Április végén a Tokaji borvidéken tettünk látogatást, ezen belül is Szerencsen, Mádon és Tarcalon jártunk. Első célpontunk Szerencsen az Árpád-hegy pince volt, míg Tarcalon a Gróf Degenfeld, a maradék időt pedig Mádon töltöttük.
Mádon egyébként is rengeteg a neves pince, amelyek potenciális célpontot jelenthetnek, na és persze kíváncsiak voltunk az olyan különleges komplex élményekre is, mint az Első Mádi Borház, vagy a Gusto kulináris élményműhely.
Árpád-hegy pince
Túránkat az Árpád-hegy pincénél kezdtük, mely Szerencsen található, a Vár feletti Árpád-hegyen, amelyről a pince a nevét is kapta. Családi tulajdonú szimpatikus kispince, a tulajdonos Varkoly István, aki mellesleg 1995 óta a Gróf Degenfeldnél szőlészként dolgozik, részt vett a környék több kiemelt dűlőjének telepítésében, munkálataiban, nála jobban kevesen ismerik a vidéket és a szőlőültetvényeket.
A Gróf Degenfeldnél korábban együtt dolgozott mások mellett például Demeter Zoltánnal is. Hatalmas tapasztalatát a családi borászatban is kamatoztatja. Mostanra értek el oda, hogy a család ifjabb nemzedéke is komolyan bekapcsolódik a munkákba. Fiuk, Ádám, szőlész-borásznak tanul, a 2013-as évjárat borai már az ő keze munkáját dicsérik, lányuk Eszter pedig az értékesítés, a marketing, a borfesztiválok, kóstoltatások területén aktív.
Egy kis pincével kezdték az Árpád-hegyen, melyhez folyamatosan vásároltak újabbakat, míg végül a közelmúltban sikerült megszerezni a mostani patinás pincét, melyet folyamatosan újítgatnak, csinosítanak. Eredeti formájában megmaradt pinceágak, melyek réteges, palás talaja szinte egyedülálló, nincs kitéglázva a boltozat, az az eredeti állapotában maradt meg. Az épület alsó része régen borozó volt, míg a felső része szállás és egyéb örömök helyszíne, ide a járt a város korábbi előkelő rétege mulatni. A pince alsó része már most kóstoló résszé lett kialakítva, míg a felső szintre majd szállást terveznek. Ottjártunk idején is illusztris vendégeket fogadtak, Szerencs testvérvárosainak küldöttségei kóstoltak a pincében. 13 hektár szőlőterülettel rendelkeznek, melyből jelenleg csak 7 hektár a termő, de olyan kiemelt dőlőkben, mint a Király, a Mézes Mály, a Zafír és a Veresek, míg kb. 6 hektár vár betelepítésre a Kővágó és a Veresek dűlőkben. A furmintra és a hárslevelűre helyezik a hangsúlyt, de foglalkoznak sárgamuskotállyal és kövérszőlővel is, kis palackszámú tételeket készítenek, az értékesítés pedig főleg a pincénél, helyben történik.
A kóstolt borok az alábbiak voltak:
Hárslevelű 2013 Mézes Mály-dűlő: Hordóminta, friss, tiszta, üde, illatában a hárs virágos, hársmézes jegyei dominálnak, mellette szolid ásványosság. Kóstolva nagyon behízelgő, itatja magát, a Mézes Mály-dűlő fogyasztóbarát és vonzó jegyei érvényesülnek benne. Szépen csiszolt savak, közepes test, mézes és ásványos ízvilág, még fiatal, de már megmutatja, hogy mire is képes.
Furmint 2013 Király-dűlő: Szintén hordóminta, 1992-es telepítés, érezni, hogy tökéletesen érett, nagyon szép alapanyagból származik. Friss, lendületes savak, a Király–dűlő domináns ásványossága vezérli illatban és ízben is, nagyon komoly beltartalom, hosszú utóz, nagy jövő áll előtte.
Zafír 2012 (furmint-hárslevelű-sárgamuskotály): A talajok sokszínűsége tetten érhető a borban is, perlit, lösz és barna erdőtalaj. Illatában és ízében is a friss gyümölcsök dominálnak, kis citrusosság és sárga gyümölcsök. A pici maradékcukor jól áll neki (5 g/l), szép egyensúlyt alkot a 6,5 g/l-es savval és a 13% körüli alkohollal, és az egész bort érthetőbbé, fogyasztóbarátabbá, jobban csúszóvá teszi. Hamar el is fogy.
