsabi, Geszler, Varga és Fia (Mór), Csobánci Bormanufaktúra (Badacsony), Kislaki Bormanufaktúra/Légli Géza (Balatonboglár), Tiffán Imre (Villány) borai és az Artis Csokiműhely édességei várták a hölgyvendégeket és a férfiakat is.

A hangulat kiváló volt, a társaság kellően hozzáértő és barátságos, a borok megfelelő színvonalúak és kellően izgalmasak voltak ezen az estén. A csokik kényeztetőek, a Manna falatkái pedig kellően határozottak és nagy mennyiségűek, hogy csillapítsák kb. 150 ember farkasétvágyát. Így aztán minden egyben volt, hogy jól érezzük magunkat.

Minden Borjouros rendezvényen megválasztják az est kedvenc borát. Azaz megválasztjuk, mi vendégek: a kicsiken közfelkiáltással, a Klasszikon titkos szavazással. Ezen az estén 2-3. helyezett lett holtversenyben a Csobánci Schiller 2012-ből és Tiffán Imre Cabernet sauvignon & franc házasítása 2009-ből. A kedvenc pedig a Szent Tamás Pincészet Mád Furmintja 2011-ből. A szívem boldog, mert ritkán szokott fehérbor győzni, főleg egy tokaji. A Klasszik közönsége általában a harcias vöröseket szereti, pedig abban mi magyarok nem vagyunk túl jók.

Illene beszámolnom erről a három borról, de kicsit nehéz lesz, mert ezen az estén csak a Schillert kóstoltam. Bocsánatot kérek érte, de amikor ezerjók, furmintok és hárslevelűk között lehet tobzódni, akkor én nehezen találom meg a vörösborokat. Pár szót a Schilleről. A Csobánci Kooperáció Bormanufaktúra a von Beöthy Pince és a Tóth Pince szövetségét jelenti. A schillerük pedig egy széles körű házasítás; elég sok fajtából, mint például pinot noir, merlot, kadarka, kékfrankos. Ezért a tolnai, szekszárdi feszes, savban gazdag tételekkel szemben egy kimondottan gyümölcsös, meleg, gazdag aromatikájú bor került a palackban. Jól iható, szép savakkal, súlyos test és nagy tannin nélkül. Pontosan azt adja, amire anno is kitalálták a technikát, hogy egy mindennapi ivóbor kerüljön az asztalra, aminek van azért egy kis ereje is.

Nagyjából erről szól a Szent Tamás Pince Mád Furmintja is, amiből 2011-ben kb. 25 000 palack készült. Vásárolt szőlőből áll a bor, amelyet a pince elvárásai szerint termeltek a munkájukra igényes szőlősgazdák. Az alapanyag Mádról származik, amely közösen lett feldolgozva és reduktív eljárással erjedt, érlelődött – 5 % kivételével. Azután kerültek a mádi palackba, amely az aszús üvegnek 0,75 literesre felnagyított, sötétüveges verziója. Kb. 3 hetes emlékeim vannak erről a borról, úgyhogy nem hiszem, hogy sokat változott. Van benne élénkség, van benne egy kis mádi ásvány, és van benne sok fajtajelleges gyümölcs: alma, körte, barack. Kellő hosszúsággal, kellő komplexitással, de nem olyan összetetten, elgondolkodtatóan, mint bármelyik dűlős nagytestvére. Ezért a nap bármelyik szakában jól iható gasztrobor.

A Tiffán Cabernet házasításról sincsenek régi emlékeim. Bár olaszrizlingjüket kóstoltam, ezért azt gondolom, hogy a vörösbor is inkább az illatban, ízben gazdagabb irányt veszi, nem úgy, mint a nagy Villányi kollégái. Villánykövesden különben sem az a divat.

Essen pár szó más borokról is. Innen is csókoltatom Csetvei Kriszti mindkét kacsóját azért a tüneményes kis Királyleánykért. Engem ezzel a fajtával mindig meg lehet fogni. A 2012-es tétel is szép lesz, bár ez jelenleg csak a szerkezetében látszik leginkább. Kicsit még zárt a bor, kellett a pohárban neki tíz perc mire felébredt. Friss palackozás, előfordul. Szellőztetés után viszont gyönyörű virágok és kedves harapnivaló szőlő aromái jelennek meg. A pince nyári nagy slágere lesz, ha marad, akkor még jövőre is.

 

A nagy meglepetés számomra a Varga és Fia pince Ezerjó borra 2011-ből volt. Nem ismertem őket, de a weboldalukat olvasva, ez csak az én hibám. Az Ezerjóban csodálatos az elsőre megmutatkozó tökéletes tisztaság, amit sajnos nem elég gyakran találunk meg a magyar borokban. Aromatikájában leginkább egy kis ásványos sósság ugrik elő, aztán egy nem túl erőteljes, de karakteres florális világ. Sokkal izgalmasabb volt viszont a korty. Szépséges savszerkezet, határozott test, egy pici cserzőanyag, kevés alkohol. Jó egyensúly, kellő hosszúság. Úgy jó, ahogy van.

Aki ezekhez hasonló, magas színvonalú, izgalmas borokat szeretne kóstolni, mégpedig nem is keveset, hagyva rá sok időt, annak a következő Borjour Klasszik lesz a legjobb alkalom áprilisban. Helyszín a budapesti Alagút tetején található Manna Étterem.