Szívós Mártonban még Olaszországban – mikor a Pro Recco vízilabdacsapatában játszott 2005-2006-ban – érett meg a gondolat, hogy szüksége van egy olyan üzletre vagy étteremre, ahol a minőségi gasztronómiát meg tudja valósítani a mindennapokban. E vállalkozásába befektetési céllal vágott bele, meg azért, mert csábította az a romantikus vízió, hogy idősebb napjaiban, mikor a fürdőgatyát már szegre akasztotta, legyen egy saját helye, ahol a reggeli kávéját és esti borát nyugodtan, barátai társaságában el tudja fogyasztani. Marci persze ettől még messze van, hiszen még csak 31 éves, jelenleg is aktív vízilabdázó, aki tagja a magyar válogatott keretének, és aki idén (2012-ben - a szerk.) kötelezte el magát új csapatánál, a Szegednél, vélhetőleg még jó pár évre.

Nemesvölgyi Attilával 2006-tól kezdve lettek barátok – Marci akkor már, légióskodásából hazatérve a Honvédban pólózott. Az olasz trattoriákhoz kötődő kiforratlan elképzeléseit Attila szakmai elhivatottságában és rátermettségében látta, hitte megvalósulni, aki akkoriban egy kávézót üzemeltetett Budán.

A koncepciókidolgozásnál abban gyorsan egyet értettek, hogy a majdani Fűszeres gerincét a borok kell, hogy adják. Viszont, ami a legnagyobb nehézség elé állította őket, az a tökéletes ingatlan megtalálása volt. Miután már határozott elképzeléssel rendelkeztek arról, milyen hangulatú és nagyjából milyen küllemű helyet szeretnének nyitni, azt kizárólag egyféle ingatlantípusba, de leginkább egy bizonyos környezetbe tudták belelátni. Azazhogy igazán ezeket sem tudták biztosra. Amit tudtak, de azt megkérdőjelezhetetlenül, hogy az a majd’ háromszáz kiadó üzlet, amit két év alatt fáradhatatlanul végignéztek, bizonyosan nem fog megfelelni az elvárásaiknak. Mígnem eljött az a nap, mikor Attila vidékről Budapestre befelé jövet, a Váci út bedugulása miatt, kis utcákon kellet, hogy lavírozzon, s mikor a Pozsonyi utcára ért, ott, szintén a forgalom miatt, rostokolni volt kénytelen. Ekkor pillantotta meg az újlipótvárosi Vasalóház aljában található üzlet üvegportálján a sárga alapon nagy fekete betűkkel virító, „Kiadó” feliratú táblát. Leparkolt, kiszállt, benézett a koszos üvegen és már hívta is Marcit: „megtaláltam”.

Innentől kezdve felgyorsultak az események; a szerződést két hét alatt tető alá hozták. Ez volt 2008 októbere, 2009 márciusában pedig már meg is nyitottak. A helyszínválasztás és a névválasztás, az elmúlt közel négy év távlatából azt lehet mondani, betalált. Itt az Újlipótvárosban azt a nevet, hogy Sarki Fűszeres egyből értette és el is fogadta mindenki.

Az ingatlan adottságai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az üzlet végül egy delikátesz formáját öltse. Viszont, hogy Attila klasszikus vendéglátós vénáját érvényesíthesse, az élelmiszerek bolti eladásán túl kávézóvá, bisztróvá is tette a Fűszerest. A lényeg ugyanis az, hogy minden, ami megvásárolható, megkóstolható is legyen – és fordítva –, akár ecetről, olajról, mézről, fűszerről, borról, kávéról, sajtról, sonkáról, szalámiról, szalonnáról, vajról vagy pékárúról van szó. A vendéglátás és a kereskedelem így szorosan összekapcsolódik, és oda-vissza támogatja, erősíti egymást.

Marci a nyitás óta és ma is, a háttérben meghúzódva és az elismerésekért nem tolongva, amolyan „szürke eminenciásként” vesz részt a Fűszeres életében. Minden szakmai döntést – az alapanyagok beszerzésétől a személyzet kiválasztásáig és koordinálásáig – Attilára bíz. Ez köztük nemcsak egy szigorú megállapodás, hanem minden bizonnyal sikerük záloga is.

Hogy a Fűszeres például a borok terén mit akar közvetíteni vendégei felé, az már elsőre is elég egyértelműen látszik. Semmiképpen sem az úgynevezett „első vonalas” pincészetek, hanem a kis kézműves borászatok, második generációs bortermelők kevéssé ismert, sokszor nehezebben hozzáférhető tételeit, más alternatívát adva így a hozzájuk betérőknek, mint azok a vendéglátóegységek, ahol a nagy borkereskedő cégek ízlésén és válogatásán szocializálódik a borfogyasztó társadalom.

Sok a külföldi termék, hiszen, míg remek borokat találni itthon, addig az egyedi portfólió miatt bizonyos sajtokért, húsokért vagy éppen olívaolajokért olasz, osztrák, spanyol, svájci, francia és újvilági gazdaságokhoz kell nyúlni. Jobban mondva importőrökhöz, mivel a 37 négyzetméteres hely nemigen engedheti meg magának, hogy nyakába véve a világot bejárja azok nagybanijait. A Terroir Club és Kató András, a Borkorzó és a Süli fivérek, a Bükki Kézműves Sajt és Sándor Tamás, a Granditalia és Giuseppe Scaricamazza, és a boroknál maradva Németh János Szekszárdról, a Kislaki Bormanufaktúra és Légli Géza, vagy akár a Tokaj Nobilis fontos partnere a Sarki Fűszeresnek.