Szerencsés az, akinek a családja kulturált módon, jó minőségű bort fogyaszt otthon, de lássuk be, ez sajnos csak a kisebbség, bőven van hová fejlődni.

Sokan, ha véletlenül hallanak a borokkal kapcsolatban az illatokról, gyümölcsös vagy érlelési ízekről, savgerincről, tanninról és testről, csak legyintenek. A legtöbb fiatal szerint az alkoholos italok arra valók, hogy általuk másképpen érezze jól magát, mint a tejtől, és nem az ízekre, aromákra gondol, hanem az alkohol által előidézett bódult, mámoros érzésre. Aránylag kevés emberben merül fel az igény, hogy valóban megismerje, mi is az a bor. Az igazi, nem a tablettás. De aki eljut idáig, annak el kell mennie a Borkollégium alaptanfolyamára.

Ez nem igazi iskola, a szónak abban az értelmében, amit az osztálytermi emlékeink idéznek – és nem csak a környezetre gondolok. Mészáros Gabriella zseniálisan foglalja össze a borokkal kapcsolatos tudnivalókat, a geológiai, földrajzi, éghajlati és meteorológiai összefüggéseket; megtudjuk, hogy a tokaji bor miért éppen Tokajban készül, és hogyan kell a borokat értően kóstolni. Megismertük a bortípusokat, a szőlőfajtákat és összefoglalást kaptunk a bor és a gasztronómia kapcsolatáról, milyen ételhez milyen bort érdemes kóstolni és miért épp azokat.

 

 

A Bevezetés a borkóstolásba tanfolyam az elméleti tudáson kívül gyakorlati bevezetést is ad, 12 tétel kóstolásával. Ezért nem érdemes autóval menni, ha az ember félti a jogosítványát.

Gyakorlatban tanultuk meg a bor bírálatának alapjait, a tételek sorának összeállítása a teljesen kezdők számára is összehasonlíthatóvá tette azokat, az egyes borok úgy lettek összeválogatva, hogy a bortípusok közötti különbségeket könnyű legyen felismerni. A kóstolt borok között volt chardonnay, cserszegi fűszeres, tokaji furmint és aszú, majd a szokásos vörösborok: portugieser, pinot noir, kékfrankos és cabernet franc. Ezekből viszont nem a jól ismert, akár kommersz tételek, hanem – a tanfolyam céljának megfelelően – Demeter, Gere, Takler, Etyeki Kúria és hasonlóan jónevű pincék borai voltak a listán.

Ha valaki úgy tekint a borra, mint a szőlő egy sokkal kifinomultabb formájára, amely mellékesen alkoholt is tartalmaz, akkor érdemes elmennie az oktatásra. Nem is elsősorban a megszerezhető tudás miatt – sokkal inkább lényeges a hozzáállás megváltozása. És ha megvan a jó borhoz való új viszonyunk, akkor a borismeretünket további három szinten fejleszthetjük tovább, amelyek már vizsgával zárulnak.

De nem is feltétlenül az oklevél a fontos, hanem a borok szeretetének és alapos ismeretének elsajátítása, hogy később a családunkban a tejivóból  a gyerekek felnőve értő borivóvá válhassanak, kihagyva a „mindegy, csak ártson” teljesen fölösleges stációját.