A Borkollégium oktatóit bemutató sorozat első részében Mészáros Gabriella mesélt többek között arról, milyen romantikus körülmények között, részben osztrák közreműködéssel, indult anno a Borkollégium. A második részben Bálint László mondta el, miért jó a borkurzusok hallgatóinak, hogy ő eredetileg villamosmérnök, utána a hallgatóként és oktatóként egyaránt több boriskolát megjárt Kielmayer Kristian fejtette ki, szerinte mit tud a Borkollégium, amit más boriskola nem. Ezután a januártól az intézményben tanító Konkoly Mihályt mutattuk be, majd Petzold Attilát, Magyarország talán legfelkészültebb pálinkaszakértőjét. Kettővel ezelőtt megjelent cikkünkben Harmath Csaba mesélt arról, milyen kalandos út vezetett a Borkollégium "katedrájára" és mi a legemlékezetesebb élménye oktatóként, legutóbb pedig Krasznai Zsófia árulta el, mi volt az a bor, ami egész életét megváltoztatta, hogy aztán IT-menedzserből borakadémikus váljon belőle. 

 

„16 évesen egy gimis kiránduláson elmentünk Olaszországba, Toszkánába. A naplemente és a bor együtt meghatározó élmény volt” – meséli Piskor Fanni, a Borkollégium legfiatalabb oktatója, hogyan kezdődött életre szóló kalandja a borokkal. A kései „megtérés” azért meglepő, mert egy olyan zalai családban nőtt fel, amelyiknek – ahogy ők mondják – volt egy „hegye”, ahol már gyerekként ő vitte a szüreten a puttonyt a hét sor szőlő között.

Később aztán kapóra jött ez a hegy, amikor Fanni egy gyerekkori barátját követve beiratkozott a Corvinus Egyetem szőlész-borász mérnöki szakára, így hazajárt kipróbálni az iskolapadban elsajátított ismereteket. Kötelező iskolai gyakorlatát Egerben, Kovács Nimród borászatánál végezte, az ott eltöltött hónapokat is meghatározó időszaknak tartja.

Alig száradt meg a diplomáján a tinta, máris folytatta tanulmányait, a Borkollégiumban a WSET-et is elvégezte a felsőfokig.  „Sokan talán azt gondolják, a WSET elsősorban a vendéglátásban dolgozóknak hasznos, mert nagyon hangsúlyos a képzés során a borkóstolás. Viszont éppen emiatt remek kiegészítés a szőlészek, borászok számára is. Ha ki tudják kóstolni a borhibákat, ők onnan már könnyen visszavezetik, az milyen szőlészeti vagy technológiai problémára utal. Másrészt szakértő kóstolásra van szükségük ahhoz is, hogy beazonosíthassák a világban éppen hódító trendeket, amikkel nem árt tisztában lenniük, amikor bort készítenek.”

 

Fanni 2018 augusztus óta tart ízelítő kurzusokat a Borkollégiumban, borász énje ott is a felszínre szokott törni. „Mélyebben belemegyek a technológiai részbe, plusz tananyagot is szoktam vinni. Szerintem ez is kell ahhoz, hogy aztán a boltban az emberek olyan bort tudjanak leemelni, ami a legjobban megfelel az igényeiknek, legyen az egy reduktív, könnyű fehér, vagy egy hordóban érlelt testes vörös” – mondja.  Azt is vallja,

ezért mindig arra bíztatja a résztvevőket, legyenek érdeklődők és bátran kérdezzenek. Úgy tűnik, a hallgatói mindezt értékelik. „Éppen most kaptam egy emailt, az egyikük megköszönte az előadásomat, azt írta, ritkán látni ilyen elhivatott és szenvedélyes oktatót.” Hasonlóan szenvedélyes, ha a magyar borokról van szó, meggyőződése, hogy „bár kicsik vagyunk, olyan változatos terroirral és zseniális borokkal rendelkezünk, amit egyszerűen meg kell ismernie a világnak”.

A végén, amikor a távolabbi terveiről kérdezem, Fanni egy Márai Sándor idézettel válaszol: „Ha megöregszem, pincét akarok, ezt már szilárdan elhatároztam.” Nagy álma egy lakásétterem, ahol a borai mellé majd saját kétkezével készített ételeket kínálhat vendégeinek.