Bortárolás felbontás után - Levegőmentesen, fogyasztási hőfok alatt

Nem nagyobb otthoni borkészlet tárolásáról vagy a drága tételek több éves fektetéséről van tehát szó. A mindennapok borfogyasztóinak szeretnék praktikus tanácsokkal szolgálni, azoknak, akiknél mindig van odahaza egy-két flaska bor, melyet szeretnének az élvezeti értékét megőrizve elfogyasztani.

Mivel legtöbben csak néhány palackot tartunk otthon, melyek folyamatosan cserélődnek, a bortárolásról olvasva többnyire irreleváns dolgokkal találkozunk. A borok tárolásáról szólva minden fórumon csak a borospincék hőmérsékletéről, paratartalmáról, a fektetésről és a borhűtőkről (bortároló klímaberendezésnek is mondják) lehet olvasni. Ezzel a legtöbb borkedvelőnek nem sokat tudnak mondani... Arra gondoltam összegyűjtök egy-két jó tippet, mit tegyen az, aki egyszerű borbarátként rendszeresen vesz, és tart otthon egy-két palack bort, ám efajta lehetőségek - természetesen - nem állnak rendelkezésére. És hát nem a hosszabb tárolás lehetőségei érdeklik, hanem az: hogyan tud mindig megfelelő hőmérsékleten bort fogyasztani, s mit kezdjen a felnyitott palackkal?

Amíg nem bontottuk fel a bort, egyszerű dolgunk van: tartsuk azon a helyen, ahol a leghűvösebb van a lakásban. Optimális esetben a kamrában/spájzban, ott ráadásul még fénytől is védett. De végülis mindegy, lényeg, hogy ne legyen a napon, vagy télen a fűtőtest mellet. Sokan nem tudják, hogy a hőmérsékletingadozás még jobban megviseli a bort, mint a relatíve magas hőmérséklet. Még az se baj, ha stabil 20 fokon tároljuk, míg felbontjuk.

Van még valami, amit - a szakemberek szerint - a hőmérsékletváltozás mellet, a borban található szerves anyagok nagyon nem kedvelnek: a rezgést. Bár jómagam még nem végeztem ellenpróbát, higgyünk nekik. Lehetőleg ne aznap vegyük meg a bort, mikor fogyasztani szeretnénk, hiszen a szállítás sok rázkódással jár. Egy nőnek sem ildomos csak úgy nekiesni... kinek jó az? Hadd nézzen körül, töltsön el pár napot nálunk a bor is, akár egy kedves vendég, míg felbontjuk. Így legalább nekünk is van időnk ráhangolódni.

Ha nem parafadugóval van lezárva, nem is releváns kérdés, hogy fektetve tároljuk-e. Ugyanis a fektetés célja, hogy a parafadugó ne száradjon ki, mert akkor levegő juthat a palackba. Azt meg nem akarnánk. Viszont megszokhatjuk a műanyag dugót, sőt előbb-utóbb a csavarzárat is, legfeljebb a feeling nem az igazi, de a célnak - tudniillik, hogy kizárják a levegőt - tökéletesen megfelelnek. Sőt, még tökéletesebben, mint a parafa. Ezért is váltak dominánssá - meg persze olcsóbb is. De a parafadugók között is jelentős minőségi különbségek vannak. Általában azonban ott sem fenyeget a veszély, hogy napok alatt kiszáradjon, ez a borok kereskedelmét is alaposan megnehezítené. Tehát maradjunk annyiban: általában még a fektetés is felesleges. Ám ha hetekig nem nyúlunk hozzá, és úgy nyugodtabban alszunk: fektessük le őt is.

Azt az üveg bort, melyet aztán felbontunk, tartsuk a hűtőszekrényben! A hideg eleve konzerválja a bort, melyre a felbontás után különösen vigyáznunk kell, hogy ideig-óráig azért megőrizze még eredeti élvezeti értékét.

Állítsuk a házi hűtőnket egyesre, hogy a lehető legkevésbé hűtsön - borkedbvelőknél első a bor! Így kb. 8 fokon fogjuk tudni tárolni a bort, kivéve pedig ideális hőmérsékleten fogyaszthatjuk! A fehérbornak, a rosénak, a pezsgőnek ugyanis 8-12 fok között van a szervírozási hőmérséklete. Ha pedig kitöltjük, 1-2 fokot azonnal melegszik is. Vagyis egy normál hűtő tökéletesen megfelel arra, hogy amíg elfogyasztjuk a palack tartalmát, tároljuk benne! (A borhűtőkhöz képest jelentősebb rezgése talán mégsem annyira jelentős tényező...) Legfeljebb néhány percet várunk kitöltés után, ha még túl zárkózottnak tartjuk a bort. Hiszen érdekes megfigyelni azt is, ahogy mind ízben, mind illatban bontakozik, ahogy melegszik - és levegőt kap! (Saját tapasztalatom szerint 6-8 C fok különbségnél már gyakran nem is lehet megállapítani, hogy ugyanazt a bort kóstoljuk.)
Amíg fogyasztunk, ne is rakjuk vissza a palackot a hűtőbe, a második kóstolásnál már remélhetőleg a pohár sem párásodik be a nagy hőmérsékletkülönbségtől. Ez valóban kellemetlen, hiszen nem látjuk, mit töltöttünk ki, nem tudjuk szemrevételezni a színét. Dehát igazi borkedvelőként úgysem hörpöljük fel egyszerre a kitöltött mennyiséget, noha csak 0,5-1 deciről is van szó. Van ideje melegedni, közben a pára is elszáll, mindenféleképpen jobban járunk, mintha túl meleg lenne a bor, hiszen akkor nincs mire várni... Vörösboroknál egyszerűbb dolgunk van: nem szükséges a hűtőben tárolnunk. Legfeljebb egy rövid időre tegyük be, mielőtt kibontjuk a palackot. 15-18 celsius a vörösbor ideális fogyasztási hőmérséklete.

A leglényegesebb kérdés a felbontott palack tárolása. Borkedvelőként sokan vagyunk, akik heti, vagy akár napi rendszerességgel fogyasztunk bort. De nem egy üveggel egyszerre! Napi 1-2 deci bor viszont számos tudományos forrás szerint még kifejezetten egészségesnek mondható. Ám ha egy hétig tartunk felbontva egy üveg bort - még ha jól lehűtve is - annak alaposan romlik a minősége. Levegő éri: oxidálódik, és így ecetesedhet. Nem válik ihatatlanná, de élvezeti értéke, finomságai elvesznek. Ez ellen viszonylag jól lehet védekezni egy kis szerkezettel. Egy speciális kupakot helyezünk az üvegre és a hozzá tartozó szerkezettel kiszívjuk a levegőt, vákuumot előidézve a palackban. Ha 2-3 kupakot beszerzünk hozzá, akár több palackot is felbonthatunk egyszerre - hiszen néha unalmas ugyanazt a bort inni egy héten át.