Furmint Versek-dűlő 2012: Szintén 1992-es telepítés, a gyökerek így már le tudnak hatolni mélyebb rétegekbe is, ami azért is érdekes, mert itt a talaj obzidiánban gazdag, ez pedig egyedi karaktert ad a bornak. Hogy a furmint remekül képes tükrözni a dűlők és a talaj változatosságát, annak remek példája ez a bor, illatában és ízvilágában is remek ásványosság érhető tetten. A bor kb. öt hónapot töltött fahordóban, ez pont elég is volt, mert nem telepszik rá a borra, viszont remek plusz fűszeres, vaníliás karaktert ad neki, az 5-6 g/l körüli maradékcukor miatt pedig megint csak elég jól iható, könnyen megszerethető. Finom, egyedi bor, remek struktúrával.
Furmint Király-dűlő 2012: Öt hónapot töltött 5 hektóliteres hordókban. A friss évjárat hordómintájához képest érezhetően előrébb tart, komplexebb, kerekebb, nagyon gazdag ásványossággal. Kóstolva egész szájat betöltő nagy bor, érett jegyekkel, hosszú lecsengéssel, a viszonylag magas alkohol (14%) sem lóg ki az összképből (sav: 6,5 g/l, maradékcukor: 7 g/l). Érdemes mellette sokáig üldögélni, szellőztetve mindig tud újat mutatni, kiemelkedő bor.
Sárgamuskotály 2013: félszáraz kategória a 12g/l maradékcukorral. Illatában nagyon intenzív, hozza a fajta jellegzetességeit, citrusok, lime, pici bodza, fű, szőlő. Kóstolva is ez a vonal jön, jó ivású, könnyed bor, a fajta klasszikusa, üdít, frissít (12% alkohol, 6 g/l sav).
Hárslevelű 2008 kései szüret: ezzel a borral belecsapunk a nagyon komoly édes borok világába. Illata a közepesnél intenzívebb, a pohárban szépen nyílik, mindent magával ragadó hársmézes jegyek. A Sajgó-dűlő termése, a bogyók már félig aszúsodni kezdtek szüretkor, így nem véletlen a magas, 130 g/l körüli maradékcukor. Kóstolva az egész szájat betöltő gazdag, testes, krémes, mézes és birses ízvilággal, nagyon hosszú utóízzel. Önmagában is remek, az aszúkra átvezetésként pedig végképp.
5 puttonyos aszú 2003: harmadik töltésű hordókban érett két évig. Arany szín, rendkívül komplex és intenzív illat, érett barack, aszalt sárgabarack, birs, méz. Kóstolva is ezek a jegyek jönnek, krémes, testes, vastag, tömény, egész szájat betöltő. Remek sav struktúra (8-9 g/l), mely biztosítja, hogy a 135 g/l maradékcukor ne vigye el az édesség irányába, végtelen hosszú utóíz (alkohol 11%). Az üres pohárból is még hosszan árad az illata.
6 puttonyos aszú 1999: Borostyán szín, illata lassan nyílik, sok szellőztetést igényel, benne a palackos érlelés jegyei, datolya, füge, mazsola, méz, majd kis konyakos jegyek. Kóstolva elsősorban a mézes jegyek dominálják, a nagyon magas maradékcukrot (210 g/l) szépen tartja a 10 g/l körüli sav, az alkohol szokásosan mérsékelt (9,5%). Nagyon komoly beltartalmi érték, kóstolva sűrű, tömény, mézes, roppant hosszú utóízzel. Egyedi, izgalmas tétel, egy 15 éves aszú minden szépségével.
Aszúeszencia 2002: Azt hittük az előző bort nehéz überelni, de úgy gondolom, hogy ezzel az utolsó tétel még lehetett fokozni az izgalmakat. Második töltésű hordókban érett. Borzasztó koncentráció, hihetetlen komplexitás jellemzi, nagyon hosszan el lehetne időzni egy pohár mellett és szálazgatni az illatokat és ízeket. Nehéz megfogni, hogy mi dominál benne, de talán a hársméz és a birs a vezérfonal. Elképesztő hosszú lecsengés, brutális paraméterek (240 g/l a maradékcukor, 12 g/l a sav), nagy élmény, különleges bor különleges alkalmakra.
A borokhoz remek sajtokat kaptunk, melyek a mádi Bodnár Sándor sajtmestertől származtak, mind a natúr, mind az érlelt, mind a kecskesajt nagyon finom, de igazi nagy durranást és felejthetetlen élményt a kékpenészes sajt és aszúk együttes kóstolása jelentette. Mondhatnám, hogy az ízek még a szállásunkra térvén is szánkban maradtak, de a végén kapott pálinkával sikerült feltenni az i-re a pontot, és egy másik lezárást adni a remek a kóstolónak.