Bevallom, bár a különböző Winelovers tesztek okán többször is érkezett már Paulus bor a szerkesztőségbe, sosem az volt az első palack, amire rárepültem, miután a zsűri levonult a terepről és mi belenyalhattunk a maradékba. Ismereteim nagyjából addig terjedtek, hogy a borászat Móron van. Amikor elkezdtem felkészülni a látogatásra (értsd: utánaolvastam), annyit megtudtam, hogy a móri/székesfehérvári származású tulajdonos, Molnár Pál 1970-ben Svájcba emigrált, ott saját gépészeti vállalatot épített fel, majd a 2000-es évek elején úgy döntött, visszatér Mórra és szőlőt vesz. A részleteket hallgassuk meg magától a főszereplőtől:

„6 éves koromig Móron éltem a nagyszülőknél, akiknek több generációra visszamenőleg volt szőlőjük. Iskolába már Székesfehérváron jártam, de nem volt olyan hétvége, hogy ne mentünk volna haza Mórra. Tizennégy évesen súlyos asztmát kaptam, a Vöröskereszt segítségével egy évig Svájcban gyógyultam. Tizenkilenc évesen a Videotonnál dolgoztam esztergályosként, ott szerveztek a dolgozóknak egy kirándulást Bécsbe, ahonnan én nem haza, hanem a számomra már nem ismeretlen Svájc felé vettem az irányt. Édesanyámat három, édesapámat négy év múlva láttam először. Kezdetben egy kisebb vállalkozásnál dolgoztam, majd öt év után, amikor megkaptam a letelepedési engedélyt, céget alapítottam. Négy éve szálltam ki belőle.”

 

A Paulus története ennél jóval korábban kezdődött. Már 1986-ban, amikor Pál először tért haza, érezte, hogy szeretne egy kis szőlőt, hiszen „miért pont neki ne legyen a családból”. Az ötletből végül 2000-ben lett tett, a borászkodás 8 hektárral és egy kis pincével indult akkor még hobbiként és Molnár Borház néven (ez hamarosan teljesen eltűnik a palackokról és csak a Paulus marad), minden bort elajándékozott az ismerősei között. A nem várt fordulat 2007-ben következett be. „A gépesítettségünk miatt úgy gondoltam, bőven elbírunk 20 hektárt. Éppen akkor hirdették meg árverésre az Állami Gazdaság egykori területeit, ezért elmentem, hogy vegyek még 12 hektárt” – meséli. A legtöbb parcella licitje érdeklődés hiányában eredménytelenül zárult volna, de Molnár Pál, ismerve a területeket, nem bírt ellenállni a kiváló fekvésű „ültetvényeknek”, így lett a 20 hektárból 168, amiből jelenleg 130 van művelés alatt.

„Most már olyan messzire mentem, hogy nincs visszaút” – utal arra, hogy azóta nincs megállás, folyamatos fejlesztésben vannak. 2013-ban saját pezsgőérlelő tankokat vásároltak, tavasszal fejezték be a feldolgozó fejlesztését, megvették és teljesen felújították a város központjában található Bormúzeum Éttermet, és már körvonalazódik a Paulus Wine Resort terve is.

De haladjunk sorban, éppen úgy, ahogyan a „birodalmat” is bejárjuk. Elsőként az irodák alatt található feldolgozóba megyünk, ahol Mogyorósi Lajos főborász is csatlakozik hozzánk, és ahol gyakorlatilag az egész szortimentet végigkóstoljuk. Ami nem kevés, tekintve, hogy 18 féle szőlővel dolgoznak, köztük kifejezetten sok illatos fajtával. „Ültetünk mást a helyére” – bukik ki a vérbeli vállalkozó Molnár Pálból, amikor megkérdezem, mit fognak csinálni, ha egyszer leáldozik az Irsai Olivérnek és társainak csillaga.

 

Egy biztos, a móri nemesítésű generosának bérelt helye van náluk, bár két éve talán még mást mondott volna, 2017-ben azonban sikerült „megfejteniük a titkát”. Olyannyira, hogy tavalyelőtt már – tokaji kollégák bátorítására – kint hagytak késői szüretre is a generosából, így Elixír néven el tudták készíteni első aszúborukat is. „A generosa abszolút Mórhoz kötődik, és bár a Kunságban is sokan foglalkoznak vele, állítom, sehol nem készül belőle olyan szép bor, mint a mi borvidékünkön. Ráadásul, ahogy a világfajtáktól egyre inkább a különleges, őshonos fajták felé fordul a fogyasztók figyelme, úgy van egyre nagyobb esélye a sikerre” – mondja.

A Paulus cserszegiben is erős: 2018-as Fresh & Cool névre keresztelt tételük Soltvadkerten, a fajta (egyik) fellegvárában, a Cserszegi fűszeres és VIII. Irsai Olivér Bor- és Pálinkaversenyen lett a kategóriája legjobb bora. Sikerből amúgy sincs hiány az utóbbi időben: első tankpezsgőjük 2015-ben az Országos Bormustrán elnyerte az év csúcspezsgője díjat, tavaly a Vinagorán két aranyérmet illetve egy Champion díjat zsebeltek be, 2018-ban az Ország Legjobb Rosé bora díját kapták, idén pedig 4 arany- és 4 ezüstérmet zsebeltek be az Országos Borversenyen. De nagyon büszkék arra is, hogy Svédországban a közelmúltban 28 magyar borászat között az ő „Fresh&Cool Lollipop” boruk nyert el egy állami tendert.

