Teleki Zsigmond egykori borászati birodalmában a tőkétől a pohárig kirándulást játszottam. Igaz a sorrend kicsit felborult, mivel a szőlőtúrát megelőző este Romsics László vezérigazgató vezetésével egy vertikális cabernet franc vacsorán ismerkedtem a pincészet boraival. A dűlőlátogatáson Nagy Roland, a birtok vezető szőlésze kalauzolt végig bennünket. A megközelítőleg 14 kilométeres útvonal bejárásához Siklós felé állt a kocsi rúdja. A Villány tábla után, az út mellett jobb oldalon a Csányi Pincészet cégér táblája már jelzi, hogy a Kopár dűlőben számukra is érik a szőlő. Nem is akármilyen, ugyanis a borvidéken harmadikként, a Teleki Tradíció 1881 márkacsalád tagjaként, itt született a super premium minősítéssel bíró villányi franc. A dűlő az elnevezését a szőlőültetvények fölé magasodó kopár, kietlen, művelhető termőréteget nélkülöző sziklákról kapta.

 

 

Nagyharsányt elhagyva s a betonútról letérve a kisharsányi területekre érkeztünk, ahol a pincészet területeinek többsége található, olyan ismert dűlőkben, mint a Jammertal vagy a Sterntal. Az előbbi magyar fordításban Siralomvölgyet jelent, elnevezését az 1687-es szársomlyói csata után kapta, ahol a törökök csúfos vereséget szenvedtek. A monda szerint a hegyek felerősítették a sérült katonák jajveszékelését, amit a helyiek így egész éjjel hallottak. A völgyre reggelre síri csend ült, a csata áldozatai örökre elnémultak. Nem ritka, hogy a szőlőben dolgozók a mai napig is találnak arab írással vert pénzérméket, kisebb-nagyobb iszlám amuletteket. A Sterntal magyarul Csillagvölgy, elnevezése egy nagylelkű lány legendájához köthető. A szegények megsegítéséért jutalmul a tündérkirálynő halhatatlan tündérré változtatta a lányt, aki csillageső közepette emelkedett fel Tündérországba.

 

 

A jelenlegi 370 hektár a korábbi bérletre kiadott ültetvények saját termelésbe való visszaállításával hamarosan 450 hektárra bővül, ami a palackszám radikális növekedését (2,5 millióról 4 milló) fogja eredményezni. A tervezett bővítés a fehérszőlőre fókuszál, várhatóan olaszrizling, chardonnay és Irsai Olivér fajtákkal gazdagodik a választék. Villány azonban a klasszikus vörösborairól híres, a szubmediterrán klíma és a napsütéses órák magas száma lehetővé teszi, hogy a későn érő bordeaux-i fajták – a cabernet sauvignon, a cabernet franc és a merlot – is biztonsággal beérjenek. A fajtaösszetétel része még a francia syrah, a kékfrankos, illetve a fajtaborként kizárólag a Teleki borcsalád tagjaként kóstolható, tanningazdag francia petit verdot. Villány hagyományos fajtája, a portugieser vörösborként és rozéként is készül, a pinot noir pedig hűvös eleganciájával nemcsak a vörösbor, de immáron a palackos erjesztésű pezsgő alapanyagát is adja.

 

Úton kirándulásunk végállomásához, a Kővilla névre keresztelt, kőből készült házikóhoz, magával ragadó látvány tárult elém: a szőlőültetvények fölé magasodó mandulafasor, amit Teleki még az első szőlőtőkéivel egy időben ültetett. Ha azok a fák beszélni tudnának! A Kővillát a Csillagvölgy déli lejtőinek szőlői ölelik körül, a mandulafákkal együtt hosszú ideje tanúi a vidék eseményeinek. Az épület a rendszerváltás előtt a TSZ brigádelosztó helyiségeként is funkcionált. Rendíthetetlensége és egyedi bája okán kölcsönözte nevét a prémium borcsaládnak, ami elsősorban a HoReCa partnerek számára készül, oszlopos tagjai a fajtaborként palackozott cabernet franc és sauvignon. A Kővilla körül játékos kincskeresésre indultunk, ahol nem csak a fizikális, de a mentális kondíciónkat is próbára tettük. Számoltunk hordó űrtartalmat, töltögettünk palackokat, mindent megtanultunk a filoxérajárványról és megismerkedtünk a pincészet termékpiramisát képező négy termékcsaláddal (Teleki Selection, Chateau Teleki, Kővilla, Teleki Tradíció 1881).

