Az ARAZ Étterem január utolsó csütörtökén rendezte meg idei első BorDuett vacsoráját, ahol két nagyágyú, a villányi Vylyan és a szekszárdi Szeleshát boraihoz készült különleges fogásokkal Barka Áron Chef de Cuisine.
Az üdvözlő falatkákat a Continental Hotel Budapest halljában szolgálták fel. A málnás marinált marhanyelv kosárkában érkezett, mellé pedig a Vylyan Kszi névre keresztelt pinot noir rozé habzóbora és a Szeleshát 2014-as kékfrankos rozéja volt kóstolható. Mindkét bor kellemes ráhangolódást biztosított, a híd az étel és a borok között pedig természetesen a málna volt.
A BorDuett vacsorák koreográfiája már sokak számára jól ismert. Kovács Gábor, a Magyar Sommelier Club elnöke az est folyamán is jelenlévő két borásszal Ipacs Szabó Istvánnal (Vylyan), és Marton Józseffel (Szeleshát) együtt mutatta be a borokat.
Ezen a vacsorán csak vörösborokkal találkozhattunk, ami egészen ritka az Araz sorozatában – de hát két vörösboros pincészettel volt dolgunk. Persze nem csaptunk rögtön a közepébe, a könnyebb vörösökkel kezdődött a vacsora. a füstöltkolbász-olajjal bolondított lencse cappuccinohoz a Vylyan Macska 2014 és a Szeleshát K2 2011 – tehát egy portugieser és egy kékfrankos – érkezett. Előbbi a fajtára jellemző visszafogott színintenzitással, meggyes, lágy illatokkal, selymességgel, utóbbi simuló tanninokkal és savakkal győzött meg. Érzésünk szerint az ételhez ezúttal – a kolbász füstöltsége okán – a kékfrankos illett jobban.
A halételhez (Dorozsmai halfilé kakukkfüves tarhonyával) két pinot noir érkezett, a Vylyan 2009-ből, a Szeleshát pedig 2012-ből. A pinot savassága a paprikás halfilével egy pillanat alatt feloldotta a hal/vörösbor (nem létező) paradoxont, hiszen egy könnyű vörösborhoz – az elkészítés módjától függően – kiválóan passzolhat egy halétel.
Innentől pedig jöttek a nagy borok, és a hozzájuk illő nehezebb ételek. Két, 2011-es cabernet franchoz sült kacsamellet kaptunk borókás barna csiperkeraguval és hercegnő burgonyával. A franc-ok összekóstolása már önmagában kellemes élmény volt, hiszen egészen más karakter a kettő. A Vylyan nagy tanninokkal, konyakos, csokis happy enddel támad, míg a Szeleshát szikárabb, visszafogottabb, ugyanakkor jobban simulnak a tanninok, és az is érződik, hogy 8 hónapig volt 3. töltésű barrique hordóban. Az étel elfogyasztása után pedig a csiperkeragu és a borok harmóniáján tudtunk agyalni még egy darabig, amíg meg nem érkezett a következő fogás.
A kacsamájjal töltött hátszín java burgonyás béléssel és paprikamártással párja Villányból a Montenuovo Cuvée 2009 volt, szekszárdól pedig a Nyék 2008. A 2009-es Montenuovo Ipacs Szabó István szerint a borászat történetében az egyik legjobban sikerült. Összetett, mondhatni tömény, elegáns, koncentrált. Cabernet franc, merlot és syrah házasítása, amely a nevét Villány egykor meghatározó szőlőterületéről kapta. A Nyék pedig egy cabernet sauvignon válogatás, amely szintén nagyon komplex, mély illatában kék virágok, fekete bogyós gyümölcsök érződnek. A vacsora folyamán hol az egyik-hol a másik pincészet borát éreztük közelebb az adott ételekhez. Ebben az esetben a Montenuovo került nálunk egy picivel közelebb a hátszínhez.
Nehéz volt innen tovább fokozni a gasztronómiai élményeket. Elő is kellett szedni hozzá a két pincészet csúcsborait. Jöhetett a Vylyan Duennium 2009 és a Szeleshát Oroszlán 2008, amelyekhez már csak a desszert volt a kérdés. Nézzük csak, a Duenniumban a fekete gyümölcsök mellett vanília, némi lekvár, icipici földes jegy érződik, az Oroszlán roppant gyümölcsös, a cabernet sauvignon, a merlot és a kékfrankos minden mélységével, fűszerességével, és összetettségével. Nehéz dolga volt Barka Áronéknak… A desszert feketeerdő tortácska volt, gesztenyés-konyakos meggy fagylalttal, amely az utóbbi összetevők jóvoltából nem csak szép párja volt a boroknak, hanem egészen új értelmezést tudott nekik adni.
Őszintén szólva, egy fárasztó borvacsora végére értünk. Nagy borok, intenzív ízek, alkoholok, dús, buja, lehengerlő illatok. Kérdés, hogy jó-e, ha egy borvacsora elfárasztja a résztvevőjét? Vajon mennyire kell leszedálni az ízlelőbimbóját a vendégnek? Nos, ezt bizonyára mindenki másképp gondolja.
Egy biztos, február végén a Pannonhalmi Apátsági pince és a Csányi pince boraihoz készülnek el a séf és csapatának ételkölteményei. Hogy akkor könnyebb menü vár-e a vendégekre, azt majd csak utána tudjuk megmondani.