Idén már harmadszor lendültek neki a szekszárdi domboknak az ország minden szegletéből Szálkára sereglett terepfutók. A februári futáshoz a havas-jeges terep talán nagyobb kihívásnak bizonyult volna, de a Lajvér Forralt Borvidék terepmaratonon az idén meglehetősen kegyes volt az idő: ragyogó napsütésben vághattak neki 14 kilométeres kisfröccs, a 21 kilométeres nagyfröccs, vagy az elszántabbak a 32 kilométeres hosszúlépés távnak.

Rövid idő alatt az ország egyik legjelentősebb terepfutó versenyévé nőtte ki magát a szálkai megmérettetés, idén mintegy háromszázan vágtak neki a három távnak. Ez nem kis eredmény, hiszen ötszáz induló felett nem is nagyon jegyeznek magyar terepmaratont. Futnak itt szőlődombok mellett, parton, erdőben és dűlőkben egyaránt, kitáblázás és térkép segíti a futókat, idén mindössze egy hölgy nézte el egy dűlőkeresztezésnél a helyes irányt, de szerencséjére egy másik szekszárdi pincészetnél kötött ki. A start és a cél szerencsére távolról is jól látszik, hiszen a Lajvér Borház épületét nehéz nem észrevenni a Szálkára érkezőnek.

 

A szőlőültetvények szívében néhány éve felépített, az üveg és beton izgalmas együttállását bizonyít épület jelentős része ugyan a föld alatt bújik meg, de még így is elég impozáns, ami a föld fölé jutott. Egyszerűséget, letisztultságot, egyenes vonalvezetést és nagyméretű üvegfelületeket tapasztal a látogató. A domb belsejében tágas terek, valamint a legkorszerűbb gravitációs technológia biztosítanak ideális feltételeket a borászmunkához. A jelenleg 26 hektáron gazdálkodó pincészet már a kezdetek óta támogatja a futóversenynek. „Jó ötlet volt, hamar megkedvelték a futók és szerintünk is pont ide illik, nem volt kérdés, hogy melléállunk” mondja Nagy Attila birtokigazgató.

 

 

Szekszárdon a futóversenyek nagyrészt a boros tematika köré szerveződnek, nem véletlen ez, nehéz úgy megszervezni egy hosszabb távot, hogy ne érintsen szőlőültetvényt vagy ne pince mellett haladjon el. A Lajvér épületében a reggeli órákban a készülődés, start előtti izgalom pezsgett a levegőben, a forralt borra még kevesen pályáztak, inkább a szurkolók melegítettek vele. A napsütéses start félórás eltérésekkel, három ütemben zajlott, a három távról aztán csakhamar érkeztek is a befutók, hiszen az élboly egy óra alatt teljesítette a legrövidebb távot.

 

Kisfröccs (14 km) kategóriában a férfiaknál Hangya Balázs (1:05:57), a nőknél Kiss Andrea (1.16.09) diadalmaskodott. Nagyfröccs (21 km) távon a férfiaknál elsőként Berec Lajos (1.26.55) érkezett be a célba, a nőknél Kissné László Krisztina (2.06.54) mondhatja el magáról ugyanezt. Hosszúlépés távon (32 km) volt talán a legtöbb kihívás, ezeket a férfiak közül Rudolf Tamás (2.22.06), a nők közül Csatári Mónika Melitta (3.00.07) teljesítette a leggyorsabban.

 

 

„Gyönyörű ez a táj, hihetetlenül változatos és közben azért gyönyörködtető is itt a futás, persze van egy-két nehezen teljesíthető kaptató, amihez kell az erőnlét. A sok visszatérő és folyamatosan csatlakozó újonc futók számának emelkedése viszont azt jelzi, minden évben igencsak jó hangulatúra sikeredik a verseny, ebben kétségtelen szerepe van annak is, hogy a Lajvér Borház a házigazdánk” vélekedik a terepmaraton ötletgazda-főszervezője, Márkus István. 

 

A Borvidék Futóegyesület kezdeményezése valóban siker, a befutót követően hangos jókedv, tányércsörgés és koccintások kora adnak aláfestést az ünnepléshez. A helyenként meglehetősen sárdagasztós futást teljesítők ebéd után bejárhatták az egyik legmodernebb szekszárdi borászatot (akinek sok volt a táv, lépcső helyett az öt tonnás liftet is választhatta), de sokan egy immár igazi rozé hosszúlépéssel lazítottak a napsütésben. Az viszont kész tény: jövő februárban ismét Szálkán dördül el a startpisztoly.