 

 

Személyes kedvencem a petit verdot. A fajta Bordeaux borvidéken a házasítások fontos szőlőfajtája a cabernet sauvignon, a franc és a merlot mellett. Későn érő, fűszeres, tanningazdag fajta, a szakma viccesen a protézist letépő gúnynévvel szokta illetni. Az érett tannintartalom a feketeribizli, meggy és étcsokoládé masszív struktúrájára épít.

A szőlőből aztán egyenesen a pincébe mentem, ahol ámulatba ejtettek a tekintélyes méretek. A szüretről beérkező alapanyag a borászat udvarán álló, szinte olajfinomító méretű acéltartályokba kerül. Az egyenként 800 hl-es óriásokat a köpenyhűtés (dupla falu tartály) mellett a nagy melegben még vízzel is nyakon öntik. A „borrá leszek” folyamat következő állomása két présóriás, az egyik nyitott a másik zárt palástú. A zárt közeg a pezsgő alapanyagát biztosító pinot noir feldolgozásánál létfontosságú, ugyanis az egész fürtös, kíméletes préselésnél a szőlőt nem érheti oxigén, hogy még véletlenül se induljon be valami nem kívánt biokémiai folyamat. Az acéltartályok birodalmát számokban nehéz kifejezni, amikor a reduktív feldolgozás teljes kapacitásáról érdeklődtem, bizony a túravezető borászunk is a tartályok gondos népszámlálásába kezdett.

 

A tartályok űrtartalma (150, 318, 518 hektoliter) tekintélyt parancsoló, hab a tortán a borászat pincerendszerének hossza. Utóbbiról a borászat egyik leghűségesebb munkatársa, a főborász keze alá dolgozó hét borász egyike, Elek Mária mesélt. Ő 1990 szeptember 1. óta erősíti a csapatot, pedig eredetileg csak a szüret alatt felgyülemlő munkák miatt állt munkába három hónapra. Mint tőle megtudtam, a pince egyes részeinek története egészen a török időig nyúlik vissza. A három fő pinceág (név szerint a Vörös, a Fehér- és a Bankászok) több, mint 1 km hosszú. A pincerendszer kétségkívül legnagyobb meglepetése és legnagyobb látványossága, hogy az egyik ág egy természetes barlangba torkollik.

 

 

A borászati túra záróakkordja elvileg a készáru raktár lenne, de mi a raklapokon feltornyosult hatalmas üveggúlák helyett ismét az acéltartály dzsungelben kötöttünk ki. A letöltés a piac igényei szerint történik.

A minden igényt kielégítő szakmai vezetés borászt ugyan nem faragott belőlem, ennek ellenére (a nap legnagyobb kihívásaként) életem során először házasíthattam bort. Az alapkoncepcioó értelmében három szőlőfajta 2018-as borát kaptuk, egy fekete- és rózsaborsos shirazt, egy meggyes portugiesert és egy feketebogyós gyümölcskosarat idéző cabernet franc-t. Hosszú töprengés után az In Vino Lidia Teleki Zsongás 2019-es cuvée címke végül egy 65% shiraz és 35% cabernet franc házasítást takart, ha a laboroszlop mérőedényemnél be nem néztem a kis vonalkákat.

 

Mit tagadjam, én valóban tetőtől talpig zsongtam a hétvégén. Tetőtől talpig, szőlőtől a pohárig gondos szakmai vezetéssel tanulhattam sokat a Villányi borvidék legnagyobb pincészetének lelkes házigazdáitól, legyen szó a vezérigazgatóról, a szőlészről, a borászról, a kereskedelmi és marketing igazgatóról, vagy végül, de nem utolsó sorban a pincészet egyik leghűségesebb kollégájáról.