Őszintén? Kettős érzés van bennem. Egyrészt ujjongok hiszen ez nagyon nagy megtiszteltetés, másrészt pedig nem érzem, hogy én ezt annyira megérdemlem. Azt gondolom, hogy a jelöltek között nagyon sok olyan szakember van, akinek a munkáját el lehet ismerni. Remélem, hogy előttem áll még jó pár szüret, amivel bizonyíthatok. Emellett persze nagyon örülök, gondolni sem merek rá, hogy ez mekkora felelősség lesz innentől kezdve...

 

 

Ha valaki egy díjat kap, muszáj elgondolkodnia azon, hogy az elismerésből a környezetének is profitálnia kell. Ha ránk fókuszálódik a vevők a borszeretők figyelme, akkor azt „ki kell sugározni”, és Tokaj-Hegyaljának a jólétére vagy előbbre jutására kell felhasználni.

 

 

Összehívjuk a körülöttünk lévő termelőket és koccintunk, meggondoljuk mi lesz a következő lépés. Azt kell inkább hangsúlyozni, hogy nem egyének, hanem a borvidék elismerése lehet ez. Én kevés lennék a sikerhez egyedül, a hegyaljai területek, a dűlők, amik lehetővé teszik azt, hogy egy-egy ember ilyen elismerésben részesüljön. Sosem kezeltem Tokaj ügyét magánügynek.

Mennyi időd van? Rengeteg tervünk van! (Nevet.) Most az életünkben bármit tervezünk, az már csak középtáv. Fel kellett osztani mi az, amit rövid és hosszú távra gondolunk, de nyilván  a hosszú táv befolyásolja a mindennapi munkánkat. Azt szeretnénk, hogy Hegyalja egy életképes és jól működő társadalmat tudjon maga mögött. Rettenetes azt nézni, hogy fiatalok mennek el külföldre és itt vagyunk egy világhírű borvidéken, ahol ezer dolog és innováció vár a fiatalokra és nem tudjuk nekik ezt közvetíteni. Nekünk borászoknak óriási nagy felelősségünk van, hogy megteremtsük azt a környezetet, ami egy más érdeklődésű, nem borász családból származó fiatalnak is jövőképet tud biztosítani.

 

Amit tenni tudunk, amit kicsiben létre tudunk hozni, az, hogy megvendégeljük a látogatókat, a tölgyfa alatt, ahol helyi ételeket kóstolhatnak. Ez megmutatja a vendégeknek nemcsak Tokaj-hegyalja bor oldalát, hanem a sokszínűségét is. Mi most épp befejeztünk egy présházat, azt szeretnénk ha a látogatók, „a tett helyszínén” kóstolnák akár szüretkor a szőlőt, vagy megfoghatnák az aszúszemet, látnák azt, hogy mi áll a borkészítés mögött.