A kóstoló során a három borász a Gyöngyöspata és Szücsi határában lévő dűlők boraiból prezentált egy nyolc tételből álló, igen kellemes borsort.

 

Losonci Bálint nyitotta meg a kurzust, rövid történeti áttekintés után hihetetlen szeretettel beszélt a munkás hétköznapokról, kihívásokról, nehézségekről, a hármójuk közti összhangról (melyet a borok esetében a kékfrankos képvisel), a közös koncepcióról, tervekről. Megtudhattuk, hogy még keresik azt az igazán jól működő küvét, mely a borvidék meghatározó bora lehetne.
 
Két borát kóstolhattuk: az Úrráteszit és a Gereget, mindkettőt 2011-ből. Az Úrráteszi 25 éves tőkék termése, hattyúdala a területnek, mivel időközben ettől a területtől megvált a borászat. Alapvetően agyagos talajról, kvarcittal, 25% tartály, többi hordó. Sok gyümölcs, jó savak. A 45 éves tőkékről érkező Gereg markánsabb, már komolyabb bor, vulkanikus talaj, rengeteg gyümölccsel (fekete cseresznye, meggy), szép savakkal, majd 15% alkohollal. Telt korty, jó hossz, van benne még idő.

Majd Karner Gábor következett, aki az 5T elvben fogalmazza meg kvázi hitvallását: termelőhely, természetesség, tisztaság, tisztesség, terméskorlátozás. Öt borral hódított, köztük egy igen megosztó tétellel. Az első a sorban a Tavasszal a Föld 2012 volt, 0,5 kg/tőke hozamkorlátozás, csupán egy éj héjon, piros gyümölcsök mind illatban és ízben. Jó inni.

 

Őt követte a megosztó, a Tavaszföld 2008, enyhe portóis jelleg, különc, de talán ezért is szerethető, izgalmas színe a mátrai borvidéknek.

 

 

A Vitézföld 2012 hordóminta került ezután a poharakba, feketébe hajló rubin színe csodaszép volt. Csupán egy éve van hordóban, mind illatában, mind pedig ízében intenzív gyümölcsös, meggy, szilva, érett cseresznye, jó savak, hosszú. Lehet, hogy ez egy új szerelem kezdete. 

 

Őt követte a Vitézföld 2008, mellyel egy lépcsőfokot visszaléptünk az előzőhöz képest - legalábbis számomra. A gyümölcsöké volt a hangsúly itt is, szerkezete rendben, viszonylag hosszú. Majd érkezett a Vitézföld 2009 Boróka rubin színével, sok gyümölccsel, főleg fekete bogyósokkal, szép textúra, telt, hosszú.

 

Szecskő Tamás Rubintos 2012 kékfrankos-kadarka házasításával zártuk a sort. Könnyedebb, nagyon kellemes, halvány rubin szín. Sok gyümölcs, kevés virággal és fűszerrel. Szépen megalkotott bor. Nyolc hét héjon, használt fahordó, 1,5 év múlva palackba kerül, keresni fogom.

 

A kóstoltak ismételten megerősítettek abban, hogy miért is kell minél többször ellátogatni a Mátrai borvidékre, és nem csupán a kékfrankosok miatt. De értük is feltétlen érdemes, sőt kötelező!