Mi az a muzeális bor?
Muzeális bornak a magyar bortörvény szerint az a különleges minőségű bor nevezhető, amely öt évnél idősebb, és a termőhelyre, a szőlőfajtára, a készítési módra, a hordóban és palackban érlelésre jellemző, különleges illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz, évjárata és jellege miatt megkülönböztetésre érdemes. A gyakran műtárgyként őrzött borokra mint egyfajta befektetésre is tekinthetnek.

 

Mitől különleges a Hilltop Bormúzeum?
Kamocsay Ákos trezorjában az 1993 óta gyűjtött palackokat őrzik. Ezeket Ideális körülmények között tárolták vagyis egy nemespenésszel borított 100 éves ászok pincében, állandó hőmérsékleten, megfelelő páratartalommal, jó szellőzéssel. A borok az évek múlásával egyre karakteresebbekké váltak, dacolva azzal az elgondolással, hogy a reduktív gyümölcsös borok a készítési eljárásból adódóan rövid életűek, és csak friss fogyasztásra alkalmasak. A Kamocsay muzeális borok bizonyítják, hogy a bor értéke attól függ, a szőlőt milyen érettségi állapotban szüretelték, a bort hogyan készítették, palackozták és milyen körülmények között tárolták. Ezek a fehér borok 20-25 évvel palackozásuk után egészen más, kiteljesedett arcukat mutatják.

Az 1999-es tradicionális eljárással készített Unio elnevezésű brut pezsgő bomba nyitás volt: chardonnay és pinot noir alapborból készült, 2004-ben degorzsálták. Az alapbor magas sava, az oxidáció teljes kizárása a borkészítés során, a dugó megfelelő minősége, és a hosszas seprőntartás mind hozzájárult, hogy ez a karamellizált-körtés élesztős jegyekkel bíró pezsgő ennyi év után is kiváló formában maradjon, és örömteli perceket okozzon.

A következő tétel igazán kedvelt volt a kóstolók körében, egy chardonnay-pinot gris házasítás 1995-ből. A Hilltop akkoriban az angol piac igényeit elégítette ki, és az első házasításaikhoz szinte minden esetben ezt a két fajtát választották, mert nagyon népszerű volt az angol piacon. Akkoriban egy könnyed, friss, üde cuvée volt, mára egy sokkal kiteljesedettebb, harmonikusabb változatát kóstolhattuk. Élénk savai, amelyek a gerincét adják, még ma is élővé, jóivásúvá teszik ezt a bort. 

Az 1995-ös sauvignon blanc bor szőlője Sopronban termett, a bort ugyanakkor a neszmélyi borvidéken készítették. Nem a megszokott orrbavágó zöld illatok, inkább érettebb gyümölcsök jellemzőek a már akkor sem tipikusnak mondható borra, amely egy kísérlet része volt, elkészítettek ugyanis belőle egy barrique hordós változatot is. Abszolút élvezhető, jó savakkal, szép kerekséggel.

Az 1997-es chardonnay népszerű tétel volt Angliában. Akkoriban a Marks&Specer élelmiszerboltokat is üzemeltetett, egy válogatott, szűkebb borkínálattal. Sokáig próbáltak bejutni a Hilltop borokkal: többször elutasították őket, de szerencséjükre egy BBC műsorba bekerült a boruk, és onnantól nem is volt kérdés, hogy ott a helyük a polcokon, ráadásul a hónap bora lett az egyik tétel. Így került be ez a chardonnay is az angol köztudatba. És nem véletlenül: még ma is friss és eleven.

 

Az 1993-as első szüretből származó bor különösen kedves Kamocsay Ákosnak. Ez a pinot gris tétel kevesebb savú, mint az előző tételek, emiatt kérdéses volt, hogy ennyi év után is megfelelő lesz-e. A válasz: igen, bár kis sav még valóban lehetne benne, mégis egy ízgazdag, zamatos bort kóstolhattunk majdnem 30 év után.

Az 1999-es furmint azért volt különleges, mert a Hilltop kínálatában nem szokott szerepelni ez a fajta: ennek a bornak az alapanyagát is a Tokaj-Hétszőlőtől vásárolták. Sok aszúsodott szem volt a fürtökben, amit benne hagytak, ez még most is erősen jelen van a borban, ahogy egy kis maradékcukor is, ami nagyon kedvessé teszi. A fajtából és az elkészítési és tárolási körülményeiből adódóan ez a bor még 10 év múlva is egyben lesz - jósolták többen a résztvevők közül.

A ma már portugieser-nek nevezett akkor még kékoportóként számontartott fajtával Kamocsay Ákos a 90-es évek elején ismerkedett meg, amikor Angliából érdeklődtek utána, és nagy tételben akartak vásárolni ebből a fajtából készült bort. Ekkor a Hilltopnak Tiffán Ede volt a segítségére, aki több villányi kistermelőtől válogatta össze azt a mennyiséget, amennyire szükség volt, és amit aztán Móron palackoztak le. Amit a borkóstolón a poharunkba töltöttünk, az ennek a bornak a 2000-es változata, és imádnivaló: könnyedsége, gyümölcsössége mutatkozik meg leginkább, mintha nem is telt volna el 22 év a palackba kerülése óta.