Néhány dologban hasonlít a rendezvény alapkoncepciója az osztrák Wein&Co által szervezett, bécsi Mondovino-ra, amely ugyan két napon keresztül zajlik és a Wein&Co egész portfolióját mutatja be, ugyanakkor annyi látogató fordul meg így is a rendezvényen, hogy szinte moccanni sem lehet.

Ugyanezt a The Spirit of Wine rendezvényről nem lehetett elmondani, ahol idén sok helyen viszonylag kényelmesen oda lehetett férni a pincészetekhez és könnyedén meg lehetett kóstolni a borokat. Számomra - és persze sokaknak - ugyanakkor ez egy rendkívül fontos érv, hiszen ha például a termelő is jelen van, kényelmesebben lehet vele beszélgetni.

Az idei rendezvényen személy szerint a nemzetközi borokra helyeztem a hangsúlyt, elsősorban a vizsgámra való felkészülés miatt. Ezért is volt nálam két darab pohár - amin egyesek csodálkoztak -, hogy alaposabb összehasonlítást tudjak végezni a borok között, ami alatt mondjuk régiókat (pl. Haut Medoc vs. St. Emillion) stilisztikát vagy éppen hordós érlelést értek (Reserve vs. Gran Reserve).

Emlékszem az első Master of Wine szemináriumon Tim Wildman MW is ezt mondta, amilyen gyakran csak tudunk, 2 pohárral menjünk végig az ilyen és hasonló kóstolásokon. A világ egyik legjobb borkóstoló tanára, Michael Schuster is ugyanezt a tanácsot adta nekem legutóbb. Nem összehasonlításról van pusztán szó, hanem az említett néha apróságoknak, részleteknek a jobb feltérképezéséről, megértéséről.

Ugyanakkor minden tanulás mellett fontos, hogy egyfajta kikapcsolódásként és valami „új” felfedezéseként is szolgáljon, ezen a kóstoláson számos izgalmas borral sikerült találkoznom, amit szívesen megosztok az olvasóval.

Itt volt például az argentin Salentein Borászatnak a Primus Merlot elnevezésű 2004-es bora, és míg szerintem a pinot noir-nak nemes egyszerűséggel túl melege van Mendozában (de Uco-völgyében is), addig a merlot nagyon jól érzi ott magát. Rendkívül koncentrált, komplex, gyümölcs és fűszer kombinációval és mélységgel jelentkezett a bor. 10 éves, de még messze jár a csúcstól.

 

Dél-Afrikából egész jól ismerem a Simonsig Pincészetet, anno a Malan családdal (Simonsig birtok tulajdonsai) együtt vacsoráztunk a fantasztikus éttermükben és az évjáratos chardonnay pezsgő, amely éppen akkor nyert egy díjat, nagyszerűen megmutatta, hogy Dél-Afrika mennyire erős pezsgők területén. A Kaapse Vonkel mindig jó kezdés, de ha már ott járunk, semmiképpen ne hagyjuk ki a Redhill Pinotage-t sem, amely a fajta szkeptikusait is meg tudja győzni.

Ha a riesling irányába szeretnénk elmozdulni, akkor érdemes megnézni, mit tud Elzász, és míg a Schlumberger Pincészet a nagyon nagy pincészetek között van számon tartva Elzászban, ez sosem megy a minőség rovására. Gewürtraminer Kitterlé Grand Cru 2006 fantasztikus test - édesség egyensúllyal és komplex aromákkal bír, rózsa, fűszer, licsi, trópusi gyümölcs aromáival kápráztatott el. És persze jöjjön végre a már korábban emlegetett riesling, mely fontos (igazából a legfontosabb) fajta Elzászban, és ez a fajta tudja megmutatni legjobban a termőterület jellegét. Nincs ez másképp a Mosel-nél sem, ahol Ernst Loos Riesling-jeire jellemző a fantasztikus, de ugyanakkor játékos egyensúly a maradékcukor és a sav között, melyet egy komplex ízkavalkádba burkol, amelyben keverednek a citrusos jegyek, a friss fűszerek, az ásványok, némi füstösség és a nagyon érett csonthéjasok egy kevés trópusi lecsengéssel. A petrolos tónus majd csak 5+ év múlva jelentkezik, talán.

A nagyszerű fehér boroknál maradva, Burgundiát is fontos megemlíteni és ezen belül is a Drouhin családot, akiknek Beaune-ban van a székhelye, valamint számos saját dűlővel és felvásárolt alapanyaggal is rendelkeznek. Meursault 1er Cru Perrieres 2008, melyre Bezerics Csaba is elismerően bólintott. Én kiváltképpen szeretem Vosne Romanée (falu) borait, és persze míg a 2010-es évjárat nagyon fiatal, de már most elegáns, bájos és komplex. 2010 Burgundiában, ahogy Christian Gouges fogalmazott, egy őszinte évjárat volt, nem annyira koncentrált, mint 2009, de rendkívül kedves és egyenes vonalú borok születettek.

Volt azért meglepetés is számomra az IFDT kóstolóján, mint például egy viszonylag fiatal pincészet, a Huerta de Albalá családi pincészet, akik Andalúziában - a Sherry hazájában - csendes borokkal foglalkoznak. Ahogy az export menedzserük mesélte, ez nem annyira új keletű dolog. Cadiz környékén mindig is volt csendes bor. A meszes talaj kedvező a chardonnay-nak például. A Barbazul nevű házasításban megtalálható a Tintilla de Rota fajta, amely autocton (Gracianohoz hasonlít DNS-ben). A top boruk a délután folyamán a Taberner volt, amely syrah-ból, merlot-ból és cabernet sauvignon-ból állt össze. Már augusztusban szüretelik, hordóban erjesztik és érlelik (francia Allier tölgy) 12 hónapig, ügyes egyensúlyt alkottak az alkohol (15%vol) és a test között, frissességet adott a bornak mindamellett, hogy több dimenzió jellemezte és rendkívül mély volt.

Számos borról lehetne még beszélni, Calem 20 éves Tawny-ja vagy 1990-es Colheitá-ja, de ha édes borral szeretnénk zárni, akkor nem jöhet más szóba, mint a Disznókő 1993-as (nagyszerű évjárat) aszú esszenciája! Valóságos meditáció tele energiával és még egy hosszú-hosszú élettel (ha el nem fogy addigra), bemutatja mindazt, amire képes a világ talán legnagyszerűbb, nemes, édes borvidéke, Tokaj-Hegyalja.