A Sandahl házaspár 2004-ben vette meg a 3,4 hektáros Zsuzsanna-szőlőt, ahol a fő fajta a Rajnai Rizling, mely kiválóan be tud érni a területen. További területeiket a Szeremley birtoktól vásárolták, így jelenleg 11 ha szőlővel büszkélkedhetnek, ezek aranykorona értéke nem elenyésző. Az elzászi grand cru borokéhoz hasonló borászati iskolázást Fabiel Stirn sigolsheimi önológussal dolgozták ki: a sajtolásból eredő mustot 3 frakcióra osztják fel, amiket elkülönítve erjesztenek, majd később házasítanak (így jöttek létre a silver és golden line típusok).

A magas minőségi követelményeknek nem megfelelő mustot eladják. Az erjesztéshez fékezett erjedés biztosító élesztőket használnak, melyek 11 fokon, három hónap alatt viszik véghez a folyamatot. A cél későn szüretelt, érett termésből készülő nagytestű, tiszta ízű borok készítése, melyek maradékcukortartalma éppen csak érzékelhető

 

 

A Villa Sandahl az egyik első magyar pincészet, mely Rajnai Rizling borával díjat nyert a Riesling du Monde versenyen (ezüstérem). Magyarországon ritka, hogy valaki ennyire erre a fajtára helyezi a hangsúlyt. Önálló borászattal nem rendelkeznek, ugyanis nehéz építési engedélyt szerezni. A borok Bakó Ambrus felügyeletével a Bazaltbor-Badacsony Kft. pincéjében készülnek, de némi gondot okoznak “különc” minőségi szemléletükkel. Túl képzettek a gyorsabban készülő, alacsonyabb árkategóriájú borokhoz. Hát igen, közös lónak túros a háta.

A bor rendkívüli alkoholját (14,5%) csak fokozta a meleg szervírozás. Tiszta, betölti a szájat. Ez a bor is mutatja, hogy a Zsuzsanna-féle szőlő (déli fekvésű, meredek, száraz lejtő) kevésbé alkalmas a Pinot Gris számára, hiszen a túlzott meleg túl magas mustfokot eredményez. A Rajnai Rizling jobban illik ide, hiszen savtartalma magasabb, ez ellensúlyozza a magas alkoholt. Sandahl Christer már az elején leszögezte, hogy a korábbi évjáratok átlagosak voltak, de ez érezhetően változni fog, ahogy haladunk előre.

Ez már egy elegánsabb tétel, hűvös illattal. Az alkohol alacsonyabb (12,5%), de szintén túlságosan előtérben van a hőmérséklet miatt. Kis érettség figyelhető meg benne a hordóra emlékeztető jegyek mellett. A bor -az előzőhőz hasonlóan- Császár István pincéjében (Cezar Winery) készült. Elfogadható minőség, de nem kiemelkedő.

A Villa Sandahl 2008-ban lépett abba a fázisba, amikor el kezdtek tanulni; ebből is látszik, hogy évekbe tellett, amíg elsajátították az apró gyakorlati dolgokat. Ez az évjárat a legkiemelkedőbb a Cezaros évek közül. A bor valószínűleg most van a csúcsán, de két éven belül lehet még jobb lesz. A palackos érlelés jót tett ennek a tételnek: kerek, szép petrolosság, fűszeres vajasság van benne, ugyanakkor még van benne frissesség.

A Gold Line nem annyira a könnyedségről és hízelgésről szól. Sokkal inkább a tisztaságról és a stílusról. Szikárabb, visszafogottabb, férfiasabb. Sandahl Christer a magasabb cukortartalmat szereti, de ez a bor a svéd piacra készül. Ott az ilyet szeretik. Amikor palackozták, nagyon kemény volt, és kis banánillat jellemezte, mint a Beaujolais-ket. Ez az aroma pár év után eltűnt, és a bor szépen lekerekedett.

Ez az első bor, ami a Bazaltbor és Bakó Ambrus közreműködésével készült. Ez érződik is a stílusán. Friss, ropogós, petrolosság híján, igaz, hogy ez a fiatalságának is betudható. Az alkohol itt is magas (13,5 %), de ez nem megy az elegancia rovására (ellentétben azzal, hogy könnyen adja magát, de ez még belefér). Az új címkekoncepció érdekes: minden tétel külön designnal rendelkezik. Valami vicces, ironikus, valami, aminek köze van a borhoz, ami adhat egy plusz érzést a fogyasztónak.

Drámai az erejében és eleganciájában, de még nem teljesen érett. Sandhalék nagyon sokat várnak tőle. Érzésem szerint vegetálisabb, savasabb borral van dolgunk. A stílusa jobban közelít a klasszikus Rizlinghez, lehetne wachaui is. A 2010-es évjárat borai "nemzetköziebbek", populárisabbak, jobban kielégíti a sznob közönséget. A magyar ízlésnek a 2008-as felel meg a legjobban, de ha szerencséjük van a 10-esek is lágyulnak majd, hogy felvegyék az előbbi stílust. A 2010-eseket lehet szobahőmérsékleten is inni, annyira tiszták, hogy nem jön elő belőlük semmi zavaró. Bár én azt gondolom, hűvösebben azért mégis jobbak.

Svédországban kialakult egy olyan -nem a legkedvezőbb- kép a magyar borokról, mely az importált dobozos boroknak köszönhető. Ezt csak kemény munkával lehet megváltoztatni. A legtöbb ember nem tudja, hogy Magyarországon milyen jó borok fordulnak elő, csak Tokajt ismerik. A Villa Sandhal szerint a svéd borkereskedőket meg lehet erre tanítani, hiszen nagyon nyitottak, és számukra nincsenek tabuk.

Svédországban minden bor előfordul, és arrafelé megfelelően értékelik a bort, magas kultúrája van. Nagyon jó exportpiac lehetne, ha sikerülne egy ügyes stratégiát kidolgozni. A másik feladat pedig az lenne, hogy megtaláljuk minden vidéken a legmegfelelőbb néhány fajtát, és csak ezekre koncentráljunk. Badacsony esetében ez a Rajnai Rizling, a Furmint, az Olaszrizling, és a Pinot Noir lehetne.