A tavaszi Pinot Noir Vertikális Kóstoló bortársadalmi esemény lett, amit mindenki vár, és sokan gondolják úgy, hogy itt kötelező a megjelenés. Bár rég kinőtte a pincészet termeit, a helyszín marad, így is őrizve az esemény egyediségét.

 

 
Másik különlegesség, hogy sok évjárat pinot noir-ját van mód megkóstolni, amire nagyon kevés pincészet nyújt lehetőséget, legyen az bármilyen szőlőfajta. Köszönet a pincének a tudatos raktározásért és a gesztusért, hogy több mint 70 emberrel évről évre megosztja az élményt.
 
Minden évben jó feljönni az Öreghegyre és látni, hogyan szépül, fejlődik. Kövezett sétány pihenőkkel, szőlőtőkékkel, megújuló pincékkel. És mindig látni tevékenykedő, dolgozó embereket is. Érzed, hogy itt valami jó történik és izgalmak várnak rád.

 

 
Az Etyeki Kúria Borgazdaság 26 hektáros területével egyik legfontosabb szereplője az Etyek-Budai borvidéknek, a több mint 10 hektár pinot noir területével pedig a fajta egyik legjelentősebb hazai képviselője. (Magáról a szőlőfajtáról itt lehet többet megtudni.)

 

A pinot noir területek négy részletben kerültek telepítésre: 2001-ben osztrák és svájci klónok, majd 2006-2007-ben, végül az utolsó 2015-ben már francia klónokkal. Az első telepítések még nagy térállással lettek ültetve, az újak már sűrűbben, de a tőketerhelésben, a módszerekben nincs különbség. Ezek mostanra kialakultak: tőkétől függő metszés, maximum 2 fürt hajtásonként, nincs préselés, színlé használata, hordós érlelés.
 
A pincemunka mellett a rendezvénynek is kialakult a szokásos menete. Kóstolás közben Mérész Sándor főborász mesél a birtok munkájáról, az adott borokról. Az előadás idén kiegészült Sánta Zoltán borakadémikus, a Borkollégium vezető oktatójának tájékoztatásával a fajtáról, kitekintve a világ pinot noir termőterületeire.

 

 

Kezdésnek jött a szokásos hordóminta teszt, három különböző tétel a 2017-es évjáratból. Három hordó, három kicsit eltérő érlelési menet, három karakter. Ezek kerülnek majd egyesítésre és adják a 2017-es évjáratban a Pinot Noir Superior tételt, amelyből az első, 2015-ös hamarosan a piacra kerül. A kóstolás alapján 2017 pompás évjárat lesz. Folytatásban a 2014-es év játéka, egy hagyományos és egy magnum összehasonlítása. Sokak szerint a magnum volt az izgalmasabb; szerintem csak kerekebb, egységesebb, az izgalmat inkább a 0,75 literes palack adta. Aztán szépen sorrendben 2016, 2015, 2013, 2012, 2011, 2010, 2009, 2008, 2007 és végül 2003.
 
A hosszas borleírások helyett inkább egy kis összefoglaló
 
2016-ban nagy potenciálú bor készült. Nagyon fajtajelleges, szépen savhangsúlyos szerkezet, rengeteg gyümölcs. A 2015-ös évjárat érezhetően melegebb, testesebb; fűszeresebb a hordóhasználat. Picit hamarabb fog öregedni, mint a 2016-os vagy a 2014-es, de még így is az életútja elején van. A 2014-esnek is van még bőven ideje, jó állapotú, fogyasztásra tökéletesen alkalmas, de még fog érni. Egy-két évet még mindenképpen érdemes várni a kinyitásával. A 2013-as az évjárathoz illően tökéletes formában van, hosszú életúttal, már feltűntek benne apró érlelési jegyek.
 
Az abszolút kedvenc a 2012, 2009 és a 2007-es évjárat volt.

 

A 2009-es tökéletes pinot noir borrá érett. Elegáns, gazdag illat, átmenetben a gyümölcsösség és érettség között. A szerkezet feszes, élénk, az íz tele van még meggyel, cseresznyével, meszes jegyekkel. A 2012-es kiemelkedő szerkezetű, tökéletes az egyensúlya, az aromatikája tetszetősen gyümölcsös, kerekded. A 2007-es mostanra szépen beérett, elfogytak a konkrét gyümölcsök, helyette tercier aromák, kicsi piros bogyós felhangokkal. A szájban még érezhetők a friss gyümölcsök, a gazdag savkészlet élénkké, fiatalossá teszi a bort.
 
Öröm volt megtapasztalni a kóstolás során, hogy a gyengébb évjáratokban – mint 2010 vagy 2011 – is lehetet jó borokat készíteni, arról nem is beszélve, hogy a 2003-as ennyi év után is még jól fogyasztható. Ez azért is meglepő, mert az előző kóstolók után azt gondoltam, már nem fogjuk többet ízlelni őket. Ez is azt mutatja, hogy mindig van mit tanulni és sosem szabad elfelejteni a borral szembeni alázatot. A 2010 utáni tételeken szépen megmutatkoztak az évjárat közötti különbségek, miközben érezhető volt az egységes felfogás, stílus, az egyértelmű elkötelezettség a gyümölcsös, savhangsúlyos, és a hordóval diszkréten megtámogatott pinot noir-ok iránt.

 

Fotó: Perényi Zoltán 

 

Jó tanulás volt a vendégeknek és borászat minden tagjának, és emellett jó volt együtt lenni, látni a vendéglátók arcán a boldogságot és büszkeséget.