Közepes nagyságú levele van kerek, ötkaréjú, viszonylag tagolt szerkezettel. Fürtje középnagyságú, tömött, hengeres alakú, bogyója kicsi, zöldessárga, feketén pontozott, középvastag héjú és lédús. A legnagyobb valószínűség szerint a Loire-völgyből származik, ahol a fajta szinonimáját, a „fiers”-t már az 1500-as években megemlítik. Maga a „sauvignon” név a „sauvage” (vad) szóból származik, amelyet a „vigne” (szőlő) egészít ki. A név nagyon is találó, hiszen a sauvignon blanc erőteljes (vad) növekedésű növény: indái zabolátlanul nőnek jobbra-balra (ami sok-sok kézimunkát igényel a szőlőbirtokokon - előfordulhat, hogy a növekedés iránti vágya hátráltatja a gyümölcs megérésében -, leveleinek alakja pedig hasonló a vadszőlőéhez.

A sauvignon blanc egyik szülője az ősi savagnin volt (a másik szülője ismeretlen), emiatt a zöldveltelini, a chenin blanc és a verdejo is közeli rokona, számos más, Közép-Franciaországból származó szőlő mellett. Szülőhelyéről elsőként a Bordeaux környéki régiókra terjedt át, ahol spontán kereszteződött a cabernet franc-nal – így született meg valamikor az 1750-es évek közepe felé a cabernet sauvignon. 

 

Tudtad? A cabernet sauvignon őseinek azonosítása történelmi lépés volt, hiszen amíg 1996-ban, a Kaliforniai Egyetemen Dr. Carole Meredith és doktorandusza, John Bowers DNS vizsgálatok alapján fel nem fedezték a cabernet sauvignon származását, nem feltételezték, hogy kékszőlőnek lehet fehér szőlő szülője.

 

 

A sauvignon blanc az egyetlen aromatikus fehérborként számontartott világfajta. Rendkívül gazdag, kifejezett és könnyen értelmezhető aromatikával rendelkezik, így akár az amatőr borfogyasztók is könnyen felismerhetik. A legkiemelkedőbb tételeket magas mésztartalmú talajon és hűvös klímán adja, különösen, ha az éréshez sok napsütés, a szürethez pedig száraz időjárás járul hozzá.

A könnyedebb (maximum közepes) test mellett élénk savak jellemzik, amelyek még melegebb éghajlaton is frissességet adnak a borhoz.

a metoxipirazine és thiol komponenseknek köszönhetően pedig zöldpaprika és trópusi gyümölcsök érezhetőek a borában – ez a két utóbbi összetevő már magában a szőlőnövényben is eleve megtalálható bizonyos mennyiségben (és ez a mennyiség a gyümölcs érettségi foka alapján változhat). (A metoxipirazin egyébként a fajta leszármazottjában, a cabernet sauvignonban is megtalálható.)

 

A sok illatjegy mellett meg kell említenünk egy olyan összetéveszthetetlen, ám nem feltétlenül kellemes illatot is, amit szerencsére nem túl gyakran, de időnként megtalálhatunk a fajta boraiban: ez pedig a 4-MMP vegyületnek „köszönhető”, hétköznapi nevén macskapisi illat, amely kellemetlen ugyan, de azonnal felismerhetővé teszi az aktuális sauvignon blanc-t.)

 

Az egyik legkönnyebb bor, alkoholfoka ritkán megy 12 fölé. Általában száraz borokat készítenek belőle, többnyire reduktív eljárással, bár időnként tölgyfahordós érleléssel is készülnek sauvignon blanc-ok (ezek az érlelt borok testesebbek, krémesebbek, jellemzően vastagabb textúrával rendelkeznek és hosszabb életűek – ám ezeket sem érdemes hosszan tartogatni, mivel a palackban nem igazán fejlődnek a tételek).

 

 

 

Ez a jellegzetes bor rengeteg étellel alkot különösen jó párost. A tenger gyümölcseivel, grillezett halakkal, könnyű húsokkal, zöldségekkel, friss salátákkal, citromos ételekkel vagy az egyre népszerűbb ázsiai ételekkel egyaránt kiváló, de a legkiemelkedőbb gasztronómiai élményt talán spárgával vagy kecskesajttal adja – ez utóbbival különösen akkor, ha a sajt zöldfűszerekkel párosul. 

 

Aktuális népszerűségének titka, hogy nagyon illik az egészséges, könnyű ételekhez, amelyeket egyre többen egyre szívesebben fogyasztanak. Mindenhez illik, ami friss, könnyű vagy zöld – legyen az egy könnyedebb csirkeétel, vagy ropogósra grillezett zöldség, mint az imént említett zöldspárga. Talán nem véletlen, hogy nemzetközi világnapja is éppen a spárgaszezon kellős közepére esik.