 

Nem csoda, hogy Mogyorósi Lajos  már háromszor megkapta a borvidék legjobb borásza címét, 2018-ban a már említett Vinagorán pedig ő lett a legeredményesebb fiatal borász. Lajos korábban Villányban és Egerben dolgozott, így adja magát a kérdés, jelenléte hogyan hat a munkahelyére egy alapvetően fehérboros régióban. „Alapvetően a rozé miatt ültettük a kékszőlőt. Most annyi vörösborunk van, amennyi nálunk helyben elfogy, arra szolgál, hogy be tudjunk mutatni egy borsort például egy borvacsoránál” – magyarázza Diós Máté kereskedelmi és marketing vezető. Pinot noir, merlot, kékfrankos terem náluk, a három együtt 10% százalékát teszik ki a teljes területnek.

„Marketingben még ennél is sokkal aktívabbnak kell lennünk” – mondja Molnár Pál, vagyis a „főnök”, ahogy a kollégái nevezik, amikor arról kérdezem, miben kell még fejlődniük. Pedig, mondhatni, alaposan „belecsaptak a lecsóba”, amikor némi gondolkodás után bevállalták, hogy ők szállítják a ház borát az egyik valóságshow legutóbbi évadában. A hatás „bombasztikus volt”, de az élet megy tovább, folytatni kell. „A termék megvan, most meg kell mutatni magunkat! Idén a cél az 500 ezer palack értékesítése. Két éven belül viszont el akarjuk érni az 1,5 milliót, akkor fog teljes fordulatszámon pörögni a pincészet.”

 

Közben átmegyünk a Bormúzeum Étterembe, Pál gyermekkorának másik meghatározó helyszínére. Ezt 2017-ben vásárolta meg, majd alakította át elegáns és igényes étteremmé (mindkettőről meggyőződök egy finom ebéd keretében). Külön gyöngyszem a hátsó pincerész a hordókból kialakított boxokkal, ami a saját ötlete volt. „Úgy kell bánni a vendégekkel, mint a hímestojással, hogy visszatérjenek a borvidékre” – hangzik a hitvallás.

 

Az étteremmel szemben pedig már készül az újabb nagy dobás, a Paulus Wine Resort, ahol szintén próbálnak mindent a borra hangolni! A házak helyén egyelőre még autóparkoló van, a „főnök” azonban kiadta a parancsot, az októberi Móri bornapokra mindennel el kell készülni. Őt hallgatva biztos vagyok benne, így is lesz. Mintha csak olvasna a gondolataimban, mosolyogva annyit mond: „csodákat fogunk tenni”. Majd következik egy kedves invitálás (nem először a nap folyamán): jöjjek vissza két év múlva, egy teljesen más Móri borvidéket fogok látni. „Ehhez folyamatosan a topon kell lenni, mert a fogyasztó nem ad haladékot. Ha idén jók voltunk, de jövőre valami nem jön össze, nem várja meg, hogy két év múlva mi lesz, elfelejt. A stabil minőségért sokat kell tenni.”

Búcsúzáskor a távlati célokról kérdezem, mert az nem kérdés, 67 éves kora ellenére a tulajdonos tele van tervekkel: „Mostanra jutottunk el oda, hogy az év végén nem írunk minuszt, de akkor még nem beszéltünk az amortizációról, vagy arról, hogy mennyit kamatozott volna, ha csak simán a bankba teszem a befektetett pénzt. Ez a vállalkozás 15-20 év alatt fog termőre fordulni. De nem ezért csinálom, hanem mert örömömet lelem benne, hogy ilyen emberekkel vagyok körülvéve” – mondja, miközben Mátéra és Lajosra mutat. „Nem egyszerű küzdelem, ritkán tudunk este teljesen elégedetten lefeküdni, de másnap felkelünk és folytatjuk. Ezek az emberek és ez a borvidék megérdemli.”

 

Kóstolójegyzet a nekem legjobban tetszett tételekről:

Paulus Gold Zenit 2018: hordóminta, illatában trópusi gyümölcskavalkád (citrusok, mangó, banán), a korty frissítő, jó ívású.

Paulus Elixír 2018: kései szüretelésű generosa, a botritiszes fürtöket bogyózták, darálták, majd generosa erjedő mustjával felöntötték és préselték. A tétel fele reduktív eljárással készül, másik felét hordóban érlelik. Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy külön-külön és házasítva is kóstolhattam őket. A hordós változatnál a hordófűszerek dominálnak, valamint a savak lekerekedése miatt többnek hat a 130g cukortartalom. A reduktív tétel ezzel szemben már-már szőlőlevesen gyümölcsös, élénk korttyal. A kettő együtt pedig maga a tökély.

Paulus Honey, Irsai Olivér 2018: Asti eljárással készített pezsgő (ennél a módszernél nem készül csendes alapbor, az erjedés során a szén-dioxidnak addig hagynak menekülő utat, amíg az ital el nem éri a 9%-os alkoholfokot.) Az illatot trópusi gyümölcsök vezetik, a korty hozza a stílustól elvárt traubis jelleget. Behűtve a nyár nagy kedvence.