“Én a Bortársaságnál a borbárokkal foglalkozom, ez a fő szegmensem. Mindegyik borbárral rengeteget beszélgettem már, ismerem  a választékukat, a hozzáállásukat, az embereket, akik mögötte állnak. Azt vettem észre, hogy bizonyos dolgokban nagyon hasonlóak, egyrészt a korosztály miatt, másrészt mert mindenki számára az a legfontosabb, hogy a vendégeik jó borokat fogyasszanak, jó áron, sznobiztmustól és maníroktól mentesen” - mesélte Szabados Erika, az Egytőről ötletgazdája.

“A budapesti vendéglátásnak ezen rétege szakmailag nagyon képben van, ám talán mégis volt egy hiányosságuk: nem feltétlenül kísérték végig azt, hogy hogyan is készült el a bor, ami a vendégeik asztalára kerül. Így pattant ki a fejemből, hogy egészen a szürettől kezdve (sőt remélhetőleg később majd a zöldmunkáktól kezdve) részt vegyenek a szőlőben és pincében történő folyamatokban” - folytatta.

 

Sebestyén Csabi családi pincészete adta magát, pláne hogy eleinte a kékfrankos-zweigelt-kadarka vonalban gondolkodtak. “Több fajtának is felmerült az esélye, de mivel egyrészt személyesen is kötődöm a kékfrankoshoz - ez a kedvenc szőlőfajtám - ezért én úgy gondoltam, hogy a tavalyi évjáratból különösen jó lenne, ha ezt a fajtát mutatnánk be” – mondta Sebestyén Csaba, borász.

A koncepció lényege egy amolyan belépőbor, bisztróbor elkészítése volt; olyan boré, aminek segítségével bárki, aki beül egy borbárba – legyen az magyar vagy külföldi vendég – betekintést kap a magyar borvilágba. “Semmiképp sem a lehengerlő, nagy testű, robusztus vonalat, hanem a jól érthető, könnyed, gyümölcsös oldalát szeretnénk megmutatni a kékfankosnak, ami szerintem az igazán szép arca tud lenni a fajtának, persze ha megfelelően van kibontva” – tette hozzá Csabi.

 

Csabi lelkesedése mellett a borbárok kicsit óvatosabbak voltak. “Amikor előálltam a tündérmese-szerű ötleteimmel, akkor még nagyon szkeptikusak voltak, de aztán valahogy mindenkiben megérlelődött a gondolat, és az egyik borbár után jött a második, harmadik és negyedik, és végül lettünk nyolcan. Elsőként a Palack és a 0,75 csatlakozott, nekik ugye egyébként is vannak saját címkés boraik, és már egy ideje viszik ezt az vonalat” – mesélte Erika.

Ezután kerestek a borhoz egy megfelelő ültetvényt, amit a Szentgálon találtak meg (hűvösebb fennsík, ahol a szőlők képesek friss savakat adni), és el is kezdődött a közös munka: egészen a szürettől a házasításig, az arculattervezésen át a tegnapi bemutatóig. A borbárok képviselői a feldolgozás pillanatainál is ott voltak, és a nyolc tételt, ami különböző minőségű és korú fahordókban érlelődött, kedvük szerint válogathatták és házasíthatták össze. Végül pedig megszületett az Egytőről kékfrankos.

Mivel ez nem egy nagyon strukturált bor, ezért – Csabi elmondása szerint – gyakorlatilag a közepes testű húsoknál, kacsás ételeknél, vörös halaknál is szuperül működik. Két hordóból, összesen 1200 palack készült, ami a becslések szerint akár már a nyár végére ki is futhat. Még így is, hogy sehol máshol nem lesz kapható, csak ebben a nyolc borbárban.

 

“Szeretnénk már nyáron elkezdeni a munkát a következő borral. Sokat beszélgetünk, főleg amikor lemegyünk Szekszárdra, és ott kóstolunk, illetve dolgozunk (sőt alszunk is). Így ez tulajdonképpen egy nagyon jó szakmai fórum is, ahol a budapesti borbárok meg tudják egymással osztani azt, hogy mit gondolnak és mit akarnak csinálni” – mondta Erika.

“Mivel elkezdtünk egymáshoz, Csabihoz és Csillához is kötődni, nem igazán akarunk megválni tőlük az idén. Ezért szeretnénk még egy vörösbort készíteni, ami lehet, hogy nem kékfrankos lesz, hanem kadarka. Így az Egytőről válogatásban benne maradna Csabi még egy vörösborral, majd szeretnénk egy balatoni olaszrizlinget is készíteni, mert szerintünk ez a fajta tudná a legjobban megmutatni azt, amit kommunikálni szeretnénk” – tette hozzá.

 

Az Egytőről kékfrankos