Kevés hely volt képes fennmaradni az elmúlt 10 év viszontagságai között, úgy hogy közben fejlődjön, népszerű maradjon és egyben utat is mutasson másoknak. Főleg úgy, hogy nincs közismert konyhafőnöke, sőt túl nagy konyhája sem, nem a fine dininig határozza meg életét, sokkal inkább a borok, az igyekezet a nagybetűs vendéglátásra, és a kultúra népszerűsítése. Pedig úttörőnek lenni, kitaposni az ösvényt az egyik legnehezebb feladat.

Biztosan szerencsés az a helyzet, hogy a tulajdonosok anyagi biztonságát nem ez a hely teremti meg, így nem kellett mindenáron megfelelni a napi gazdasági kényszer kihívásainak. Ez a 10 év nem így telt volna el a tulajdonosok elkötelezettsége nélkül, néhány kiváló borász szeretete nélkül, akik második otthonuknak tekintik a helyet. Ugyanígy fontos része a sikernek egy nagyszerű hölgy, akinek gondos keze vezeti a helyet, irányítja az ügyeket. Meg kell még említeni az évek alatt fellépett sok művészt és végül, de elsősorban a vendégeket.

 

A gyönyörű pesti panoráma látványa mellett gyűltek össze ezek az emberek születésnapot ünnepelni, egy novemberi estén. Név szerint Kovács Ákos és a Tiffán család, mint tulajdonosok; Balla Géza ménesi borász, egyetemi tanár, a Kadarka Ura; Áts Karcsi tokaji borász, aki egyszerűen a legnagyobb király. Az este és a vendéglő irányítója, a gondos szemű „kocsmárosné” Kemenczei Andrea. A sok-sok vendég pedig jókedvvel csatlakozott hozzájuk, egy nagyszerű este reményében. A reménynél azért több volt, bizonyosság.

 

Az ünnep szólt a kezdetekről, barátságról, szeretetről, boldogságtól könnyes szemekről. Volt sok-sok anekdota, kedves és elgondolkodtató történet, gyertyagyújtás, népdal, zsoltár, Gál Helga és a többi meghívott emlékei, finom vacsora és a fogásokhoz illő kiváló magyar borok, másnapba nyúló mulatozás.

Ennek az írásnak nem célja az ételek és borok lelkes és mélyreható elemzése (menükártya a cikk végén). Inkább felhívni arra a figyelmet, hogy az egymás sarkában nyíló borbárok, borbisztrók között van egy olyan, ami nem a nyüzsgésről, a zajról, a divathullámok másolásáról szól, hanem az állandóságról és a megbízható színvonalról. Itt a nyugalom, a csendes megpihenés lehetősége a fontos. Lehet beszélgetni, üldögélni egy pohár mellett, élvezni a budapesti látképet a város közepén, de kissé távol a zajától. Mindezt igényesen válogatott magyar borokkal, finom ételekkel. S ha eljön az este, akkor sokszor a kultúráé vagy ismert borászoké pódium. Aki ilyenre vágyik – tudom vagyunk sokan – annak kiváló úticél a Bem rakpart.

 

Javaslom, mindenki próbálja ki, hogy igazam van-e, hiszen messziről jött ember azt mond, amit akar. Ígérem, hogy senki sem fog csalódni. Úgyhogy további sok-sok boldog születésnapot kívánok az Andate Borpatikának!

A születésnapi rendezvény menüje: