Így mutatkozik be Dr. Vinny, akitől bármilyen boros témában érdeklődhetsz, legyen az akár a boros etikett vagy a különböző borkészítési technológiák. Nézzünk néhányat az eddigi több száz kérdésből, amit feltettek neki!

 

Kérdés: Helyes-e megfogni a borospoharat, amíg egy sommelier tölt?

Válasz: Előfordul - akár abból való félelmünkben, hogy a poharunk felborul -, hogy automatikusan megfogjuk a poharat, amíg a sommelier tölti a bort. Netán meg is emeljük, és felé nyújtjuk, hogy jobban elérje, mert mondjuk nem fér oda rendesen a poharunkhoz. Ez teljesen érthető reakció, még akkor is, ha ideális esetben az üveg töltés közben nem érhet hozzá a pohár szájához, hiszen még a leggyakorlottabbakkal is előfordulhatnak balesetek. Mindazonáltal ha van elég hely az asztalon, és a sommelier is könnyen hozzáfér a poharakhoz, valamint szeretnénk helyesen, az etikett szabályai szerint eljárni, akkor inkább ne érjünk hozzá, amíg tölti a bort.

 

Válasz: Remek kérdés. Úgy gondolom, hogy a „gyümölcsös” és az „édes” két gyakran összekevert kifejezés, és gyakran felcserélhetőnek vélik a fogyasztók. Valójában azonban ez két egymástól nagyon különböző érzet a borban. Gyümölcsös bornak azt nevezzük, amelyben a gyümölcsaromák, és ízek a meghatározóak, míg az „édes” bor érezhető maradékcukor tartalommal rendelkezik (azaz az érett szőlőből származó cukor nem alakult át alkohollá az erjedés során, és egy része megmaradt a borban). A legtöbb asztali bor száraz – nincs bennük sok maradék cukor, vagy csak nagyon kevés. Az „édes” jelzőt általában a desszertborokra tartjuk fenn, amelyek valóban lehetnek olyan édesek, mint a szirup – a világ legfinomabb borai közül néhány ebben a stílusban készül, a portóitól a Sauternes-ig (és persze a tokaji aszúig… szerk.).

Vannak, akik a gyümölcsös kifejezést használják a nagyon érett gyümölcsízű vörösborok leírására, mert ezek gyakran valami édesre emlékeztethetnek, annak ellenére, hogy a bor technikailag száraz. (Bár a citrom és a grapefruit is gyümölcs, és soha nem mondanánk például egy ropogós, ínycsiklandó sauvignon blanc gyümölcsös ízére azt, hogy édes.)

 

Sommelier-ként kérdezzünk rá, pontosan mit jelent az illető számára a gyümölcsös kifejezés. Ilyen kérdést tehetünk fel neki: „Gyümölcsös, mint egy kandírozott fehér Zinfandel, vagy gyümölcsös, mint egy fiatal, merész vörös?” Máris jó úton járunk.

Hasonlóképpen, az „édes” kifejezést is megpróbálhatjuk tisztázni. “Ha olyan édes, mint egy portói likőrös ízekkel, akkor nem illik ehhez a lazachoz, de talán egy gazdagabb chardonnay érett őszibarack jegyekkel jó lesz hozzá”. A kezdő borfogyasztók általában hasonlóan frusztráltak, amikor megpróbálják kifejezni, amit éreznek, mint amennyire a sommelier-ek azok, amikor meg akarják érteni őket.

Kérhetjük azt is az illetőtől, hogy nevezzen meg egy üveg bort, amelyet nemrégiben fogyasztott, ez is segíthet abban, hogy jobban megértsük egymást. Mindannyiunknak megvan a saját borszókincsünk, kulturális vonatkoztatási pontjaink, a lényeg, hogy legyünk türelmesek egymáshoz.

 

Válasz: A rövid válasz: nem.

 

A bonyolultabb válasz az, hogy egyes borok idővel fejlődnek, és valami igazán különlegessé alakulnak át a pincében. Azok a borok, amelyek jól érnek, már fiatal korukban is jó ízletesek. Csupán arról van szó, hogy idővel még lenyűgözőbbekké képesek válni. A kedvenc mondataim egyike: “A borospince nem kórház.” (Vagyis a rossz borokat nem javítja meg, nem csinál belőlük jó bort.)

A borospince ideális arra, hogy lehetővé tegye a bor fejlődését az idő múlásával, de a legfontosabb az állandó, hűvös hőmérséklet (kb. 12 °C) , a fénytől, hőtől és rezgésektől mentes környezet. A garázsban vagy a padláson talált bor esetében nagy valószínűséggel csak egy szép emlékről beszélhetünk.

Az is előfordulhat, hogy az eltett, hosszú ideig palackban érlelt borok ízei nem is a mi ízlésünknek valók. A fiatal borok szerethető, élénk, friss gyümölcsízei idővel elhalványulnak, és 10 éves korukra általában inkább főtt vagy párolt gyümölcsízekké fejlődnek, és földes tónusok jelennek meg. Ezt nem mindenki kedveli. Nem érdemes tehát érlelni a borokat csak azért, mert egyesek szeretik a nagyon régi tételeket és túlromantizálják őket.