Fura jelenetnek lehettek szemtanúi 1990-ben a Gellért Hotel dolgozói. Akkoriban ugyanis még igencsak ritkaságszámba ment, hogy magyar emberek azért gyűljenek össze szép számban egy teremben, hogy magyar borokról szóló előadást hallgassanak meg – ráadásul osztrák szakemberektől.

Így kezdődött a lassan negyedszázados Borkollégium története, az iskolájé, ami ma az egyik legnevesebbnek számít a hazai szakmában.

 

A rendszerváltás környékén Mészáros Gabriella és férje Rohály Gábor ismerték fel, hogy egyre több jó magyar bor készül, ám ezek nem jutnak el a fogyasztókhoz. „Sokan voltak már akkor, akik tudták, hogy a boltokban elérhető boroknál sokkal jobb minőségűek is készülnek kis pincékben. Viszont nem voltak hozzáférhetők, 1988-89-ben jelent meg egyáltalán a magánpalackozás. Így született meg az első borkurzusunk ötlete” – meséli Mészáros Gabriella, aki utóbb magát is egészen a DipWSET nemzetközi borakadémikusi szintig képezte.

 

A kurzusaik közben hamar nagy (el)ismertségre tettek szert, 1995-ben férjével elkészítették az első Borkalauzt a 100 legjobb magyar borral (ezt még további 15 követte), 1996-ban pedig intézményesítették az iskolájukat, ekkor alakult meg hivatalosan a Borkollégium.
A magyar borfogyasztási szokások és a borkedvelő közönség összetételének változása jól lemérhető a Borkollégium első 22 évén:

„Kezdetben főleg 30 év feletti, tehetősebb emberek jöttek, akik rendszeresen jártak külföldre és itthon is eljutottak már a termelőkhöz. Az évek előrehaladtával aztán egyre fiatalodott a közönség” – meséli Mészáros Gabriella. És a hallgatók egyre több előismerettel, tapasztalattal érkeznek, amit viszont sokszor rendszerezni kell a fejekben. Folyamatosan növekszik a kurzusokon a szakemberek aránya: éttermek, borkereskedések küldik a dolgozóikat, hiszen a náluk megforduló vendégek egyre képzettebbek, egyre több információt szeretnének kapni a vásárláskor.

„Szerintem ez így is van rendjén. Tetszik vagy sem, a Kárpát-medencében a bor a kultúra része, ugyanúgy, mint mondjuk Vörösmarty versei” – véli Mészáros Gabriella. Ő személy szerint már a középiskolában tananyaggá tenné a borral való ismerkedést: „Ne legyenek illúzióink, a középiskolások is isznak már bort, viszont hiányos ismereteik miatt inkább a rossz minőséget.” (A Vinoporton található meg is jelent pár éve egy „nemzeti borminimum".)

 

 

A bor mellé (vagy éppen azzal együtt) erősen zárkózik fel a gasztronómia is, egyre keresettebbek a Borkollégium már szintén nagy hagyományokra visszatekintő bor-gasztro tanfolyamai is. „A második világháborút követő időszakban az evés az éhségcsillapításról szólt. Márpedig éhes ember nem lehet gourmet. Az utóbbi időben azonban a jobb anyagi háttér miatt már sokan megengedhetik maguknak, hogy jókat egyenek és igyanak, akár külföldön is, és divattá is vált a jelenség.” Mészáros Gabriella bor-gasztro tanfolyamai (húsimádóknak, fűszerek szerelmeseinek és édesszájúaknak), valamint sajt és bor kurzusai egyre sűrűbben követik egymást és egyre több embert vonzanak. Persze ezt nem csak a divat teszi, hanem az is, hogy kevés olyan iskola van, ahol az oktató az óra előtti kurzus reggelén maga megy ki a piacra összeválogatni a sajtokat.

Gabriella perfekcionizmusa mindenhol tetten érhető. Több, mint negyedszázados szakmai múlttal a háta mögött sem dől hátra, folyamatosan képezi magát, rajta tartja az ujját a borvilág ütőerén. „Több, mint 10 ezer kóstolt bor sem garancia arra, hogy mindent tudjunk, annyira gyorsan változik ez a piac. Meg kell kóstolni mindent, nemcsak minden stílust, de minden minőséget is, hogy naprakészek legyünk.” Ő ennek szellemében folyamatosan jár kóstolókra, borbírálatokon vesz részt, pincészeteket látogat.

És még most is örömmel áll az élet újabb és újabb kihívásai elé. Miután a londoni székhelyű WSET előírásainak megfelelően a Borkollégium idén ősztől Magyarországon egyedülálló módon kizárólag angol nyelven tartja az akkreditált képzéseket, Gabriella olykor napi 8 órán keresztül beszél angolul a borokról. Mindazonáltal számára ez (is) természetes. „Úgy gondolom, hogy csak a maximumot nyújtva tudunk hitelesek maradni.”