Elsősorban az olasz prosecco éli reneszánszát hazánkban: a nyári időszakban minden sarkon találunk egy Aperol Spritz lelőhelyet, melynek alapja az olaszok habzóbora, és ami kesernyés íze miatt kiváló nyári szomjoltó. Családi összejövetelek alkalmával pedig ma már a jó magyar pezsgők mellett gyakran kerül a poharakba igazi francia champagne is.

A cavat akár a champagne kistestvérének is nevezhetnénk, hiszen sok hasonlóságot mutatnak (egyes szakemberek szerint hamarosan akár le is taszíthatja a híres testvért a trónról). Ennek okát a történelemben kell keresnünk, hiszen a cava „atyja” Don José Raventós franciaországi tanulmányútjáról visszatérve az 1860-as években döntött úgy, hogy a Katalóniában található penedes-i birtokán maga is a francia champagne-hoz hasonló termék előállításába fog. Mintegy 10 évvel később került palackba az első habzóbor, melyet akkoriban még champana néven értékesítettek, az Európai Unió névhasználati szabályozása következtében 1986 óta azonban cavaként kerülhet csak forgalomba.

 

A cava egyébként már a filoxéra vész idején megkezdte hódító útját, mivel a korábban vörösborairól ismert Penedes-ben a kipusztult szőlőskertek nagy részét a cava alapját adó őshonos fehérszőlő fajtákkal telepítették újra. A cava három tipikus szőlőfajtája a Macabeo (gyümölcsös könnyedség), a Parellada (komplexitás) és a Xarel-lo (tst).

A törvény szerint a cava készítése, érlelése, tárolása és palackozása is rendkívül szabályozott, a cél pedig a szigorú törvényi háttér segítségével garantálni a minőségének megőrzését. Tilos például a tőkék öntözése, a szüretelés kizárólag kézzel végezhető, a fajtákat pedig külön-külön kell erjeszteni, méghozzá minimum 9 hónapig, seprőn. A cavat a palackról is könnyű felismerni: kizárólag parafadugó zárhatja, aminek aljában mindig megtalálható a négyágú csillag, a cava védjegye.

Az említett 9 hónapos minimális érlelés mellett megkülönböztetünk Reserva és Grand Reserva tételeket is, az előbbit 15, míg az utóbbit legalább 30 hónapos palackos érlelés jellemzi, ám nem ritkák az 5-7 évig érlelt cavak sem. (Itt említsük meg: 2019-ben termelők egy csoportja kilépett a cava készítésére vonatkozó eredetvédelmi szabályozásból, és egy negyedik, még magasabb minőségű kategóriát hotak létre.)

Cukortartalom alapján 7 kategóriát különítünk el, a legszárazabb a 3g/litert tartalmazó Brut Nature, a legédesebb pedig a Dulce, ami akár 50 gramm cukrot is jelenthet literenként.

Ha megkérdezzük a spanyolokat, hogy mégis milyen étellel fogyasszuk a cavat, a válasz: bármivel! Ez persze némileg túlzás, de ha a tradicionális spanyol konyha ételeiben gondolkozunk, nem lőhetünk mellé. Húsos vagy húsmentes tapasok, vagy pinchok mellett paellahoz vagy bármilyen bundázott fogáshoz bátran bontsunk ki egy üveg finom, jól behűtött cavat!

 

Ha pedig nehezünkre esik a választás, látogassunk el bátran a Vino Castillo Dob utcai bárjába, ahol nemcsak szakszerű tanácsokat kaphatunk, de többféle cava és spanyol bor kóstolására is lehetőség nyílik. Jó alkalom erre egy kifejezetten cava tematikájú kóstoló: a legutóbbi ilyen eseményen 6 cavat ízlelhettünk meg különböző termőterületekről, hagyományos fehér és rosado változatban is. Egy ilyen estén nemcsak a kóstolás miatt válhat hasznunkra, hiszen minden tétel mellé jár némi magyarázat is, hogy ismereteinket is bővíthessük. Ebben pedig kiváló partner a kiszoltáló csapat, akik mind lelkesedéssel és hozzáértéssel fogadják a látogatókat. A Winelovers rendezvényein is rendre megtalálhatjuk őket a spanyol borok és cavak képviseletében. Érdemes egy próbát tenni a spanyol italokkal a Vino Castillo segítségével.

 

A cava kóstoló esten nálam a Castillo Perelada Brut Rosé cava lett az abszolút befutó, ami egy könnyű, üde, gyümölcsös tétel, a pirosgyümölcsök zamatával. Kiváló kísérője baráti beszélgetéseknek, amelyhez mindenképp dukál egy kis manchego sajt és némi salchichon. Szívből ajánlom kezdő és haladó cava fogyasztóknak egyaránt.

Kóstoljunk hát cavakat, és gyakoroljuk lelkesen a spanyol terminust: Una copa de cava, por favor!