Szegedi borpiknik és népünnepély

Szeged, a Tiszához szerelmes szívvel simuló város régóta a szívem csücske, így ha tehetem, nem hagyom ki a Borfesztivált...

... amelyet idén már 17. alkalommal rendeztek meg. A kiállítók listája igen hosszú, egy személynek több alkalomra bontva is befogadhatatlan, így jómagam – a szép időre való tekintettel – fehérboros tematikát követtem.

A balatonlellei Pócz Pincészet Friss Cuveé-je (Chardonnay, Olaszrizling, Zöldveltelini) üdítő kezdésnek bizonyult, amelyet Frittmanék nyári szomjoltó Rajnai Rizlingje követett. Egészen más miatt szerettem a somlói Szabóvári Családi Pince 2005-ös Furmintját. Komoly, elgondolkodtató, férfias bor, élő savakkal és ásványos, sós lecsengéssel.

A Royal Tokaji Borászat zöldalmás, citrusos Furmintja mindig biztos választás a fajta kedvelőinek. A főborász, Ács Károly a Borfesztivál második napján személyesen is jelen volt a standnál: ott jártunkkor éppen grátisz bort töltött egy egyenpólós hölgytársaságnak. Még pénzt is adott a független éveit vidáman búcsúztató menyasszonynak, aki kis pénzes kosárkáját szorongatva éppen a leánybúcsú egyik feladatát teljesítette. A borászok jelenléte egyébként többnyire nem volt jellemző, ami egy ilyen hosszú, tíz napos rendezvény esetében érthető is.

A Matias Borászat standjához érkezve nem volt kérdés, hogy mit választok. A pécsi borvidék ritkaságszámba menő szőlőfajtája a Cirfandli, amelyhez korábban még nem volt szerencsém. A bemutatkozás igen jól sikerült: a Matias Cirfandli egy igen jó ivású, illatában és ízében is többrétegű bor, mezei virágokkal, citrusokkal és vaníliával. Utóbbi miatt tölgyfahordóra gyanakodtam, és igencsak meglepődtem, amikor megtudtam, hogy tisztán reduktív tételről van szó.

Ezen a ponton beiktattunk egy kellemes ebédet a festői Tisza parton. Autentikus menühöz (Öreg Kőrössy halászlé pontyból gyufatésztával és makói haltepertő rántott hagymakarikákkal) helyi borokat választottunk. Az ásotthalmi Tóth Pincészet technológiailag hibátlan, könnyed, fajtajelleges borai (Kékfrankos rosé és Chardonnay) jól egészítették ki a helyi ízeket.

Visszatérve a borfesztiválra, a szekszárdi Tringa pincészet standjánál Gál Antal borászt faggattuk a borsor egyetlen fehér tagjáról. A Sargasso fantázianevű házasítás túlérett Olaszrizlingből és némi Chardonnay-ból szűrt, egzotikus és édeskés illatokkal hódító, rusztikus, tartalmas bor. Az Erdélyi Fejedelmek Borai közül a félszáraz Királyleánykához volt szerencsém, amely nem a könnyedebb, hanem a sűrűbb interpretációja a fajtának.

A napot egy kis rozézással / sillerezéssel zártam, amelyhez Légli Ottó és Balla Géza jó ivású borai szolgáltatatták az inputot. Egy kis negatívum a végére: a nyugodt poharazgatás kedvelőjeként a Szegedi Borfesztivál túlzsúfolt, vurstlis jellege, koncertektől hangos atmoszférája nekem kevésbé jön be (hétvégente már inkább népünnepély, mint borfesztivál), de a Széchenyi tér patinás környezete, a jó társaság és a borok bőven kárpótoltak.

Günzer Tamás 2007-es Mátyás Reserve-je nyerte a XVII. Szegedi Borfesztiválon rendezett borverseny fődíját.