A Borkollégium oktatóit bemutató sorozat első részében Mészáros Gabriella mesélt többek között arról, milyen romantikus körülmények között, részben osztrák közreműködéssel, indult anno a Borkollégium. A második részben Bálint László mondta el, miért jó a borkurzusok hallgatóinak, hogy ő eredetileg villamosmérnök, utána a hallgatóként és oktatóként több boriskolát is megjárt Kielmayer Kristian fejtette ki, szerinte mit tud a Borkollégium, amit más boriskola nem. Az előző részben a januártól az intézményben tanító Konkoly Mihályt mutattuk be.

 

A sütőtechnikusi (értsd: pék) végzettségével Petzold Attila folytatta szakirányú tanulmányait az Élelmiszeripari Egyetemen. Eddig az egyenes vonalvezetésű sztori. Ott ugyanis rájött, hogy mégsem ez az ő világa. Az iskolát nem hagyta ott, de az erjedéstechnikai szakirányon figyelme már az italok felé fordult, diplomamunkáját borokból írta. Közben még utolsó évesként elkezdett dolgozni a várbeli, azóta jobb létre szenderült Magyar Borok Házában. „Ott tanultam meg kóstolni és

Oktatóként a mai napig ezt tartom az egyik legnagyobb erényemnek” – mondja Attila.

Hat év Magyar Borok Háza után következett egy rövid budafoki borászkodás, illetve különböző borászati szaktanácsadói munkák – utóbbit a mai napig is csinálja, elsősorban minősítésben és borhibák kiszűrésében segédkezik. Itt megint bejön az oktatói szemlélet: „Azt vallom, egyszerű borkedvelőként is tisztában kell lenni a borkóstolás alapjaival. Már egy baráti társaságban is felelősség véleményt mondani egy borról. Úgy vélem, ha eljutunk odáig, hogy megtanítjuk a fogyasztókat arra, hogy tudatosan nyúljanak egy borhoz, tudatosan beszéljenek róla, és eloszlatjuk a tévhiteket, akkor máris többet tettünk a magyar borkultúráért, mint bármilyen kampány.”

 

Nem csoda, hogy Attilánál csak idő kérdése volt, mikor kezd oktatni. „Pár éve részt vehettem Spanyolországban egy sherry oktatói képzésen, utána éreztem azt, hogy van már valami a kezemben, amit érdemes továbbadnom másoknak. Csak olyat vállalok ugyanis, amiről biztos tudással rendelkezem, amivel kapcsolatban szinte bármilyen kérdést meg tudok válaszolni az óráimon.” A Borkollégiumhoz már  Mészáros Gabriella és Rohály Gábor idejében több szállal kötődött – többször helyettesített is náluk –, a nagy áttörést mégis csak évekkel később a párlatok hozták meg. 2008-ban tulajdonképpen véletlenül, egy általa szerkesztett újság révén, csöppent a pálinkabizniszbe, ma már ő felel a Brill Pálinkaház kereskedelmi tevékenységéért. Magánoktatóként kezdett párlatismeretet tanítani, mígnem az egyik, egyébként a Borkollégiumban dolgozó tanítványa megkérdezte, lenne-e ugyanehhez kedve szervezett keretek között is. Volt, úgyhogy azóta ő vezeti a Borkollégium WSET párlatkurzusait, de más tanfolyamokon is felbukkan.

Amikor arról kérdezem, hol tart ma a pálinkaforradalom a borok forradalmához képest, kicsit elgondolkodik. „Az jól látszik, hogy a pálinkát fogyasztók is egyre tudatosabbá válnak. Ma már a legtöbben különbséget tudnak tenni szőlő- és törkölypálinka között, tudják, hogy a pálinka csak magyar gyümölcsből készülhet és a korábbiakhoz képest sokkal jelentősebb hatása van az eladásokra a Magyarország legjobb pálinkája díjnak. Viszont sokan még mindig nem értik, miért van akkora árkülönbség az alsó-, a közép és a prémium kategóriás pálinkák között. Sokan megengedhetnék maguknak a 8 ezer forintosat, de inkább csak az 5 ezer forintosat veszik meg, ami viszont nem fog ízleni, így aztán nyugtázzák, hogy a pálinka még mindig nem egy minőségi ital.” Szerinte itt is az a baj, hogy az ilyen tévhitek sokakat elrettentenek – többek között  a gasztronómiánkra ki váncsi külföldieket is.

„Volt egy órám, amin pálinkát kóstoltunk, mire az egyik hallgató mondta, ő nem szereti a pálinkát. Csipőből azt válaszoltam neki, hogy biztos még nem ivott jó pálinkát, mire ő, hogy hogyne ivott volna, a nagyapjáét már többször megkóstolta.” Attila az ilyen esetekre is fel van készülve, mindig tart magánál a kocsijában egy üveggel, amivel bármikor szívesen demonstrálja, hogy igenis léteznek kitűnő pálinkák. Akár még a borkurzusokon is, ha az élet úgy hozza. „A nevem mellett sokszor felbukkan, hogy pálinkaszakértő vagyok, így szinte minden tanfolyamon feltesznek nekem pálinkával kapcsolatos kérdéseket. Én akár tovább is tartom az órát, de mindig minden kérdést szeretek őszintén megválaszolni. A fogyasztók és a hallgatók hálásak ezért.”